Létrehozunk egy új virtuális gépet. A szakértői beállításoknál megadjuk a: 

• gép nevét 

• verzióját 

• memória méretét 

• új virtuális merevlemez készítése 

Ezt követően a merevlemez létrehozásának a paramétereit kell megadni: 

Osztott vágólap, illetve a „fogd és vidd” műveletek engedélyezése: 

Floppy lemez kiiktatása: 

CPU magok megadása: 

Képernyőbeállítások ellenőrzése (ügyeljünk rá, hogy grafikus felületű rendszerek esetében a 128 MB memória legyen bejelölve): 

Tároló résznél a gazda I/O cache használata, illetve a merevlemezre kattintva az SSD használata legyen engedélyezve: 

Az első indításnál be kell, hogy aktiválja a 180 napos licenszt a rendszer, ezért biztosítsuk számára az internet elérését: 

Indításkor be kell tallózni a telepítő lemezképet: 

Verzió kiválasztásánál kiválaszthatjuk, hogy grafikus felületet kívánunk-e telepíteni. 

Amennyiben külön partíciókat szeretnénk létrehozni, azt ezen a felületen lehet megtenni. Ha megfelelőek az alapbeállítások, akkor egyszerűen csak kattintsunk a „Next” gombra. Ezután elindul a telepítési folyamat. 

Első kérése az új rendszernek, hogy az „Administrator” fiók jelszavát adjuk meg: 

Kattintsunk a VirtualBox felső menüsorában a „Gép” fülre, válasszuk ki a „Konfigurálás…” részt. A „Hálózat” fülön a válasszuk ki a „Belső Hálózat” opciót, majd kattintsunk az „Ok” gombra. 

Ezután a „Local Server” fülön a „Server Managerben” kattintsunk az „Ethernet” opciónál található „IPv4 address assigned by DHCP, IPv6 enabled” feliratra. 

Jobb egérgombbal kattintsunk az „Ethernet” kártyára, és válasszuk a „Properties” lehetőséget. Vegyük ki a pipát az „Internet Protocol Version 6 (TCP/IPv6)” feliratnál, ha nem kívánunk IPv6-os címekkel dolgozni, majd duplán kattintsunk az „Internet Protocol Version 4 (TCP/IPv4)” feliratra. 

Állítsuk be manuálisan a szerver IPv4-es címét, a DNS résznél a „127.0.0.1”-es cím a loopback cím, azaz önmagát adtuk meg. 

Ha a „Local Server” fülön frissítünk egyet, akkor láthatjuk, hogy az új cím már meg is jelenik: 

A „Local Server” fülön kattintsunk a gép jelenlegi nevére: 

A felugró ablakban válasszuk a „Change” lehetőséget: 

A „Server Managerben” kattintsunk a „Tools” menüre, válasszuk ki a „Services” részt. Keressük meg a „Downloaded Maps Manager” szolgáltatást, kattintsunk rá kétszer, a „Startup type” pedig legyen manuális. 

A VirtualBox felső menüsorából kattintsunk az „Eszközök” lehetőségre, válasszuk ki az „Integrációs szolgáltatások telepítése” opciót.

 A virtuális gép fájlkezelőjében a „This PC” résznél becsatolta a VirtualBox CD formájában az integrációs szolgáltatásoknak a „telepítőlemezét”. 

A CD könyvtárát megnyitva válasszuk ki a verziónak megfelelő telepítőt, és indítsuk el a telepítést. 

Miután elkészült a telepítés, kattintsunk a „Finish” gombra, és várjuk meg, amíg újraindul a gép. A gép újraindítása után el kell, hogy induljon a „VirtualBox Guest Additions” a tálcán is, azután már méretezhető az asztal is, illetve működik a teljes integráció is. 

