Vértessy-hagyaték | Főoldal

ÁTVILÁGÍTHATÓ FOTÓANYAGOK DIGITALIZÁLÁSA FOTÓELJÁRÁSSAL

Ebben az inkább szakmai, és talán kissé száraz írásban, az átvilágítható (transzparens hordozójú) fotóanyagok digitalizálásáról, valamint analóg sztereó felvételek képernyőn nézhető változatának elkészítéséről olvashatunk technikai részleteket, a Vértessy-család kb. 100 éves fényképeinek feldolgozása kapcsán. Megismerhetjük a munkafolyamatokat, és bepillantást nyerhetünk műhelytitkokba is.

TARTALOM - miről is lesz szó

BEVEZETŐ

A Vértessy-család hagyatékának fotóanyaga nagyrészt fekete-fehér negatívokból és kontakt dia-képekből állt. Ezen belül jelentős arányban sztereó felvételeket is tartalmazott.

A szokásos fényképek síkra leképezett valóságához képest, a sztereoképek hozzáadnak egy mélységi dimenziót is. Valamint nézhetjük úgy, hogy mindenről rögtön kettő darab felvételünk van, csak egy kicsit más nézőpontból.

A történeti, analóg fotóknál az eredeti negatív mindig értékesebb, mint a róla készült papírkép-kópia, mert több képi információt tartalmaz.

A képanyag közkinccsé tételéhez első körben digitalizálni, a negatívokat invertálni kellett, hogy értelmezhetőek legyenek a fényképek. Ezután indulhatott el a gyűjteményezési munka a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményénél. A helyszín, a készítés ideje, a képen szereplő személyek meghatározása, a képleíró adatok hozzáadása rengeteg kutatást, háttértudást igényelt, amiről itt olvashatunk további részleteket.

A sztereó felvételek térhatásának érzékeltetéséhez eredetileg többféle eszköz is létezett. Különféle kézi és szekrényes sztereonézők, szemüvegek, amelyekkel a részképeket a két szemünk elkülönítve tudta nézni, és így összeállt a térhatású látvány. További részletek a szterofényképezésről

Ahhoz, hogy a digitalizált és negatívok esetén invertált sztereoképeket a képernyőn is térhatásúvá tegyük, szintén több lehetőség kínálkozik. Az "ősi", komplementer színszűrős technika, másnéven Anaglyph eljárás az egyik, amely már a fényképezés kezdeteinél is jelen volt, vetített sztereoképek, ábrák nézéséhez. Itt a két részképet színszűrős szemüveg, (pl. vörös-cián színű) segítségével tudjuk térhatásúnak látni. További részletek az Anaglyph eljárásról 

Egy másik lehetőség a képek gyors váltásával térhatást keltő GIF animáció.

Azonban a sztereoképek térhatású megtekintéséhez még további képfeldolgozásra van szükség.

A DIGITALIZÁLÁS

A digitalizálás egy érdekes "transzformáció", amelynek során az analóg eredeti, szinte végtelen mennyiségű, fizikai információját, véges, megszámlálható mennyiségű, számszerű információnak feleltetjük meg. Így válik a számítógépek számára is "fogyaszthatóvá", feldolgozhatóvá egy analóg kép.

Ha konkrétabban nézzük és leegyszerűsítjük, akkor a digitalizálás során a fotóanyag szemcséi, apró részletei megszámláltatnak egy mintavételezési és kvantálási eljárás során, mégpedig a digitalizáló eszköz felbontási képessége szerint. Minél nagyobb felbontású az eszköz, annál finomabb részletességgel tudja az analóg kép "szemcsézetét" megszámlálni, és annál nagyobb mennyiségű digitális információ jön létre az elemi szemcsék (amiket digitalizálás után már pixeleknek, képpontoknak nevezünk) hely és világosság adataiból. A szín információ (színszűrők segítségével), már a jelfeldolgozás során keletkezik, az elemi fotoszenzorok csak fénymennyiséget érzékelnek. A képérzékelő működéséről pl. itt olvashatunk további részleteket.

