0.1 Előszó

Azt mondják, mindenkiben van egy könyv. Hasznos lehet több évtized élettapasztalatait leírni. Azt gondolom, hogy ha ez a tudás más emberek életét jobbá teheti, akkor erkölcsi kötelességünk azt továbbadni.

Azt vallom, hogy az egészség megőrzése ugyanolyan fontos, mint a már kialakult betegségek gyógyítása.

Ez a könyv nem a betegségekről szól, hanem a szabadságról. Arról a testi, lelki és szellemi szabadságról, amit csak a valódi egészség adhat meg. Nem tanítják az iskolában, még az orvosi egyetemen sem sokat foglalkoznak azzal, hogy hogyan tartsunk meg valakit egészségesnek? Kitől várhatjuk, hogy jobb legyen az egészségünk? A kormánytól, a hatóságoktól, az orvosoktól, a gyógyszerektől? Nem fogják megoldani a problémánkat.

Több mint harminc éves orvosi pályám során azt látom, hogy középkorúakon, sőt újabban már fiatalokon jelentkeznek olyan betegségek, ami évtizedekkel ezelőtt csak idősebb korban jelentkezett. Egyre nagyobb számban és egyre fiatalabbak szenvednek krónikus betegségektől és hamarosan eljön az a kor, amikor a lakosság többsége egész életében gyógyszereket szed majd.

Mi lehet ennek az oka, amikor az orvostudomány és a gyógyszeripar fejlődik? Az igazság az, hogy nem tudjuk gyógyszerekkel meggyógyítani a krónikus betegségeket, mert azok az anyagcsere többszörös kisiklása miatt keletkeznek, melyek a  káros életvitelünk miatt alakulnak ki és maradnak fenn. A gyógyszerek csak tüneti kezelést jelentenek! 

Nincs olyan egészségbiztosítási rendszer, amelyik ki tudná fizetni a várható költségeket. A gazdaság szereplői ezt jól látják, jól teljesítenek az idősek ápolását és gondozását valamint az egészségipart célzó befektetések. Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar pedig óriási bevételt termel. Ezt a jövőt akarjuk?

Mi változott a fiatalabb generációk életében? Szinte minden! A mai modern táplálkozásunk mérgező, rombolja az egészséget (1). Kevés a fizikai aktivitásuk, lazultak a családi és közösségi kötelékek, változtak a célok és  elvárások. Ráadásul itt van még a stressz, a környezetszennyezés is. Sokan új önpusztító szenvedélyekkel próbálnak alkalmazkodni, elterjedt a drogok, tudatmódosító szerek, nyugtatók, altatók és hangulatjavító gyógyszerek használata. A legújabb drog a szociális média függőség. Ezek a társadalom romló egészségi állapotának és a civilizációs betegségek növekvő számának az okai.

Hová tart ez emberiség? A várható életkor növekedése a fejlett országokban már megállt, visszafordulni látszik, az egészségben eltöltött évek száma pedig csökken (2). Előállt egy ellentmondásos helyzet, a fejlődő modern orvostudomány képes gyógyszerekkel és műtétekkel „életben tartani” a beteget, de az egészsége, életminősége már évtizedekkel a halála előtt elveszett. Kinyílt az olló, a túlélés és az egészség10 között.

Van megoldás! Egy olyan életmód, aminek része az egészséges étrend, a rendszeres mozgás és a stressz csökkentése. Szeretném megmutatni, hogyan maradjunk egészségesek egy olyan világban, ahol a civilizációs ártalmak már fiatal korban uralják az életünket. Erről szól ez a könyv.

0.2 Bevezetés

“Doktor úr, csak írja fel a gyógyszereket, én majd beszedem!” Kardiológiai magánrendelésemen naponta hallom ezt a mondatot. Sikeres, erejük teljében lévő emberek ülnek velem szemben, akik úgy tekintenek a testükre, mint egy elromlott autóra, amit a szervizben – jelen esetben az orvosi rendelőben – pillanatok alatt „megjavítanak”. Sajnos ez nem így működik!