Készítsünk egy exportált „OVA” fájlt a gépünkről, hogy az esetleges hibák esetén ne kelljen még egyszer végig menni a konfigurációs feladatokon. Ehhez kapcsoljuk ki a virtuális gépet. A VirtualBox kezelőben kattintsunk a gép nevére jobb egérgombbal, és válasszuk az „Exportálás OCI-be” opciót. A formátum „Nyílt virtualizációs formátum 2.0” legyen, a fájl résznél pedig meg tudjuk adni, hogy hova szeretnénk a fájlt menteni. Ezután elkezdhetjük az exportálást. 

A „Server Manager, Dashboard” oldalán kattintsunk az „Add roles and features” lehetőségre. 

Jelöljük ki az „Active Directory Domain Services”, illetve a „DNS Server” szolgáltatásokat. Ezután nincs további teendőnk, vigyük végig a telepítést. 

Miután elkészült a telepítés a „Server Manager” értesítési részét a képernyő tetején található zászlóra kattintva érhetjük el. Itt meg is jelent a „Promote this server to a domain controller” lehetőség. 

Válasszuk ki az „Add a new forest” lehetőséget, majd a „Root domain name” résznél adjuk meg a tartomány nevét. 

A következő részben a működési szintet adhatjuk meg, azaz, hogy mely szerverváltozatokkal legyen kompatibilis a rendszerünk. A „Windows Server 2016” van alapértelmezetten kijelölve, ez maradhat is így, illetve alul a „DSRM password” lehetőségnél a visszaállítási jelszót kell megadni. 

A „Paths” résznél a tartomány alapértelmezett mappáit lehet beállítani. Jó példa erre a SYSVOL mappa, amin belül például a login scripteket szoktuk beállítani a tartományi felhasználók számára. 

Ha megjelenik felül a zöld pipa, akkor mehet a telepítés. 

Ezután a rendszer automatikusan újra fog indulni, és már tartományi felhasználóként tudunk bejelentkezni ezután. 

Indítás után meg is jelentek a „DNS”, illetve az „AD DS” szolgáltatások. 

A „Group Policy” beállításait a „Tools” menü „Group Policy Management” opciónál érjük el. A Group Policy magyarul „Csoportházirend”, amely meghatározza a tartomány tagjai számára, hogy milyen ajánlott és kötelező beállításokkal kell, hogy üzemeljen a tartomány. 

Jelen helyzetben a tartomány létrehozása előtt szeretnénk beállítani, hogy mindössze 4 karakter legyen a szükséges karakterszám a jelszó megadásához, illetve a komplexitást is szeretnénk kikapcsolni, hogy teljes szabadságunk legyen ezen a téren is. 

Nekünk a „Default Domain Policy” kell, itt egyébként megtekinthetőek a meglévő beállítások is. Jobb egérgombbal kattintsunk rá, és „Edit”. 

Ezt követően a „Group Policy Editorban” a következő az elérési útvonal: 

1.  Computer Configuration 

2.  Policies 

3.  Windows Settings 

4.  Security Settings 

5.  Account Policies 6. Password Policy 

Ezen az oldalon a „Minimum password length”, azaz a minimum jelszó hosszúságot állítjuk be 4-re, illetve a „Password must meet complexity requirements”, azaz 16 jelszó bonyolultságot kapcsoljuk ki. A beállítás módosításához kettőt kattintsunk az adott szóra. 

A Group Policy alapértelmezetten 90 percenként frissül, ezért ne felejtsük el manuálisan frissíteni a beállításokat (WINDOWS+R billentyűt lenyomva írjuk be, hogy cmd, majd nyomjunk entert). 

A megnyitott parancssorba írjuk be: gpupdate /force 

Első lépésként kapcsoljuk be a lomtárat. Lépjünk a „Tools” menüben az „Active Direcotry Administrative Centerbe”. 

Kattintsunk az „Enable Recycle Bin …” lehetőségre, majd fogadjuk el a figyelmeztetést, hogy ez nem visszavonható művelet. 