A mai digitalizáló eszközök természetesen színek rögzítésére is képesek, ki is használjuk ezt, akkor is, ha fekete-fehér anyagot digitalizálunk. 

Ha elég nagy felbontású a digitalizáló eszközünk, akkor már nem csak az eredeti analóg fotóanyag képi információját tudja átvinni a digitális állományba, hanem az analóg kép emulziójának fizikai szemcsézetét is láthatóvá teszi.

TRANSZPARENS HORDOZÓJÚ - ÁTVILÁGÍTHATÓ FOTÓANYAGOK DIGITALIZÁLÁSA

Archivista igényű és szemléletű digitalizálási feladatoknál az elsődleges szempont, hogy az eredeti lehető legkisebb terhelése mellett (műtárgyvédelem), a legtöbb effektív képi (és nem csak képi) információt tudjuk átvinni az analóg eredetiből, a digitális változatba. A cél, hogy olyan minőségű legyen a digitalizálás, ami alapján akár reprodukálni is lehetne az eredeti műtárgyat.

A transzparens hordozójú fotóanyagok (üveglemezek, filmek) árnyalatterjedelme sokkal nagyobb (lehet), a reflexiós hordozójúakénál (fotópapírok), valamint szélsőségesebb lehet az eredeti átlátszósága/átlátszatlansága is. Itt fokozott jelentősége van a digitalizáló eszköz széles árnyalatterjedelem átfogásának, denzitásának és az eltérő átvilágíthatóságú fotóanyagokhoz való "alkalmazkodási képességének" (expozíciós flexibilitás).

(Szkennerek esetén a denzitás röviden annyit jelent, hogy mekkora az a világosság érték különbség, ami a szkenner által még érzékelhető legsötétebb és legvilágosabb árnyalat között van.)

Összefoglalva a transzparens hordozójú fotók digitalizálásához magas felbontású, és nagy denzitású eszköz szükséges. A digitalizálás valós felbontásának meg kell haladnia az analóg eredeti felbontását, amit csak előzetes tesztekkel lehet meghatározni.

Digitalizáláshoz általában két eljárást használunk

1. Szkennelés, erre alkalmas, megfelelő átvilágító feltéttel rendelkező lapszkennerrel, vagy dia/negatívszkennerrel. Üveglemezek esetén csak lapszkennerek jöhetnek szóba. 

2. Digitális fényképezés, A negatívok, filmek digitalizálása a reprodukciós fényképezés területéhez tartozik. Gyakorlatilag sík felületet kell leképezni sík felületre, az egész felületen egyenletesen magas felbontással, precíz beállításokkal.

Az utóbbi évek technikai fejlődésének köszönhetően a digitális fényképezéses módszer több szempontból is felülmúlhatja a szkennelést. Pl. a Phase One iXH 150 MegaPixeles rendszer, már direkt Kulturális Örökség digitalizálási projektekhez lett kifejlesztve. 

Jelenleg talán ez a legkomolyabb digitalizálási eszköz, a fotóanyagok múzeumi, gyűjteményi digitalizálásához, de kevesen engedhetik meg maguknak a beszerzését, a rendkívül magas ár miatt.

A transzparens fotóanyagok digitalizálásához természetesen vannak más, jó minőséget adó kamerák, objektívek is, csak nagyon munkaigényes egy komolyabb digitalizáló felszerelés összeállítása.

Digitalizálási feladatoknál, a fotóanyag felmérése, és előzetes tesztek alapján, mindig azt az eljárást használjuk, amelyik jobb eredményt ad, az adott analóg eredetik esetén.

Mindkét módszerhez nagyon sokféle típust választhatunk. Nagy vonalakban arányos egymással az elérhető minőség/termelékenység, valamint az eszközök ára. De nem feltétlenül igaz, hogy a legdrágább eszközzel kapjuk a legjobb minőséget. Mindenképp szükség van előzetes tesztekre a rendszer összeállításához.

A múzeumi digitalizálásnak mára már komoly szakirodalma, szabványai lettek, ehhez lehet igazodni a digitalizálási projektek tervezésekor.

Magyarországon az un. "Fehér Könyv - Módszertani útmutató a közgyűjteményi kulturális örökség digitalizálásához és közzétételéhez" az irányadó. 

