A szocreál (szocialista realizmus) bútorok stílusa és története szorosan összefonódik a 20. század közepének politikai és társadalmi viszonyaival, különösen a Szovjetunióból indult és a keleti blokk országaiban, így Magyarországon is kötelezővé tett művészeti irányzattal. 

Főbb jellemzők és tudnivalók

Időszak: A szocreál stílus Magyarországon viszonylag rövid ideig, körülbelül 1949-től Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig volt meghatározó az építészetben és a társművészetekben. Ezt követően a modernista irányzatok vették át a helyét, bár a "szocreál" kifejezést gyakran tévesen használják a későbbi Kádár-korszak panel- és típusbútoraira is.

Ideológia és cél: A stílus célja a kommunista ideológia terjesztése volt a művészeten keresztül, "tartalmában szocialista, formájában nemzeti" elv alapján. A bútorok esetében ez a funkcionalitást és a tömeges gyárthatóságot jelentette, miközben igyekeztek valamilyen módon beilleszteni a helyi, nemzeti hagyományokat.

Kialakítás és anyaghasználat: A szocreál bútorokat a racionális szerkezet és a tömeggyártásra való alkalmasság jellemezte. A hangsúly a használhatóságon volt, nem a díszes kivitelezésen, bár bizonyos esetekben megjelentek klasszicista vagy historizáló elemek is, amiket a "Sztálin-barokk" becenév is fémjelez.

Tömegtermelés: A korszakot a tervgazdaság és a nagyipari termelés jellemezte, aminek eredményeként sok otthonban azonos, tipizált bútordarabok vagy szekrénysorok jelentek meg. A sikeres modellek gyakran nem a tervező nevéről, hanem fantázianevükről (pl. az ikonikus "Erika szék") voltak ismertek.

Modernitás és nosztalgia: Bár a korabeli design a modernizációt szolgálta a tömegek termékekkel való ellátása révén, a rendszerváltás után egy ideig elavultnak számított. Mára azonban a retro és vintage stílusok iránti nosztalgia és a fenntarthatósági szempontok miatt újra népszerűvé és keresetté váltak bizonyos darabok. 

A szocreál bútorok a korszak politikai kényszereinek és a modernizációs törekvéseinek lenyomatát hordozzák magukon, praktikus, de nem feltétlenül esztétikus tömegtermékekként, amelyek ma már a magyar design és kultúrtörténet részét képezik.