Szeretnénk egy olyan új egészségtudatos szemléletet kialakítani Magyarországon, amelyben mindenki megérti: az egészség első sorban nem az orvosokon, gyógyszereken vagy a várólistákon múlik, hanem az egyén felelőssége!

Testünk széles körű öngyógyító képességgel rendelkezik, ha biztosítjuk neki az egészséges működés megfelelő feltételeit. Ikrek egészségének tanulmányozása alapján bebizonyosodott, hogy élettartamunk 25%-át határozza meg genetikai örökségünk, a maradék 75% életmódunkon és mindennapi döntéseiket múlik (3). 

Hogyan kell élnünk, mit kell csinálnunk, hogy egészségesen maradjunk? Ehhez nyújt a könyv tudást, tanácsokat! Az itt leírtak nem érvényes orvosszakmai ajánlások! A szerző véleménye legtöbb esetben megegyezik a hivatalos szakmai állásponttal, néhányszor azonban eltér tőlük, néha ütközik is velük. 

Korunkban – a törvények alapján – gyógyítani csak gyógyszerekkel szabad. A kutatásokat a gyógyszeripar finanszírozza, olyan kutatásokat, amik újabb gyógyszerek használatára irányulnak. Ilyen vizsgálatok eredményei alapján készülnek az orvosi terápiás javaslatok. 

A könyvben leírt tanácsok a szerző orvosi ismeretein, tapasztalatain, a szakirodalomban közölt kutatási eredményeken, leírt orvosi véleményeken alapulnak. Mivel az emberek, életkoruk, genetikai örökségük, környezetük, életmódjuk, egészségi állapotuk és betegségeik különböznek egymástól, a könyv ajánlásaiból mindenki vegye el azokat, amik számára hasznosak lehetnek, konzultáljon orvosával és alakítsa ki, valósítsa meg saját, személyre szabott egészségprogramját!

1.0 Milyen életre, egészségre vágyunk?

Képzelje el a jövőjét nem betegségekkel, hanem lehetőségekkel teli időszakként! Mindannyian ugyanarra vágyunk:

• Hosszú életre vágyunk, de nem mindegy, milyen minőségben? Nemcsak éveket akarunk adni az életünknek, hanem valódi, vibráló életet az éveinknek.

• Hosszantartó egészséget szeretnénk, hogy aktív nagyszülők lehessünk, akik nem teherként, hanem példaként és aktív partnerként vesznek részt az unokák életében.

• Legyen olyan edzett az immunrendszerünk, amely pajzsként véd meg bennünket a vírusoktól és a daganatoktól!

• Szeretnénk fittek lenni, azt érezni, hogy az energiánk nem fogy el a munkaidő végére, hanem a nap végéig is kitart és a testünk hűségesen szolgál bennünket a céljaink megvalósításában.

• Éljünk friss szellemi állapotban és lelki harmóniában, hogy  derűsen és aktívan tudjunk tevékenykedni vágyainkért, családunkért, a közösségért, amihez tartozunk.

Létezhet ilyen? Igen! Vannak ilyen helyek a bolygón, ahol elszigetelt közösségekben hosszú, egészséges és boldog életet élnek az emberek. Gyakran megérik a százéves kort is és tevékenyek maradnak. Ezek a helyek az úgynevezett Kék zónák.

1.1 Kék zónák, ahol hosszú életet élnek egészségben az emberek.

Van egy hiteles történet, ami kiválóan jellemzi a Kék zónák hatását az egészségünkre (1). Stamatis Moraitis, egy görög bevándorló az Egyesült Államokban élt és megvalósította az amerikai álmot. Megnősült és három gyermeke született, egy 1951-es Chevrolettel járt. Szobafestőként dolgozott és erősen dohányzott.