Szkennelés vagy fényképezés? Mi a különbség?

Szkenneléshez alapvetően két ezköz szükséges, a szkenner, és az azt működtető számítógép a perifériáival.

A szkennerek vonali szenzort használnak, ennek van egy pixelszáma, és ez határozza meg a maximális fizikai felbontást a szkennelhető felület egyik oldalán. A szenzor vagy fixen a szkennerbe van építve és egy mozgó fejegységben található tükrök, prizmák, lencsék juttatják el a képet hozzá, vagy maga a szenzor is a fejegységben van, a megvilágító egységgel, lencsékkel, tükrökkel együtt. Ez a fejegység vonul át a fotóanyag alatt (felett), precíz léptetőmotorok segítségével, vagy a fotóanyag mozog a fix fejegységhez képest. A szkennelhető felület/terület másik oldalán a léptetőmotor legkisebb lépésköze adja a maximális felbontást. Így azonos felbontás esetén a szkenneléssel kapott digitális fájl pixelmérete és fájlmérete, az analóg eredeti méretével (terület) arányosan változik.

Többféle felbontást is beállíthatunk, de a maximális (natív/optikai) felbontás adott, akkor is, ha a gyártó nem tünteti fel látványosan.

A szkennereknél gyakran nehézséget jelenet ez a valódi, hasznos (effektív) legnagyobb felbontás megismerése. Ez sokszor messze van attól, amit a specifikációkban leírnak, pedig nagyon fontos szempont, hogy ne állítsunk be nagyobb felbontást, mint amire valójában képes a szkenner, mert különben csak a digitális fájl méretét növeljük feleslegesen.

Az egyik legjobb, elérhető árú, átvilágító egységgel rendelkező A4-es lapszkenner az Epson V750Pro/V850Pro. Itt a gyárilag megadott maximális optikai felbontás 6400 DPI, de a valóságban csak 2400DPI körül van a legnagyobb effektív felbontása, viszont ez még mindig nagyon jónak számít ebben a kategóriában. 

A képfeldolgozó/grafikus számítógép

A szkennelés másik alapvető eszköze a számítógép, ami nélkül nem tudunk ezzel a módszerrel digitalizálni. 

A fényképezéses módszernél is szükség van rá, de csak a második lépéstől, kivéve ha számítógépről vezéreljük a fényképezőgépet (tethered shoting). Az optimális munkavégzés érdekében fontos, hogy a várható digitális állományok méretével arányos teljesítményű képfeldolgozó/grafikus számítógép álljon rendelkezésre, de ez az írás nem tud kitérni a részleteire.

A fényképezőgépekben egy területi szenzor a képalkotó egység. Itt a szenzor fizikai felbontását véve alapul, a keletkező digitális fájl mérete független az eredeti méretétől, mivel a fényképezőgép területi szenzorának felbontása, pixelszáma, oldalaránya adott. A különböző méretű képeket különböző tárgytávolságból, különböző gyújtótávolságú objektívekkel képezzük le a fényképezőgép érzékelőjére. 

Reprodukciós fényképezésnél, digitalizálásnál, mindig arra törekszünk, hogy maximálisan kihasználjuk a szenzor területét. Ennek megfelelően, ez eredeti méretétől függően úgy választjuk az objekívet, a tárgytávolságot, hogy az a lehető legjobban kitöltse a képmezőt. Így a kisebb méretű eredetiről nagyobb felbontású lesz a digitális változat, mint a nagyobb méretűről - ugyanannál a képérzékelőnél.

Pont ez az egyik fontos szempont, amit figyelembe kell venni, amikor arról döntünk, hogy fotózással vagy szkenneléssel digitalizáljunk. Mert a kisebb méretű eredetiről nagy eséllyel, nagyobb felbontású digitális kép készíthető fényképezéssel, mint szkenneléssel. A nagyméretűekről pedig fordítva.

Fényképezés esetén mindig egyértelmű a maximális effektív felbontás, ami a kamera vázat illeti. A digitalizálási és reprodukciós munkákhoz általában az elérhető legnagyobb felbontású fényképezőgépet használjuk. 

