Élet az óvodában

ÓVODÁNK RITMUSA

A pontos napi, heti, havi és éves ritmusra azért fektet a Waldorf-pedagógia is különösen nagy hangsúlyt, mert az események, ételek, tevékenységek ritmikus ismétlődése nagyban hozzájárul a gyermekek biztonságérzetének megteremtéséhez és fenntartásához. Ezért óvodai életünk e köré a ritmus köré csoportosul. Figyelünk az évszakok körforgására és a természet változásaira. Mindennapjainkat az ünnepkörök keretei határozzák meg, melyeknek tapasztalati úton való megismerése fogódzót ad az óvodás korú gyermekeknek a későbbiekben is.

Az ünnepekre gondosan és hosszan készülünk a gyerekekkel, majd vagy csak óvodai körben egy-egy délelőtt folyamán üljük meg őket, vagy külön, a családokat is bevonva ünneplünk.


ÜNNEPEK

A gyermekek születésnapja: itt fontos megjegyezni, hogy a nyáron születettek sem maradnak ki: őket az ősz első időszakában köszöntjük fel, mindenkinek egy-egy napot szánva erre a fontos napra, még ha utólag is.

  • Aratás, betakarítás, hálaadás
  • Szent Mihály
  • Szent Márton
  • Szent Miklós
  • Advent
  • Háromkirályok
  • Farsang
  • Húsvét
  • Mennybemenetel
  • Pünkösd
  • Szent János - Nyár ünnep, ezzel az ünneppel zárjuk az óvodai nevelési évet.


ÉTKEZÉS

Mindenki számára, de különösen a gyermekek számára nagyon fontos a megfelelő és jó minőségű táplálék, ezért nagyon igyekszünk a hozzánk járó gyermekeknek olyan ételeket kínálni, amelyek hozzájárulnak egészségük fenntartásához. Az ételek az óvodai ritmushoz igazodva heti ritmusban ismétlődnek.

A tízórait helyben készítjük. Egészséges, különféle ízesítésű gabonaételeket kínálunk a gyerekeknek. Hétfőn a tízórai alapját a rizs képzi, kedden az árpa, általában müzli formájában, szerdán a köles kásaként különböző kiegészítőkkel. Csütörtökön reggelenként együtt készítünk a gyerekekkel rozscipót, pénteken pedig a zab a tízórai legfontosabb alkotóeleme, általában müzli formájában. A tízórai kiegészítői az évszakokhoz és az időszakok tartalmához igazodnak: az idénygyümölcsök és –zöldségek mellett gyakran jelenik meg a méz, mazsola, lekvár, kompótok, szezámmag. Az ételekhez különböző gyógynövényeket kínálunk teák formájában, illetve természetesen vizet.

Az étkezések fontos részét képezi a heti többszöri gyümölcs- és zöldségkínálat, valamint magvak, dió- és mogyorófélék. Ez utóbbiakat allergia vagy ételérzékenység esetén természetesen nem kínáljuk az érintett gyerekeknek. Az esetleges allergiákat, ételérzékenységet figyelembe vesszük.

A délután is nálunk tartózkodó gyermekek ebédjét és uzsonnáját főzőkonyhától rendeljük. A diétás étkeztetés a Házirendben (ld. az Óvodai dokumentumok c. menüpont alatt) foglaltaknak megfelelően történik.

Fontos még megjegyezni, hogy ünnepek alkalmával és a gyermekek születésnapján eltérünk a szokásos étrendtől, de hogy hogyan, az legyen meglepetés…

EGY NAPUNK

Óvoda egy napunk

A JÁTÉK FORMÁI ÉS AZ ALKOTÁS ÖRÖME

Óvodánkban a gyermekek legfőbb tevékenysége a szabad játék, amelynek során olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek személyiségfejlődésükre meghatározó jelentőséggel bírnak. A szabad játék ideje alatt az óvónők a gyerekek látóterében különböző munkákat végeznek, ezzel is megidézve az otthonosság hangulatát. Olyan munkafolyamatok ezek, amelyeket régen a háziasszonyok végeztek a család érdekében, és amelyek nyugodtan és minden pillanatban megszakíthatóan végezhetők a gyerekek mellett. Ilyenek például a bútorápolás, diótisztítás, babaruhák mosása, játékok javítása, kint az udvaron kertápolás, növénygondozás, őszi levelek összegyűjtése.

Célunk az, hogy a gyermek olyan munkafolyamatokat lásson maga előtt, amelyeken keresztül érthetővé válik számára a világ működése, például az, ahogyan az étel eljut az asztalhoz: hogy lássa és megértse, hogyan lesz a búzából az asztalunkra kerülő kenyér.