A hatvanas éveiben megbetegedett, munka közben egyre nehezebben vette a levegőt. Orvosa röntgent készített és tüdőrákot állapított meg, a diagnózist további négy orvos is megerősítette, hat-kilenc hónapot jósoltak számára. Stamatis két lehetőség közül választhatott. Boynton Beachben marad, és agresszív rákterápiának veti alá magát a helyi kórházban, vagy visszatérhet Ikariára. Végül úgy döntött, ősei és honfitársai között szeretne nyugodni.

Stamatis és a felesége beköltöztek a férfi idősödő szüleinek apró, fehérre meszelt házába. A házat szőlőültetvény vette körül. A férfi eleinte ágyban töltötte napjait édesanyja és felesége gondoskodó felügyelete alatt. Visszatért a vallásához. Vasárnaponként erőnek erejével felkelt, és felballagott a kápolnába. Amint felfedezték visszatértét gyermekkori barátai, elkezdték rendszeresen látogatni. Órákon át beszélgettek, a férfi pedig egész nap kortyolgatta a barátok által hozott helyi bort. 

— Nahát! A végén még boldogan fogok meghalni — gondolta. 

Néhány hónap múlva már zöldségeket ültetett, majd rendbe tette a szőlőültetvényt. Később szobákat toldott a házhoz. Teljesen átállt a szigetbeliek életritmusára. Évek múltak el, egészsége javult. Harmincöt év múlva megérte a százéves kort. Egy újságíró megkérdezte tőle:

– Rájött -e azóta, hogy valójában hogyan gyógyult ki a tüdőrákból?

– Csak magától eltűnt – válaszolta. – Tíz évre rá visszatértem Amerikába, hátha a régi orvosaim tudják rá a választ.

– És mit mondtak? – kérdeztem.

– Mindannyian halottak voltak már.

1.3.5 Ahol elfelejtenek meghalni: Ikaria, Görögország

„Csak elfelejtettünk meghalni.(1)”

Ikaria szeles, meredek hegyoldalain mintha meglassult volna a világ. Az Égei-tenger ezen pontján az óra csak dísz a falon; senki nem siet, a stressz fogalma szinte ismeretlen.

Az ikariaiak étrendje a mediterrán diéta helyi változata: a babfélék és lencsék az elsődleges fehérjeforrások. A halak, az olívaolaj és a kecsketej mellett több mint 150-féle helyi gyógynövényt és zöldséget (pl. pitypang, édeskömény) fogyasztanak, amelyek tízszer több antioxidánst tartalmaznak, mint a kereskedelmi forgalomban kapható zöldségek. A vörösbor, a kávé, a zsályából vagy rozmaringból készültgyógyteák és a helyi méz is része az étrendjüknek. Kisebbek az ételadagok, alacsony a kalóriabevitelük, és havonta csak néhányszor esznek vörös húst. Vallásuk előírásait betartva gyakran böjtölnek.

A hegyvidéki terep és a mindennapi tevékenységeik (kertészkedés, gyaloglás) biztosítják a folyamatos, alacsony intenzitású fizikai aktivitást.

A szigeten ismeretlen a "rohanás" fogalma, rugalmasan a hozzáállásuk az időhöz. Az emberek későn kelnek, délelőtt dolgoznak, majd ebéd után megtartják a délutáni sziesztát. Esténként gyógyteát vagy bort iszogatnak barátaik körében, és tánccal, nevetéssel zárják a napot. Mélyen vallásosak, az egyházi ünnepeken böjtölnek. Erős közösségi háló, a tradicionális görög falusi fesztiválokon mindenki együtt ünnepel. Ez az életöröm és a lassú tempó a legjobb ellenszere a nyugati világot sújtó szorongásnak és magas vérnyomásnak.

📚 A Kék zóna kutatások eredményeinek közös nevezője orvosi szempontból a rendkívül alacsony kardiovaszkuláris halálozásás és a metabolikus szindróma ritka előfordulása.

