A SZÍVED 5 ÁLLAPOTA, AMIT LEHET ÉSZRE SEM VESZEL

A szívünk elég rossz tanácsadó tud lenni; főleg, ha az alább felsorolt jellemzők valamelyike igaz rá. Ez a lista a segítségünkre lehet abban, hogy őszinte önvizsgálatot tartsunk. Nem mutogatni szeretnénk, hanem arra ösztönözni mindenkit – magunkat is beleértve-, hogy engedjük Istennek, hogy az igéjén keresztül világítson rá a bűneinkre.

A keserű szív

A keserű szív az emberi szem előtt láthatatlan, de Isten szeme előtt nyilvánvaló. Mennyi elfojtott harag és indulat gyülemlik fel bennünk ilyenkor; mennyi vétek, amelyet ellenünk követtek el és amelyet nem tudunk megbocsátani! Az ige figyelmeztet minket rá, hogy ha hagyjuk a keserűséget gyökeret verni a szívünkben, akkor később hatalmas károkat tud okozni!

„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidók 12,15)

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Efezus 4,31-32)

A tisztátalan szív

Lehet, hogy elindultunk már a kereszténység útján, de vannak olyan részei a régi életünknek, amelyekhez még ragaszkodunk. Lehet, hogy tisztában vagyunk azokkal a kis foltokkal, amelyek beszennyezik a szívünket, de lehet, hogy nem. Sőt, az is lehet, hogy tagadjuk a létezésüket és meg vagyunk róla győződve, hogy csillogóan tiszta a szívünk. (Általános szabály, hogy ha nem találunk hibát magunkban, akkor ott valami nagyon nincsen rendben.)

„Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.” (Ézsaiás 64:5)

„Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.” (János 13,11)

A megbocsátásra képtelen szív

A megbocsátás egy kemény téma. Megbántottak minket, igazságtalanok voltak velünk, megaláztak. Emberi igazságérzetünk ragaszkodik a saját védelmünkhöz. Nyalogatjuk a sebeinket és hagyjuk a haragot eluralkodni magunkon, amitől egy idő után teljesen megkeményedik a szívünk és könyörtelenné válunk. Pedig Jézus kemény példázatokban beszél a megbocsátásról! Isten elképzelhetetlenül nagy bűnöket is képes megbocsátani nekünk, ha őszintén megbántuk, és hozzá fordulunk segítségért. Mi pedig még az egészen kicsike „tartozásokat” sem tudjuk elengedni?

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14-15)

„És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Márk 11,25)

Hazug szív

Beszéljünk őszintén: a hazugság sokszor a konfliktusok kerülésének az eredménye, és ebben sokan bűnösök vagyunk. Gyakran nem rosszindulatból hazudunk, hanem kegyes hazugságokat ejtünk el. Nem akarjuk megbántani a másikat, vagy túl fájdalmas lenne számára az igazság. De ettől még Isten utálja a hazugságot, akármekkora is legyen az.

„hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” (Ézsaiás 59,2)

„Életeket ment meg az igaz tanú, de aki hazugságot beszél, az csaló.” (Példabeszédek 14:25)

Istentelen szív

Azt a bűnünket a legnehezebb észrevenni, amely Isten parancsolataival szöges ellentétben áll. Ha folyamatosan vétkezünk Isten ellen és olyan dolgokat követünk el, melyeket határozottan elutasít, akkor nem hívhatjuk magunkat kereszténynek, mert az a legnagyobb önáltatás. A jó hír viszont az, hogy Isten mindig tárt karokkal vár minket!

Nincs olyan bűn, amelyből Ő ne akarna kimenteni minket és olyan szív, amelyet Ő ne tudna tisztára mosni! Ez a kegyelem, ez az örömhír!

„A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.” (Példabeszédek 16:27)

„és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.” (2 Thesszalonikai 2, 10-12)

Forrás: 777blog