Az ónémet bútorok gyakran masszívak és robusztusak, jellemzően tölgyfából készülnek és gazdagon díszítettek. Jellemzőek az esztergált elemek, mint például az oszlopok és díszlécek, valamint az applikált domborművek, amelyek a korábbi korszakokra, például a gótikára és a reneszánszra utalnak. A rusztikustól a rendkívül részletgazdag és elegánsig terjedhetnek.

Anyagok: Gyakran tömör tölgyfából, néha fenyőből vagy diófából készülnek, de ritkábban.

Mesterség: Kézművesség és a részletek szeretete jellemzi őket, így minden darab egyedi.

Díszítések:

Esztergált oszlopok és díszítőelemek.

Alkalmazott domborművek díszítőelemként.

Részletes faragások.

Kivitelezés: Gyakran masszív és várszerű szerkezetű, de elegáns formák is lehetségesek.

Dizájn: Korábbi stílusok, például a gótika és a reneszánsz elemeinek keveréke, jellegzetes, gyakran robusztus esztétikával kombinálva.

Változatosság: Léteznek rusztikus változatok (gyakran "parasztházi bútoroknak" nevezik őket) és kidolgozottabban díszített darabok az elegánsabb belső terekhez.