1.6.1 Az „eredeti” kutatás: Szardínia (Auladell et al., Pes et al.)

A 2004-es Poulain-tanulmány (AKEA) azonosította az első Kék zónát Szardínia hegyvidéki területén (14). 

Főbb megállapítások: 

• Azt találták, hogy ebben a régióban a férfiak és nők túlélési esélyei szinte azonosak, ami a genetikai homogenitásnak és a tradicionális életmódnak köszönhető.

• A későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy az ottani lakosok hosszú életének kulcsa a pásztorkodással járó, meredek terepen való gyaloglás, a teljes kiőrlésű gabonák, hüvelyes zöldségek és Cannonau bor fogyasztása, valamint az idősek társadalmi integrációja.

Fontos következtetések: 

• A meredek terepviszonyok közötti mindennapi fizikai aktivitás kedvező hatású a szív- érrendszerre és lényegesen csökkenti idős korban a szívelégtelenség kockázatát. 

• A modern életmódra átültethető tanulságok közé tartozik a még növényi alapú, hüvelyesekben gazdag étrend és a szoros társadalmi/családi kötelékek fenntartása.

1.6.2 Okinawa Centenarian Study

A százévesek egy ritka korcsoportot képviselnek, amely a legtöbb iparosodott országban 10-20 esetben fordul elő 100 000 főre vetítve, de Okinaván, Japánban akár 40-50-et is elérhet. A 2007-es Okinawa Centenarian Study célja annak meghatározása volt, hogy a környezeti tényezők mellett milyen genetikai variációk járulnak hozzá az okinavai százévesek kivételes élethosszához és a betegségekkel szembeni ellenálló képességükhöz (15)? Fenotípusos és genotípusos elemzéseket végeztek több száz százéves korú emberen, vizsgálva a gyulladásos géneket, a koleszterin-anyagcserét és az inzulin-útvonalakat.

Főbb megállapítások: 

• A genetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az okinavaiak genetikailag elkülönülő csoportot alkotnak, kisebb köztük a genetikai sokféleség és specifikus génváltozatokkal rendelkeznek melyek ​​összefüggésben állhatnak a hosszú élettartammal. A legígéretesebb gének némelyike ​​olyan szabályozó útvonalakban játszik szerepet, mint az inzulinjelzés, az immun-gyulladásos válasz, a stresszrezisztencia vagy a szív- és érrendszeri működés. A FOXO3A gén variánsait és az alacsony kalóriabevitelt azonosította a kivételes élettartam kulcsaként, melyek lassítják az öregedést és csökkentik a krónikus betegségek kockázatát (16).

Fontos következtetések:

• A hosszú életnek van genetikai komponense, de ez inkább a betegségekkel szembeni ellenállóképességben nyilvánul meg.

• Az alacsony kalóriabevitel és a gyulladáscsökkentő étrend (sok édesburgonya, zöld leveles zöldségek, szója, keserűdinnye) képes ellensúlyozni számos negatív genetikai hajlamot.

2.1 Genetika és epigenetika: Sors vagy választás?

Sokan úgy gondolják, hogy az egészségük egy előre megírt program, amit a szüleiktől örököltek. „Édesapám is szívbeteg volt, én is az leszek.” – hallom gyakran a rendelőben. De a modern tudomány, különösen a Nicoya-félszigeti kutatások rávilágítottak arra, hogy a sorsunk nincs génjeink által kőbe vésve.

2.1.1. A genetika: A zongora billentyűi

Génkészletünk testünk alapvető kódja. Testünk felépítésének tervrajza és működésének programja, életfolyamataink leírása génjeinkben kódolva tárolódik. Meghatározzák a szemünk színét, a magasságunkat és bizonyos hajlamokat a betegségekre. Képzeljük el úgy, mint egy zongora billentyűit. Amikor megszületünk, kapunk egy készletet: ezek a génjeink.