Ha nem egy speciálisan erre a célra gyártott, pl. Phase One iXH 150 eszközzel dolgozunk, hanem saját rendszert kell összeállítani a feladathoz, akkor a fő nehézséget az adott területi szenzor felbontását kellő minőségben kiszolgálni képes objektív megtalálása jelenti. Ehhez sajnos általában nem elég az, amit a gyári leírás tartalmaz.

Digitalizáláshoz síkra korrigált, decenteresség mentes optikára van szükség, amelyik a blende szűkítésekor az adott szenzor-felbontáshoz tartozó diffrakciós határ előtt eléri a legjobb optikai felbontását a sarkokon is ("sweet point"). 

A diffrakció

A diffrakció röviden, fotós szemmel, egy olyan jelenség, amely lágyítja a képet, rontja a részletgazdagságot, a felbontást. Igazából csak akkor találkozhatunk vele, ha magas felbontású szenzorral rendelkező kamerával, és jó minőségű objektívvel dolgozunk. 

Adott szenzorméretnél a felbontás növekedésével egyre tágabb blendeértékeknél kezd jelentkezni a hatása. Míg a szokásos FullFrame, 24Megapixeles gépek esetén elméletileg f9-ig nyugodtan szűkíthetjük a blendét, mert csak annál nagyobb blendeértékektől lehet észlelni a hatását, addig 46 Megapixel esetén már f6,3-tól jelentkezhet. Persze a láthatósága nagymértékben függ az objektív tulajdonságaitól is. Ez kifejezetten az igazán jó minőségű, magas felbontású szenzorokhoz készült, fix objektívek problematikája. Fontos még az is, hogy a fényképezett témában legyenek olyan finom, apró részletek, amelyeknél már látszódhat a hatása.

Egy átlagos minőségű zoom objektívnél biztosan nem fog problémát okozni, mert nagy eséllyel alapvetően sem lesz képes 40 Megapixel feletti felbontást kirajzolni.

És hogy tovább fokozzuk a nehézséget - ha egy objektív típus a specifikáció és az interneten fellelt tesztek szerint meg is felelne a digitalizálási feladathoz, sajnos akkor sem biztos, hogy az aktuálisan beszerezhető, konkrét példánynál nem lesz probléma. 

Egy adott típuson belül, komoly különbség lehet a gyári szórásba még beleférő példányok között, és ez pont a sík felületek leképezésénél mutatkozhat meg látványosan.

A decenteresség

Az egyik leggyakoribb objektív hiba, a decenteresség, általában sík felületek fényképezésénél okozhat problémát, főleg a képmező széleinek, sarkainak leképezésénél. Azt láthatjuk, hogy az egyik, vagy több sarok is életlen, miközben a kép közepen, többi részén éles a kép.

A decenteresség csak a konkrét objektív tesztelésével ellenőrizhető, és szükség van egy együttműködő fotósboltra is, a megfelelő példány megtalálásához. A Fotoplustól minden segítséget megkaptunk ehhez.

A teszthez ráadásul állvány, precíz beállítás, legjobb esetben műtermi körülmények, számítógép is szükséges, ami sajnos nem oldható meg gyorsan a vásárlás előtt az üzletben. További részletek a hatásáról, felismeréséről pl. itt olvashatóak.

Ha már rendelkezésre áll a megfelelő objektív is, megvannak a szükséges kellékek, akkor kezdődhet a digitalizációs munka.

Visszatérve a Vértessy-hagyatékhoz: kétféle hordozón(üveg és film), ötféle, ma már nem szabványos méretben tartalmazott fekete-fehér normál, és sztereó negatívokat, valamint diákat.

A lehetőségek, az elvárások, és az előzetes tesztek mérlegelése alapján a fotóeljárásra esett a választás, az aktuálisan rendelkezésre álló, bevethető eszközök közül.

A fotóeljárással történő digitalizálás előnyei (a szkenneléshez képest)

-  Megfelelő szenzor esetén általában jobb dinamikatartomány (van elég részlet a csúcsfényben és az árnyékban is), szélesebb árnyalatterjedelem.

