Mikóháza-Fekete-hegy-Kis-Hallgató-(kitérővel Vágáshuta)- Gyökér-völgy-Rákóczi-fa-Károlyfalva-Megyer-hegy-Tengerszem-/Malomkő tanösvény/-Sárospatak vá./

18 km Jelzés: P(piros)

Túránkat Mikóháza főútjáról (Szabadság u. buszmegállótól), a délnyugat felé induló Akácfa utcán, a Pjelzésen kezdjük. Átkelünk a Hegyköz vizeit összegyűjtő Bózsva patak hidján. A hegyek alá települt falurészben, egy elágazásban a „Fekete-hegyi” tanösvény tájékoztató táblája fogad. Jobbra a Hegyalja utcán a Fekete-hegy felé tartunk, majd elérjük a faluszél előtti útcsomópontot. Balra tartva az elválasztó árok mellett, a mikóházi pincesor előtt vezet a P jelzés. A történelmi pincéknél a tanösvény térképes táblája számol be a hegységrész jellemzőiről (pihenőhely).

Az elágazásban balra megyünk. Már az erdőben keresztezzük a kis Huta-patakot, árka felett, 2 m magasan levájt agyagfal alatt jutunk el a következő útvilláig. Irányt tartva , agyagos, homokos, 2003-ban dózerolt földúton, sűrű gyertyános-fenyves alatt emelkedünk, némelyik egyed alatt a fajt –mint a későbbiekben is- kis táblácska ismerteti. A P jelzés a dózerútról rövidesen jobbra (!), meredek falú, köves patakmeder fölé ereszkedő keskeny ösvényre tér. A vadregényes völgyrészlet csúszús gyalogútja mentén, a vízmosás fölött itt-ott felszínre bukkan a hegyet felépítő laza szerkezetű kőzet. Kettéválik a patakmeder, a közöttük emelkedő gerincen néhány kidőlt bükkön átbukdácsolva leljük meg a felvezető utat. Régesrégi, barátságos, mohás talajú szekérúton, a baloldali árok felett kapaszkodunk. Áttérünk a jobbra húzódóMálnás-völgy fölé , az erdős hegygerinc mesésen szép. Ez a szakasz a tájat, az erdőt, a zártságot és a bensőséges nyugalmat tekintve kiemelkedik a zempléni túraútvonalak közül, feledteti a profitorientált „erdőgazdálkodás” nyomása alatt nyögő területek látványát, messze felűlmúlja a mára kitaposott, elkoptatott, szétdózerolt útvonalakat. Végérvényesen eltávolodunk a sötét, felfele ívelő gerinctől, már a völgy ligetessé ritkított bükkösében járunk. A Málnás-völgyi forrás-pihenőjéhez érünk –a víz alatta 100 m-re az árok túlpartján fakad –ahol a tanösvény táblája a madarakról mesél. A Fekete-hegy alá felkúszó Málnás–völgy kőtörmelékes fejezetében, pokolian meredek ösvényen kaptatunk fel a Tölgyes-bérc(balra) és a Fekete-hegy közötti nyeregbe. Jobbra P +(háromszög jel) kapaszkodik ki a kilátóval ékesített csúcsra. Az emelkedő ösvény mellett az egyik ismertető-táblácska a valamikor elterjedt, de ma már ritka hegyi szilre hívja fel a figyelmet. Az új 13 m magas gerendatornyot az északi (iker-) csúcson (571m) állították fel 2001-ben. A kilátóból lenyűgöző panoráma nyílik a Hegyközre, a medencét körülölelő hegyekre. Északnyugat felé sorakoznak a falvak, feltűnik a füzérkajatai templomtorony, Pusztafalu néhány háza, fölöttük a Fűzéri vár, mögötte a Nagy-Milic csoportja.

Tőle keletre a Szalánci-hegyek vonulatai sorakoznak. Nyugat felé Abaújba látunk át, a Cserhát északi dombhátain túl a messzeségben a Szlovák-karszt magaslatai kéklenek. Észak-keletre a Ronyva völgyének Szlovákiába eső falvai látszanak. Térjünk vissza a P jelzésre. A nyeregpont tisztásán, aFekete-réten érdemes megpihenni. Délnek tartva, a festői Tölgyes-bérc gerincútján folytatjuk útunkat aNagy-Hallgató északi pilléréig. Az útcsomópontból jobbra tartva kanyargunk fel a kettős csúcsú Nagy-Hallgató nyergébe, amelyet egy kis halom oszt szét két horpadásra. A jelzett ösvény a baloldali átjárón, a Nagy-Hallgató ormának nyugati lejtője alatt vág keszesztül, majd jobbra egy völgyfő vízmosásába ereszkedik. A lejtmenet hamarosan véget ér, hírtelen balra felszökellünk a Kis-Hallgató oldalába. A szép tölgyesben oldalazó szekérút folyamatos lejtéssel visz le a Kis-Hallgató déli nyergébe. Ez egy rakodónak használt tisztás, pihenőhely, P és K útvonal kereszteződés. Itt metszük az Országos Kéktúra (balra 1.túra) útvonalát.

Cseréptói elágazás!

(Figyelem: Jobbra fordulva Vágáshuta-Nagypartra érünk, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik a falura ésVágáshuta-Kispartra, Hárs-bércre.)