• A genetika szerepe: Ez az „adottság”, amivel jól vagy rosszul gazdálkodunk.

• A korlátok: Bár a génjeink adnak egy keretet, önmagukban ritkán okoznak civilizációs betegséget; ők csak a lehetőséget hordozzák.
  
  

2.1.2 Az epigenetika: A zongoraművész

Az epigenetika a környezet, az életmód, a szokások hatása a gének működésére. Az a folyamat, amely eldönti, hogy a meglévő billentyűk közül melyiket ütjük le, és milyen dallam szólal meg. Ez a génjeink feletti irányítórendszer. Az epigenetika megmutatja, hogy a gének nem határozzák meg az életünket sorsszerűen, hanem a környezetünk és az életmódunk is szabályozza a működésüket.

• Hogyan működik? Képzeljünk el apró „kapcsolókat” a génjeinken. Az epigenetika képes bizonyos géneket „bekapcsolni” (például a gyulladásért felelőseket) és másokat „elhallgattatni” (például a daganatok ellen védőket).

• A kapcsolat az életmóddal: Ezeket a kapcsolókat az életmódunk,  az étrendünk, a mozgásunk, a bélflóránk állapota, a környezetünk, a stressz-szintünk, a lelki állapotunk és kis túlzással még a belélegzett levegő is kapcsolgatja. Mivel ezek a „kapcsolók” kémiai jelek (például DNS-metiláció), életmódváltással megváltoztathatók a kapcsolók állásai, visszafordíthatók a változások. 

• Örökölhetőség: Egyes epigenetikai jelek átadódhatnak az utódoknak, így a szülők életmódja befolyásolhatja a következő generáció egészségét.

2.1.3 Miért fontos ez nekünk?  

A legfontosabb felismerés, hogy bár a „zongorát” örököltük, a műsort mi magunk is alakítjuk. Az étrendünk, a stressz-szintünk, az alvásunk és a mozgásunk mind-mind olyan jelzések, amelyek módosítják ezeket a kémiai kapcsolókat. Így válik a sejtszintű változás (pl. egy enzim hatékonyabb termelése) testi szintű változássá (több energia, jobb emésztés vagy éppen betegségekkel szembeni ellenállás). 

2.1.4 Kicsit részletesebben génjeink működéséről

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan válik egy láthatatlan kód hús-vér valósággá, nézzünk egy másik hasonlatot! Képzeljük el a sejtet egy szupermodern gyárként!Ebben a gyárban minden egységnek megvan a pontos feladata. Minden „terméket” előállítanak amire a sejtnek szüksége van és „exportra” is termelnek, ellátják szervezetünket is.

1. A gén - Az eredeti tervrajz 

Minden sejtünk magjában ott található a teljes genetikai állományunk, a genom. Ez egy sokkötetes enciklopédia, amely minden információt tartalmaz (tervrajzokat, gyártási folyamatok leírását, a gyártósorok, szerszámok terveit) a testünk felépítéséhez és működtetéséhez.

A DNS (dezoxiribonukleinsav) a sejtmagban, sejt szakkönyvtárában van, „páncélszekrényben” őrzött mesterpéldány. Ez egy óriási molekula, az enciklopédia sorozat egyik kötete. 

A kromoszómák a „tároló rekeszek”, a „páncélszekrényben” amelyek a DNS-t tartalmazzák összecsomagolt formában.

A gén a DNS egy szakasza, egy konkrét fejezet a könyvben, amely azt írja le, hogyan készüljön el például az inzulin vagy egy izomrost.

Vannak kémiai kapcsolók, a „könyvtáros”, aki az adott kötetet megkeresi, előhozza, megmutatja és kérésünkre másolatot készít a keresett fejezetről, amit elvihetünk. Ők döntik el, hogy melyik gén olvasható, melyik nem.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

4. Enzimek - biokatalizátorok

 Az enzimek a fehérjék egy speciális csoportját alkotják. Nélkülük az élet leállna, mert a testünkben zajló kémiai folyamatok túl lassúak lennének. Az enzim olyan, mint egy ügyes szerszám. Például enzimek nélkül a cukor lebontása a szervezetünkben évekig tartana. Az enzim viszont odaugrik, és a másodperc törtrésze alatt „felvágja” a cukormolekulát és energiává alakítja. 