- Az expozíciós lehetőségek jóval tágabbak, mint szkennelésnél.

- Van nyers fájl (RAW), ami a képrögzítés eredeti adatait tartalmazza, feldolgozás nélkül. És ez leginkább megfelel az archív állomány követelményeinek, valamint rugalmasabb feldolgozást tesz lehetővé.

- Nagyobb mennyiségnél gyorsabb, hatékonyabb, mint a szkennelés.

- Széles tartományban mozoghat az analóg eredeti mérete - csak az átvilágító egység méretétől függ, ami az aktuális feladathoz egyedileg is elkészíthető.

- A kisebb fényterhelés miatt jobban megfelel az állományvédelmi szempontoknak is.

Hátrányként, színes negatívok esetén a színek visszaadását, színpontosságát szokták néha problémának említeni, a fényképezőgépek Bayer-minta szerint rendezett pixeljeivel összefüggésben. 

A kulturális örökség szempontjából jelentős fotóanyagok műtárgynak, műtárgy jellegűnek számítanak. 

Digitalizálásuk esetén nem csak a hordozón lévő képet olvassuk be széltől-szélig, hanem a hordozó(üveglemez, film) teljes felületét rögzítjük a digitális állományban mert a továbbiakban fontos lehet, hogy a hordozó széle is látszódjon a digitális változaton, valamint így lehet látni, hogy nincs vágva a kép.

A transzparens fotóanyagokról minimum három féle digitális állomány készül

1. Egy műtárgyfotó jellegű kép, ami megmutatja, hogy aktuálisan hogy néz ki az üveglemez/film/papírkép. Itt a negatív negatívnak látszik, a dia pozitívnak, nincs invertálás, nincs körbevágás, nincs retus.

2. Készül egy "rendes" pozitív fotó, amelyen a lehető legtöbb információ látszik az eredeti felvétel sötét és világos részleteiben is.

3. Mentésre kerül egy nyers/RAW fájl is, ami nem képfájl, hanem a szenzor által rögzített eredeti adatokat tartalmazza. Valójában ez a legértékesebb archív fájl, mert ebből bármikor előállítható az előző két fájl-változat is. Valamint ez a leginkább "jövőálló" digitális állomány, mert benne van a lehetőség, hogy a szoftverek fejlődésével egyre jobb minőségű képet lehet "előhívni" belőle.

A digitalizálás tervezésekor, előkészítésekor fontos meghatározni, a szükséges fájlnév formátumot, a fájlnevekbe írt egyedi azonosítókat (amelyek segítségével könnyen visszakereshető az analóg eredeti), valamint a képfájlok metaadataiba beírandó információkat.

Pár szó a metaadatokról: Ma már a digitális képfájlok nem csak képi információt hordozhatnak, hanem jelentős mennyiségű, adatbázis-szerűen rendezett szöveges adat is lehet bennük. Ezeknek a leíró adatmezőknek a rendszerét az IPTC és EXIF szabványok határozzák meg.

Ha van az eredeti fotóanyaghoz kapcsolódó információ, azt a digitalizálás során be szoktuk írni a nyers- és képfájlok metaadataiba (IPTC) is, pl. Szerző, Cím, Leírás, kulcsszavak, stb.

A Vértessy-hagyaték átvilágítható fotóanyagainak digitalizálása és a szterefotók képernyőn is bemutatható, térhatású képpé alakítása

Néhány szó a fekete-fehér fotóanyag fizikai tulajdonságairól, állapotáról

A fotóanyagok típusa

• Sztereokép - Negatív 

• Sztereokép - Dia

• Panorámakép - Negatív 

• Normál fotó - Negatív 

A méretük nagyon változatos

• 44x107mm-es sztereó üvegnegatív volt a legkisebb, 

• 52x118mm-es sztereó üvegnegatív és dia, 

• 6cm széles filmből különböző méretű negatívok,

• 60x130mm-es sztereó üveg dia,

• 9x12cm-es normál üvegnegatív,

• 9x18cm-es méretben volt sztereó és panoráma üvegnegatív és film negatív, valamint üveg dia,

• 9cm széles filmből különböző méretű negatívok,

• A legnagyobbé pedig 130x178mm volt.