A gyermekeket tudatosan egyszerű játékokkal vesszük körbe, amelyek sok lehetőséget kínálnak a gyermeki fantázia erejének növelésére. Ilyenek például a különböző színű textilek, kisebb szőnyegek, akár akadálypályákká alakítható, többféleképpen kombinálható kis fabútorok, egyéb fa építőelemek, paravánok, játszódeszkák, termések, de kis fakérgek, fagyöngyök, gyapjúállatkák, babák és bábuk, kis konyhai edények, kiegészítők. Célunk a játékon keresztül is az, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik fantáziájuk által kreatív gondolkodásúak és nyitottak az őket körülvevő világ felé.

Nem támogatjuk ugyanakkor a Waldorf-pedagógia szerint túl korai, absztrakt, intellektuális tanítás formáit, ezért az iskolába kerülőknek sem ilyen formában történik a támogatása.

A SZABAD MOZGÁS SZEREPE, LEHETŐSÉG A MOZGÁSRA

A Waldorf-óvodapedagógia azt vallja, hogy a gyermekeknek ebben az életkorban elég természetes mozgást jelent a benti és kinti játékidőben szabad mozgásra használható idő. Éppen ezért a benti berendezés többfunkciós bútordarabjai a szabad játékidő alatt mindenki által szabadon mozgathatók, akár akadálypályákká alakíthatók – ezekkel a lehetőségekkel a gyerekek gyakran élnek.

A kinti térben szintén nagy hely, homokozó, mászódomb, fából készült egyszerű játékszerek segítik a gyerekeket a kinti játékidő aktív kihasználásában. Alkalmanként kisebb-nagyobb sétákat is teszünk a környéken, évente pedig, általában a tavaszi időszakban sor kerül pár kirándulásra is, a csoport érettségi fokától függően választjuk ki a helyszíneket.

A szabad mozgáson túl a Waldorf-óvodákban heti egy alkalommal ún. euritmia is van, amely a Waldorf-pedagógiához kötődő mozgásművészet, látható beszédnek, látható zenének is nevezik. A mi óvodánkban az euritmiát egyik, euritmia tanári képesítéssel rendelkező óvónőnk tartja a gyerekeknek. Az euritmia ebben az utánzó, gyermeki időszakban az óvónő mozdulatainak utánzásával szép, harmonizált mozgást csalogat elő a gyerekekből.

MESÉK SZEREPE

A Waldorf-óvodákban minden napnak szerves része a mesemondás. Hiszünk abban, hogy a népmesék a bölcsesség kincsei, ezért gyakran választunk népmesét ezekre az alkalmakra. Fontos az is, hogy a gyermek élő előadásmódban találkozik a mesével, és egy-egy mese többször ismétlődik, így hosszan, napról napra épül a mesén keresztül a gyermek világhoz kapcsolódó bizalma. Az ismétlés ezen túl segít elmélyíteni a megértést és az azonosulást is. A mesék mindig az aktuális ünnepkörhöz, ill. évszakhoz kapcsolódnak.

Hisszük, hogy a mesemondás egyben beszédnevelés is a legmagasabb értelemben, és egyben a gyermeki fantázia gazdagításának egyik fontos eszköze.

Egy-egy óvodai ünnep alkalmával bábjátékot is néznek a gyerekek, amelyet az óvónők adnak elő. Ilyenkor gyapjúból készült állóbábokat, illetve marionett figurákat használunk szimbolikusan elevenítve meg a mese helyszíneit.

SZÜNETEK ÉS MEGPIHENÉS

A Waldorf-pedagógiára jellemzően fontosnak tartjuk a gyermekek pihenését is úgy délutánonként, mint egy-egy nagyobb, általában 6 hetes ciklus után. Ennek célja az, hogy a gyermek fel tudja dolgozni és mélyen magáévá tudja tenni mind a napközbeni, mind az egy-egy nagyobb ciklus során őt ért élményeket. Ez azt jelenti, hogy a család helyzetétől függően a gyermekeknek lehetőségük van arra, hogy már ebéd előtt hazamehessenek pihenni.

A nagyobb ciklusok utáni élményfeldolgozó szünetek egy-egy tavaszi és őszi szünetben öltenek testet, természetesen a karácsony és újév közötti időszak is otthon telik. Februárban általában tartunk egy hét ún. síszünetet (takarítási szünet tulajdonképpen), nyáron pedig az óvodai tanévet záró János-ünnep után, június második felétől augusztus végéig szünetel a pedagógiai programmal végigkísért óvodai élet. Ilyenkor igény szerint az óvodát és a Waldorf-iskolát egyként fenntartó Szegedi Waldorf Társas Kör Egyesület biztosít a családoknak nyári gyermekfelügyeletet.

Mivel gyermekeink többsége a Waldorf-óvoda után a szegedi Szabad Waldorf Általános Iskolában kezdi meg tanulmányait, a családok életének megkönnyítése érdekében a szüneteket minden esetben a szegedi Waldorf-iskola szüneteivel is egyeztetjük.