Hogyan lesz ebből életfolyamat-szabályozás? 

A folyamat lényege a visszacsatolás és a precíziós időzítés. Nézzük meg ezt egy mindennapi példán, az étkezésen keresztül: 

1. Jelzés: Megeszel egy almát. A vércukorszinted megemelkedik.

2. A kód lehívása: A sejt érzékeli a cukrot, „megkeresi a szakkönyvtárban a megfelelő könyvet (DNS) és kinyitja az inzulin fejezetet”.

3. Másolás: Készül egy mRNS másolat az inzulin receptjéről és az utasítás kimegy a „gyártósorra”.

4. Gyártás: A sejt gyárai a tervrajz alapján aminosavakból egy fehérjét készítenek, az inzulint.

5. Működés: Az inzulin (mint egy kulcs) kinyitja a sejteken egy kaput és a cukor bejut a sejtbe. Közben más enzimek a sejtbe jutott cukrot energiát termelve elégetik vagy tömbösítve raktározzák (glikogén).

6. Leállás: Amint a cukorszint leesik, a sejt abbahagyja az DNS másolását, nem képződik több hírvivő RNS, az inzulin előállítása és az fent említett enzimek aktivitása lecsökken. 

Összegezve: Az életfolyamatok szabályozásának a lényege nem más, mint a génexpresszió (melyik génből legyen fehérje) és az enzimaktivitás (milyen gyorsan dolgozzanak a már kész fehérjék) összehangolt játéka. 

Ez a rendszer biztosítja, hogy a tested mindig alkalmazkodjon: ha fázol, hőt termel; ha futsz, gyorsítja az anyagcserét; ha alszol, javítja a szöveteket. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2.1.5 Kapcsolat az élettartammal és a civilizációs betegségekkel

🔑 Itt válik izgalmassá a kérdés a hosszú élet szempontjából. A kutatások szerint az élettartamunkért csupán 20-25%-ban felelősek a génjeink – a maradék 75-80% az epigenetika, vagyis az életmódunk kezében van.

• A Nicoya-példa: A Nicoya-félszigeten élő idős generációk (az 1930 előtt születettek) „jó dallamot” játszottak: a fizikai munka, a tiszta étrend és a közösségi lét olyan epigenetikai környezetet teremtett, ami lassította a sejtöregedést.

• A modern fordulat: Ugyanezen a területen az 1950 után született generációk már ugyanazokkal a „jó” génekkel rendelkeznek, mégis eltűnőben van az élettartam-előnyük. Miért? Mert a megváltozott életmód (feldolgozott ételek, dohányzás, ülő életmód) „rossz” kapcsolókat állított át, felgyorsítva a sejtöregedést, amit a tudósok a metilációs mintázatok változásán keresztül ki is tudnak mutatni.

Mit jelent ez az Ön számára! Ön nem áldozata a felmenői betegségeinek! Ez egy rendkívül felszabadító üzenet! Ha  figyelünk a táplálkozásra, megszüntetjük a gyulladásos állapotot, rendbe tesszük a bélflórát, rendszeresen mozgunk és csökkentjük a stresszt, képesek vagyunk „kikapcsolni” a betegségre hajlamosító géneket, és „bekapcsolni” azokat, amelyek a hosszú, egészséges életet szolgálják.

2.2 Immunrendszerünk és a gyulladás

2.2.1 A gyulladás: Barát vagy ellenség?

A gyulladás szót hallva legtöbbször valami rosszra gondolunk. Pedig a gyulladás az élet záloga: ez a szervezetünk intelligens védelmi reakciója.