A filmek és üveglemezek állapota

A dia üveglemezek között voltak olyanok is, ahol az emulziós oldalra tettek még egy védő üveglemezt is, és a kettő össze lett ragasztva. 

A következő oldalon láthatunk néhány példát, ahol a negatívról készült dia is benne volt a fotóanyagban 

Voltak nagyon sötét, szinte átlátszatlan lemezek és olyanok is, ahol alig látszott, hogy van emulzió réteg az üvegen, filmen.

A fotóanyagon belül az üveglemezek vastagsága még azonos méret esetén is többször különböző volt. 

Fizikailag sérült, repedt, törött, üveglemezek is előfordultak, ahol egyedileg kellett megoldani a digitalizálhatóságot. Néhány példa itt: Sérült üveglemezek

A projekt két fő részből, munkafolyamatból állt

I. Digitalizálás

II. Képernyőn is bemutatható szteroképpé (Anaglyph, GIF,) alakítás

I. DIGITALIZÁLÁS

A legfontosabb eszközök, kellékek:

• Az elvárásoknak megfelelő felbontású fényképezőgép, objektív,

• Masszív repróállvány (PixelShift felvételek esetén a szilárdság különösen fontos!),

• Kellően rezgésmentes (rezgésmentesített) asztal a repróállványnak,

• Masszív fogaskerekes állványfej a precíz beállítások érdekében,

• Homogén fényű, az analóg eredetik méretéhez igazított átvilágító egység,

• Távkioldó, kontroll monitor, kábelek,

• Az aktuális fotóanyag méretéhez egyedileg készített karton papír maszkok,

• Megfelelő ventilátor az átvilágító egység feletti folyamatos légáramhoz, a leszálló por csökkentéséhez,

• Porlefújáshoz körtepumpa, finom pamut törlőkendő,

• Kemény szövésű pamut alátét-textil az üveglemezekhez,

• Cérnakesztyű,

• Szenzortisztításhoz mini porszívó,

• Optikai geometria/merőlegesség beállításához tükör,

• Fedő üveglemez a film hordozójú fotóanyagokhoz,

A digitalizáláshoz használt kamera, objektív, és a fontosabb kellékek

6. A különböző, ma már nem szabványos méretű fotóanyagokhoz maszkokat kell készíteni, amelyek takarják az átvilágító egység felületét a fotóanyag által fedett részen kívül, hogy minimalizáljuk a kamerába jutó zavaró fényt, mert ez csökkenti a kép brillanciáját, kontrasztját.

7. További kellékek, kiegészítők

• Finom pamut törlőkendő,

• Cérnakesztyű,

• Fedő üveglemez a film hordozójú fotóanyagokhoz,

Technikai paraméterek, beállítások

A Lumix S1R fényképezőgép normál felbontásban 8 368 x 5 584 képpontot, azaz 46,7 Megapixelt rögzít.

Nagyfelbontású/PixelShift módban 16 736 x 11 168 képpont = 186,9 Megapixel lesz a képméret.

Az előzetes tesztek alapján a nagyfelbontású mód mellett döntöttünk, bár a kisebb méretű üveglemezekhez bőven elég lett volna a Normál felbontás is, de így egységesebb lett az anyag, és a végén úgyis kell egy optimalizált felbontású képet készíteni, ami igazodik az analóg fotóanyagból kinyerhető maximális részletgazdagság megjelenítéséhez.

További részletek a nagyfelbontású PixelShift módról

Fontosabb kamera beállítások

• ISO 100

• "A" mód, f7,1 (előzetes tesztek alapján, itt még nem szól bele a diffrakció)

• Fehéregyensúly/WB manuális, a fényforrásra állítva

• Autofókusz beállítás: "Hajszál pontos"

• Nagyfelbontású mód, 8mp késleltetéssel, hogy a fókusz- és blendemechanika által keltett rezgések kellően lecsillapodjanak.