ÓVODÁNK BERENDEZÉSE

Óvodánk életében a természetes anyagok használata minden területen tudatos választás. Termeink bútorzatát nagyobbrészt a tároló és játszó funkciókat is betöltő egyszerű formájú bútorok alkotják. A színhangulatot a fából készült bútorok és játszópolcok, valamint a nagy felületeket lefedő textilek pasztell színvilága adja.

Minden csoportszobában kiemelt jelentősége van az időszakonként megújuló ún. évszak-asztalnak is, amelyen – a gyermekek fejlődését segítendő – az aktuális időszak letisztult képe tükröződik vissza.

Használati tárgyak, játékeszközök tárolására nagyobbrészt vesszőből készült kosarakat használunk. Használati tárgyaink, játékszereink egyedi, kézi megmunkálásúak. Nagyrészt nemezelés, fafaragás, kosárfonás, varrás, kötés, horgolás, szövés technikájával készültek.

A VEGYES ÉLETKORÚ CSOPORTOK ELŐNYEI

Mivel a csoportba különböző életkorú gyermekek járnak, gyakran testvérek is, óvodánkban a családhoz hasonló természetes közeg várja a gyermekeket: a nagyobbak segítik a kisebbeket, a kisebbek évről évre követik, hogyan válnak nagyobb testvéreik, csoporttársaik lassan iskolaéretté, miközben ők maguk is ezt az utat járják. A gyermekek közötti kölcsönös segítségnyújtás, szokások egymásnak való megtanítása, egymás bevonása a játékokba rengeteg segítséget nyújtanak a kisebb gyermekeknek a beszokás folyamatában. Ugyanakkor a nagyoknak is legalább ennyire értékes, hogy ők segíthetnek, hogy ott vannak példaként a kisebbek előtt, hogy nem csak a felnőtt tudja és mutatja, hogyan kell viselkedni, hanem a nagyobb gyerekek összekristályosodott tudása is vezérfonala a kicsiknek.

A háttérben az a gondolat húzódik meg, hogy mindenki hordoz olyan értéket, olyan tudást, amelyet tiszteletben tartunk, és ezáltal mi is gazdagodunk. A Waldorf-intézményekben éppen ezért soha nem támogatjuk a teljesítménycentrikusságot, a versenyeztetést.

BÚCSÚ AZ ÓVODÁTÓL – IRÁNY AZ ISKOLA!

Az iskolaérés folyamata a gyermekben egy lassan kibomló időszak, amelynek során a gyermek nagyon világosan éli meg azt, hogy fokozatosan kilép ebből az időszakból és egyben az óvoda világából.

Ez a folyamat az óvoda mindennapi életében minden évben a farsangi időszaktól kezdődően egyre intenzívebben jelenik meg egy-egy kézműves folyamatban. Az iskolába készülők olyan lehetőségeket kapnak az óvodai mindennapokban, amelyek során ők saját maguknak elkészítenek egy ballagó tarisznyát két részben: a pántját egy ún. körmöcskéző fán készítik el, szövőkereten pedig meg is szövik magát a tarisznyát.

A kisebb gyerekekben pedig ezzel párhuzamosan kialakul egy kép arról, hogy az iskolába készülőknek egyre szélesebb lehetőségeik vannak arra, hogy kipróbáljanak az óvodában is más dolgokat, amelyhez természetesen a felelősség érzése is társul. Amikor az iskolába készülők a tarisznyakészítés aznapi „munkájával” elkészültek, visszatérnek az óvoda mindennapi életébe, és mindeközben lassan, folyamatosan dolgozzák fel − mindenki a saját ritmusában − az óvodás élettől, az óvónőktől és kisebb társaiktól való búcsúzás nehézségét.

Az év végén a búcsúzás egy kis ünneppé rendezetten jelenik meg az óvoda életében. Az iskolába készülők titkosan előkészítenek a kisebbeknek egy bábelőadást, amelyet az utolsó nap elő is adnak nekik az óvodai csoportszobában. Bábozás után elköszön tőlük az óvoda, a szülők és az óvónők még közösen, utolsó alkalommal megajándékozzák az iskolába készülőket.

Csak a ballagóknak ajándék az ún. „titkos út”, amely az óvoda utolsó hetében egy kis kirándulás szokott lenni, ahol még utoljára óvodásként bejárják együtt a kicsit tágabb óvodai környezetet, a végén pedig lakomával várják őket szüleik és óvónőik.

A búcsúzás szándékosan nem túlzott ceremónia, mert a Waldorf-óvodákban inkább az év során való többszöri, mindenkinek saját igénye szerinti búcsúzásra helyezik a hangsúlyt, így is megkönnyítve az elválás és új életszakaszba lépés feldolgozását.