Képzeljük el az immunrendszerünket, mint egy ország határőrségét és rendőrségét.

• Az akut (heveny) gyulladás a „kommandós akció”: Ha megszúrja a kezét egy tüske, a terület bedagad, piros lesz és lüktet. Ez jó jel! A szervezet ideirányítja a fehérvérsejteket, hogy elpusztítsák a baktériumokat és eltakarítsák a törmeléket. Amikor elvégezték a munkát, a gyulladás elmúlik, a rend helyreáll.

• A krónikus (idült) gyulladás a „csendes szabotázs”: Ez a valódi veszély. Itt nincs látványos duzzanat vagy láz. Ez egy alacsony lángon égő, folyamatos parázslás. Olyan, mintha a rendőrség tévedésből folyamatosan gázspray-t fújna a saját lakosaira. Ez a „csendes gyulladás” a civilizációs betegségek gyökere. Évtizedek alatt tönkreteszi az érfalakat, károsítja az inzulinérzékenységet és előkészíti a terepet a daganatoknak.

2.2.2 Immunrendszerünk: Ki védi meg a várat?

Képzeljük el a szervezetünket egy középkori várként. A természet nem bízta a véletlent a sorsra: többlépcsős védelmi rendszert alakított ki, ahol minden egységnek megvan a maga speciális feladata.

2.2.3 A várfal és a kapuőrök (Nem specifikus immunválasz)

Ez az első védvonalunk, amely már a születésünktől fogva „bevetésre kész”. Ők nem kérdeznek, nem azonosítanak, hanem minden idegen betolakodóra azonnal rátámadnak.

• A fizikai gát: A bőrünk és a nyálkahártyáink (például a bélfal) alkotják a várfalat.

• Fagocitózis (A falósejtek): Ezek a sejtek az immunrendszer takarítói és őrei. Olyanok, mint a kukásautók, amik azonnal elnyelik a szemetet. Amint észrevesznek egy baktériumot vagy idegen anyagot, egyszerűen körbeölelik és „megeszik” azt. A bekeblezett baktériumokat a sejtfalat bontó enzimekkel, és rájuk mérgező molekulákkal pusztítják el. Van egy másik nagyon hatékony fegyverük is, oxigén szabadgyököket, szabad elektronnal rendelkező oxigént tartalmazó molekulákat (Reactive Oxygen Species – ROS), szuperoxid aniont (O2.-), hidrogén-peroxidot (H2O2), szabad elektronnal rendelkező hipojodid (IO-)és hipoklorit (ClO-) anionokat (ez a fehérítő mosószerek hatóanyaga)  képeznek, amelyek lerombolják a kórokozók, valamint a saját károsodott és az egészséges sejtek fehérjéit is. 

• A komplement rendszer (A „segédcsapat”): Ez a vérünkben keringő fehérjék csoportja. Ha baj van, ezek a fehérjék „megjelölik” az ellenséget, hogy a falósejtek könnyebben rátaláljanak, vagy lyukakat ütnek a betolakodó baktériumok falán, hogy azok elpusztuljanak.

2.2.4 A riadó és az útzár (A heveny gyulladás)

Amikor a várfalon rés keletkezik és behatolt az ellenség, az immunrendszer „riadót” fúj. Ez a gyulladás.

• Ilyenkor az erek kitágulnak, hogy több „katona” (fehérvérsejt) juthasson a helyszínre – ezért lesz piros és meleg a gyulladt terület.

• A gyulladás célja az ellenség elszigetelése és a helyreállítás megkezdése. A baj akkor van – ahogy korábban említettük –, ha a riadó sosem némul el, és a katonák folyamatos készültségben maradnak, időnként lövöldöznek, ez a krónikus gyulladás.

2.2.5 A mesterlövészek (Specifikus immunválasz)

Ha a betolakodó túl erős az első védvonalnak, színre lép a „titkosszolgálat”. Ez a tanult, specifikus immunválasz.