AZ ANALÓG EREDETIKRŐL KÉSZÜLT DIGITÁLIS ÁLLOMÁNYOK FAJTÁI

A munka során minden analóg eredetiről négy, a feldolgozott sztereofotók esetén kilenc féle digitális állomány készült, az alábbiak szerint:

1. Archív fájl, DNG - normál és sztereoképek esetén is készült egy műtárgy jellegű DNG-fájl, "az Archív fájl", amely megmutatja, hogyan néz ki az eredeti analóg fotóanyag, valamint a további formátumok bármikor kinyerhetőek belőle.

2. Archív fájl, JPG - Az egyszerűbb kezelhetőség miatt egy jó minőségű JPG változat is készült, amely az analóg eredetit mutatja meg, amilyen a digitalizáláskor volt.

3. Pozitív kép, JPG (optimalizált) - normál és sztereofotók esetén is készült egy korrigált, negatívok esetén invertált,  pozitív fotó, a felbontás optimalizálásával, JPG formátumban.

4. Pozitív kép, TIF - normál és sztereoképek esetén is készült egy korrigált, negatívok esetén invertált pozitív fotó, a felbontás változtatása nélkül, TIF formátumban.

Feldolgozott sztereoképek esetén

5. Pozitív retusált részképek, TIF - sztereoképek esetén a képpárból kivágott, oldalhelyesre beállított részképek, alapretussal, külön fájlként, fájlnév végén jelölve (_ret_bal.tif, ret_jobb.tif) a bal és jobb szemnek szánt kép. TIF fájlformátum.

6. Pozitív, igazított részképek, TIF  - sztereoképek esetén a képpárból kivágott, oldalhelyesre beállított, retusált részképek zavaró eltéréseinek (dőlés, méret, elfordulás, és torzulás) korrigálása után, külön fájlként, fájlnév végén jelölve (_ret_bal_L.tif, ret_jobb_R.tif) a bal és jobb szemnek szánt kép. TIF fájlformátum.

7. Pozitív igazított, optimalizált részképek, JPG -  sztereoképek esetén a retusált, igazított részképekből megfelelő méretre (pl. hosszabb oldal 2000pixel) konvertált, jó minőségű JPG képek, külön fájlként mentve, mindezek a fájlnév végén jelölve (_ret_bal_L_2000px.jpg, ret_jobb_R_2000px.jpg), JPG formátumban, sRGB színtérrel.

8. Anaglyph kép, JPG - sztereoképek esetén a pozitív, igazított, optimalizált részképekből Anagliph sztereokép is készült, ha indokolt volt, akkor több változatban, JPG fájlformátumban.

9. GIF-animáció, GIF - sztereoképek esetén a pozitív, igazított, optimalizált részképekből GIF-animáció készült, ha indokolt volt, akkor több változatban.

A MUNKAFOLYAMATOK RÉSZLETEI

(külön oldalakon nyílnak meg)

I. A DIGITALIZÁLÁS MUNKAFOLYAMATA

II. KÉPERNYŐN IS BEMUTATHATÓ SZTEREOKÉPPÉ (Anaglyph, GIF,) ALAKÍTÁS

Biztonsági másolat készítés a munka során folyamatosan.

A munka során minimum két példányban mentünk, két fizikailag különböző meghajtóra, de nem automatikus mentéssel, hogy az esetleges hibák ne kerüljenek mentésre automatikusan két példányban.

Így viszont szükséges a másolatok folyamatos összehangolása, és oda kell figyelni, hogy addig nem kapcsoljuk ki a gépet, amíg a napi munkákról el nem készült a biztonsági másolat.

Vértessy-hagyaték | Főoldal

Vértessy-hagyaték digitalizálása | Főoldal

Vértessy-hagyaték a Budapest-képarchívumban

Kapcsolódó oldalak, linkek

További információk szkennerekről, digitalizálásról pl. az alábbi linkeken:

Képek digitalizálása

https://centroszet.hu/tananyag/multimedia/122_kpek_digitalizlsa.html

Digitális fényképezés, képek beolvasása szkenner segítségével

https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/informatika/informatika/informatika-7-evfolyam/digitalis-fenykepezes-kepek-beolvasasa-szkenner-segitsegevel/szkenneles-folyamata-kepek-beolvasasa