Meg is jelent a lomtár: 

A továbbiakban az „Active Directory Users and Computers” felületen fogunk dolgozni, amit szintén a „Tools” menüből érünk el. 

Hozzuk létre az első szervezeti egységünk. Jobb egérgombbal kattintsunk a tartomány nevére, „New” > „Organizational Unit” 

Itt csak a nevet kell megadnunk: 

A „CEG” szervezeti egységre kattintva könnyen létrehozható további „alszervezeti” egység is. 

Ezért azért is jó dolog, mert átláthatóvá teszi a tartományt, illetve segít külön vonatkoztatni az egyes beállításokat, jogosultságokat. 

Hozzunk létre csoportokat is a szervezeti egységen belül. Ezeknek a csoportoknak lesznek bizonyos jogosultságaik, például a mappák megosztásánál, illetve egyéb jogosultságok terén is. A „VEZETOSEG (jobb egérrel rákattintani) > New > Group” parancs segítségével tudjuk ezt megtenni. 

A DOLGOZOK szervezeti egységen belül ugyanezt megtettük. 

Hozzuk létre az első felhasználót: 

Az első képen látható a neve, illetve a bejelentkezési felhasználóneve, a második képen pedig a jelszava, illetve nem tudja megváltoztatni és soha nem jár le lehetőségek bejelölve. 

Elsőnek adjuk hozzá a felhasználót a csoporthoz, hiszen jelenleg csak a tartományi felhasználók csoport tagjai. Ehhez a „Member Of” részre kell kattintani, itt az „Add…”, majd be kell írni a csoport nevét, amihez hozzá szeretnénk adni az adott felhasználót. 

Amint ezzel megvagyunk, csak az „OK” gombra kell kattintani, és ezzel megvagyunk. Innentől kezdve a d1-es felhasználó a DOLGOZOK csoport tagja. 

A következő beállításban tudjuk korlátozni, hogy mikor jelentkezhet be az adott felhasználó a számítógépére. Beállítottuk, hogy hétköznap 8 és 16 óra között engedi csak a rendszer bejelentkezni a felhasználót. 

A „Profile” részen be lehet állítani a megosztási beállításokat is, de azokat tekintettel arra, hogy még nincs megosztás, később tudjuk elkészíteni. 

Tudjuk másolni a komplett felhasználót a d1-re kattintva jobb egérgombbal a „Copy” lehetőséget kiválasztva. Minden beállítása átmásolódik a d1-ről. 

Meg kell adni a készülő partíció méretét, a példában 10GB-ot adtunk meg. 

A beállítás végén megjelenik az adott meghajtó, a megadott beállításokkal. 

Külső merevlemez csatlakoztatásához le kell állítanunk a virtuális gépet, azután pedig a konfigurációs beállításokba kell mennünk a VirtualBox gépkezelőben. A Tároló szekcióban a Vezérlő mellett található hozzáadással tudunk új merevlemezt csatlakoztatni. 

A Létrehozás gombra kattintva a már megszokott módon állíthatjuk be a merevlemezünket, majd a kiválaszt gombbal tudjuk hozzárendelni a virtuális gépünkhöz. 

Ne feledkezzünk meg az SSD pipa bejelöléséről sem. 

Indítás után a „Tools” menüből már ismert „Computer Management/Disk Management” opciót kell választani. Azonnal jelez is egy felugró ablak, hogy talált egy új lemezt, „okézzuk le”, ha MBR beállításokkal szeretnénk használni. 

Innentől az előzőleg már bemutatott módon kell megcsinálni az új partíciót. 