Cseréptónál a P jelzés a juhar-csoportos nyeregtisztást dél felé, egy vadcseresznyésfa mellett, hagyja el, és bevezet egy kis völgyeske sűrű gyertyánossal fedett legfelső zugába. Kisvártatva balra, vastag avarszőnyeggel borított szekérútra térünk, amely mélyút szakaszokkal kanyarog le egy oldalkúp nyergébe. Derékszögben dél felé egy mély, eróziós völgy északi árokfőjéhez ereszkedünk. Balra, keskeny szinttartó ösvényen –a középső ágat kerülve- gyertyánosban jutunk át a kis völgyrendszer déli nyúlványának fejezetébe, egy újabb kis nyeregbe. Jobbra pár lépés, és máris balra, újra dél felé a Bánya-bérc ill- a Gyökér-völgy mélyen bevágódott csermelyes forráságában igyekszünk le a völgyfőbe. Torkolatában jobbra, délnyugat felé, széles dózerútra térünk. Egy gazos tisztáson, a Gyökér-völgy vízmosásának kezdetén kettéváló csapás közül a jobboldalit követi a P jelzés. A völgy és az alját követő sima földút lassan dél felé fordul. Elenyészik az árok, áttérünk a másik oldaláról érkező útra. Egy oldalhorpadásnál foglalatlan forrás, a Gyökér-kút fakad, az út mellett kis faépületek, az erdei munkások házai állnak. A balról, északkelet felől nyíló oldalvölgy fölött, a Csatlós-tető déli oldalában találjuk aNyilazó-bányát. A környéken több helyen bányászták a jól faragható, építő és díszkőként egyaránt használható riolittufát. A Bánya-bérc déli gerinclábán mélyülő Óbánya, a (Felső-)Radvány-völgyoldalágában nyíló Lutherán-bánya kőzetanyagát már a XV. században fejtették. A Nyilazó-bánya a XVII-XVIII. sz.-ban élte fénykorát. A kitermelt követ a Hercegkúti-patak mentén szállították Sárospatakra. Az innen kikerült kőzetanyagból épült a pataki vár. A felhagyott kőfejtőknek látványosságuk mellett kultúrtörténeti jelentőségük is van. A közeli forrás vízétől sáros, kátyús úton érjük el a baloldali hegyláb tövében fakadó, állandó vízű Deák-kút foglalatát. A völgytalpi úton (vadföld, magasles) elágazáshoz érünk, a nyugat felé forduló völgyteknőt (Nyilazó-völgy) jobbra PO követi tovább az égeresben fakadó, bővízű Nyúl-kút forrásig. A P jelzés balratartva, a szemközt nyíló vízmosásos mellékvölgy dózerútján emelkedik tovább. Először az árok mellett, majd annak fenekén, mélyúton (Tízöles út) kapaszkodunkfel aPuszta-délő platójára. Itt metszük a az Országos Kéktúra (jobbra 1. Túra) útvonalát. A K jelzésen balra, kelet felé úgy 200 m kitérő a Rákóczi-fa felkeresése.(ism. 1. túránál)

A kerszteződésből délkelet felé, sáros kocsiúton vezet tovább a P jelzés, egy sorompó után betorkollunk egy szélesebb, kátyúsabb dombháti (Hosszú-hágó) dózerútra. Átmegyünk egy kisebb fenyvesen, jobbra sövényén túl megpillantjuk a Vitányi-tanya hosszú épületét. A Hosszú-hágó 1 feliratú ház szép gyömölcsös és elhagyott szőlő felső végében áll. Rövidesen balra feltűnnek a Sátoros-hegyek nyugati kúpjai: a Kecske-hát és a Fekete-hegy. A dél felé erősen lejtő úton mállott tufamorzsalékot taposunk, egy útvillában a jobboldali, szintén bevágódott, de kevésbé járt ágon ereszkedünk tovább. Megszűnik a mélyút jelleg, /figyelem!/ Az elágazásokban balra, majd jobbra térve délkeleti irányt veszünk. At ún.Kecskerágó akácosában futó ösvény eleinte igen benőtt, gazos, de követhető. Egy alig észlelhető elágazásban -ne változtassunk az irányon –menjünk azon az úton, amelynek a közepén egy sekély, vízmosásos árok van. A sűrűből Károlyfalva határában bukkanunk ki (balra P+/négyszög alakzat/), a pincék mellett, a településen át a 37-es főút busz-megállójáig.) A P jelzés nyugat felé indul (sorompó). Patkó alakban, folyamatos bal kanyarral- a dózerutat jobbra engedve- az erdőszélen kerüljük meg aKalajka völgy füves bejáratát, majd mellékágának torkolatát. Régi lesüppedt szekétúton, dél felé fordulva emelkedünk, a cseres-tölgyesbe fenyvesfoltok keverednek. Balról mély árok kísér, de feljebb elenyészik. Emberpróbáló kaptatón, északkeleti hátán kapaszkodunk fel a Megyer-hegy peremére. A P jelzés jobbra tér, P+ kezdődik, a vele (szemből) érkező PT (tanösvény jelzés) a P mellé társul. (A PT jelzésű Malomkő tanösvény Sárospataktól kiindulva Megyer-hegy és Király-hegy környékét mutatja be.)

( Cartographia Turistaatlaszból másolva.)