• Memória és célzás: Ezek a sejtek nem mindenkit támadnak, hanem pontosan azonosítják az ellenséget (például egy konkrét vírust). Sőt, „fényképet” is készítenek róla: ha évek múlva ugyanaz a vírus próbálkozik, a szervezet már emlékezni fog rá, és azonnal lecsap.

• Ez a folyamat lassabban alakul ki, de sokkal precízebb, hosszútávú védekezést tesz lehetővé egy kórokozóval szemben.

2.2.6 A belső tűzszerészek (Antioxidánsok)

A harcok során (és a normál anyagcsere alatt is) káros melléktermékek, úgynevezett „szabad gyökök” keletkeznek. Ezek olyanok, mint a repkedő szikrák: ha nem oltjuk el őket, tüzet okoznak, kárt tesznek a vár belső berendezésében (a sejtjeinkben és a DNS-ünkben).

• Az antioxidánsok feladata: Ők a belső tűzoltók, akik semlegesítik ezeket a szikrákat, mielőtt azok tüzet okoznának. Ha túl sok a szabad gyök (oxidatív stressz) és kevés az antioxidáns (például a zöldségek, gyümölcsök színes festékanyagai, béta karotin, Q10,  C-, D- és E-vitamin, a polifenolok), a sejtjeink gyorsabban öregednek és könnyebben megbetegszenek. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

2.3 A bélflóra, mint láthatatlan egészségközpontunk

„Az egészség a belekben kezdődik” – Hippokratész (i.e. 460 – i.e. 370)

Sokan azt hiszik, a bélrendszer csak egy cső, ahol az étel áthalad, megemésztődik és felszívódik. Itt él a bélflóra (szakszóval bél-mikrobiom) – egy több milliárdnyi baktériumból, vírusokból és gombákból álló közösség, amelynek súlya akár két kilogramm is lehet! Ez egy hatalmas ökoszisztéma a hasunkban, amelyben jótékony és káros baktériumok egy életközösségben élnek együtt az emberi szervezettel.

A bélflóra mintegy 100 billió mikroorganizmusból áll, súlya elérheti az 1-2 kilogrammot, és genetikai állománya többszörösen meghaladja a saját emberi génjeink számát. Az alábbiakban részletesen áttekintjük, hogyan irányítja ez a láthatatlan központ a mindennapi egészségünket.

A modern orvostudomány egyik legizgalmasabb felfedezése, hogy a testünkben élő mikroorganizmusok összessége nem potyautas, hanem egy önálló, virtuális szervként működő ökoszisztéma amely hatással van a tápanyagok lebontására, felszívódására, a gyulladásos folyamatokra és az étkezés utáni anyagcsere-válaszokra. (PREDICT-1)

Ha rossz a bélflóra, rossz lesz az emésztés, a növényi táplálékok megerjednek mint pálinka készítésekor a cefre, mérgező anyagok, alkohol keletkeznek és ezek felszívódva károsítják a májat. Így alakul ki a manapság egyre gyakrabban észlelt zsírmáj.

 A jótékony bélbaktériumok lefedik és táplálják a bélhámsejtjeinket, segítenek a tápanyagok, vitaminok felszívódásában, sőt vitaminokat készítenek nekünk. Károsodott, rossz összetételű bélflóra mellett felszívódási zavarok alakulnak ki, pl. vashiány, vitaminhiány.

A nyálkahártya - mint egy kerítés - akadályt jelent a nagyobb molekuláknak, fehérjéknek, fehérjetöredékeknek, ezek általában csak alkatrészeikre bontva, aminosavakként tudnak felszívódni. (Vannak kivételek, például az anyatejben lévő immunfehérjéket a bélfal beengedi.)

docs.google.com/document/d/1NTpTCbPmSZqDo_7YZrptkVmgB97rC2LiCl4VQ_7ceug/edit?usp=sharing