What is Scanner?

https://www.javatpoint.com/what-is-scanner

További részletek a fényképezőgép szenzor működéséről:

https://www.lifepixel.com/photo-tutorials/understanding-digital-camera-sensors-how-do-they-work

https://www.cambridgeincolour.com/tutorials/camera-sensors.htm

https://fujifilm-x.com/en-us/series/fundamentals-of-photography/camera-sensors-what-are-they-and-how-do-they-work/

További részletek a Phase One iXH 150 kameráról: 

https://heritage-digitaltransitions.com/dt-ixh-150mp-cultural-heritage-camera-by-phase-one/

További információk a múzeumi digitalizálás szabványairól:

https://digitalizalas.eu/cikk/image-science-associates-golden-thread-kepminoseg-ellenorzo-rendszer/

https://photography.hu/image-quality-contol-for-cultural-heritage-digitization/

Fehér könyv: https://www.oszk.hu/sites/default/files/Feher_Konyv.pdf 

Transzparens anyagok digitalizálására alkalmas szkennerek tesztjei, ami nagyon hasznos egy szkennelős-digitalizáló projekt tervezéséhez. Filmscanner Testberichte

Epson V750PRO szkenner tesztjéről filmscanner.info/en/EpsonPerfectionV750Pro

Részletesebben a felbontásról

További részletek a diffrakcióról pl. itt:

DIGITAL CAMERA DIFFRACTION, PART 2 -  Diffraction Limited Aperture Calculator

http://www.cambridgeincolour.com/tutorials/diffraction-photography-2.htm

https://luminous-landscape.com/understanding-lens-diffraction/

Diffraction - © 2012 KenRockwell.com

https://www.kenrockwell.com/tech/diffraction.htm

Mi is az a Sweet point?

https://photographymc.com/articles/find-lens-sweet-spot

https://digital-photography-school.com/how-to-find-your-lens-sweet-spot-a-beginners-guide-to-sharper-images/

Egy jól használható objektív teszt oldal:

www.the-digital-picture.com - össze lehet hasonlítani különböző objektívek teljesítményét

A decenterességről, annak teszteléséről főleg angol nyelven vannak cikkek, pl itt:

How to Check Your Lens for Decentering 

https://www.pentaxforums.com/articles/photo-articles/how-to-check-your-lens-for-decentering.html

https://phillipreeve.net/blog/how-to-check-how-decentered-your-lens-is/

https://photographylife.com/what-is-a-decentered-lens

További infók a metaadatokról, pl. itt:

https://iptc.org/standards/photo-metadata/

vagy itt:

https://neededapps.com/tutorials/what-are-image-metadata-exif-iptc-xmp/

Panasonic Lumix S1R fényképezőgép szenzor teszt:

https://www.dxomark.com/Cameras/Panasonic/Lumix-DC-S1R

További részletek (tesztek, leírások) A Lumix S1R fényképezőgépről:

https://mlzphoto.hu/2019/03/20/a-panasonic-dc-s1-r-fenykepezogepeinek-tesztje-elso-resz-a-dc-s1r/

https://www.dpreview.com/reviews/panasonic-lumix-dc-s1r-review

https://www.dxomark.com/panasonic-lumix-s1r-sensor-review/

https://photographylife.com/reviews/panasonic-s1r

Sigma Art 70 mm f/2.8 DG Macro tesztek az Interneten:

https://www.lenstip.com/534.1-Lens_review-Sigma_A_70_mm_f_2.8_DG_Macro_Introduction.html   

https://www.digitalcameraworld.com/reviews/sigma-70mm-f28-dg-macro-art-review   

https://www.ephotozine.com/article/sigma-70mm-f-2-8-dg-macro-art-review-32368   

További részletek a fényforrások szín visszaadási indexét jelző CRI/Ra értékekről pl. itt: 

https://pixinfo.com/cikkek/mi-az-a-cri-es-miert-is-jo-ez-nekunk/#google_vignette

vagy itt: 

https://www.waveformlighting.com/tech/what-is-cri-color-rendering-index

© Bencze-Kovács György