A beállítások végeztével meg is jelenik a csatlakoztatott lemez: 

Fájlkezelőből is láthatóak a lemezek: 

Hozzáadtam a DOLGOZOK csoportot, és megadtam minden jogosultságot. Természetesen az „Everyone” részt törölni kell a listáról.
A sikeres művelet után ezt kell látnunk: 

Ezután létre kell hozni egy szkriptet, ami a dolgozóknak minden bejelentkezéskor betölti a megosztást.
Elérési út:
1. C:
2. Windows
3. SYSVOL
4. sysvol
5. norker.local (tartomány neve)
6. scripts
Hozzunk létre egy jegyzettömböt, írjuk bele a következőt: NET USE D: \\WINSERVER1\dolgozok\ 

Ezután „Mentés másként” és dolgozok.bat néven mentsük: 

ELLENŐRZÉS: Látható, hogy sikerült a felcsatolás. 

|HA ESETLEGESEN NEM MŰKÖDNE A SECURITY RÉSZNÉL A DOMAIN USERS, VAGY A GROUP-OT FEL KELL VENNI] 

A szokott módon osszuk meg a FELHASZNALOK mappát, a „Domain Users” csoport számára.
Ez egy felhasználói mappa, amely lényegében arról szól, hogy bejelentkezik az adott felhasználó, és kap egy személyre szóló tárhelyet, amelyet csak is kizárólag ő lát/kezel.
Ezért elengedhetetlen, hogy a Security részbe átlátogassunk, kikapcsoljuk az öröklődést, konvertáljuk a beállításokat, illetve eltávolítsuk a kezelőktől a két „Users” részt, így biztosítva, hogy csak az aktuális tulajdonos férhessen hozzá a mappához. 

Ezt követően távolítsuk el a két „Users-t”. Így kell kinéznie a végeredménynek: 

Ezután az ADDS-ben a felhasználó „Properties – Profile” résznél adjuk hozzá a következő sort a „Connect” részhez: \\winserver1\felhasznalok\%username% 

Ellenőrzés után láthatjuk, hogy megjelent a meghajtó a d1-es felhasználónál. 

A „File Server Resource Manager” segítésével korlátozni tudjuk a felhasználók tárhelyterületét, illetve azt, hogy mit tölthetnek fel oda. Kezdetben fel kell telepíteni a szükséges szerepkört. 

Ezután a „Tools” menüből el kell indítani a „File Server Resource Manager” alkalmazást. Létre kell hozni egy sablont, amelynek segítségével korlátozásokat tudunk meghatározni. 

A lenti képen látható módon a „Create Quota Template” részre kattintva meg tudjuk kell adni a Quota nevét, tudunk hozzáadni egy leírást, illetve egy limitet kell megadni, hogy mekkora tárhelyet adunk a felhasználóknak. A „Hard Quota” azt jelenti, hogy pontosan annyi tárhelyterületet adunk, a „Soft Quota” pedig egy ajánlott mennyiségű tárhely, amit túlléphet, de figyelmeztetni fog minket, ha a felhasználó eléri a tárhelye korlátjait.
Az utolsó részben a figyelmeztetés módjait tudjuk. Itt egy „Event log” fog készülni a számunkra, hogy lássuk mely felhasználóról van szó. 

Ha ezzel meg vagyunk át kell lépni a „Quotas” részre, és létre kell hozni a konkrét korlátozást. 

Hasonló módon rá kell kattintani a jobb oldalon található „Create Quota” opcióra. Első feladatunk a mappa betallózása, amelyre szeretnénk a korlátozást felrakni. A második az „Auto apply template and create quotas on existing and new subfolders”, azaz minden felhasználóra egyenként vonatkoztassa a szabályt. Ha a „Create quota on path” szabályt választjuk, akkor összesen ad 150MB-ot mindenkinek, ami azért elég kevés lenne. Utána már csak ki kell választani az általunk készített sablont, és a „Create” gombra kattintva azonnal meg is jelenik a korlátozás. 

Íme a végeredmény a kezelőben: 

Eredmény a kliensen: 

A „File Server Resource Manager” segítségével tudjuk korlátozni azt is, hogy mit tölthet fel egy adott felhasználó. Akadályozzuk meg a képek feltöltését a számukra.
Ehhez használhatjuk a már meglévő sablont, vagy létre is hozhatunk egyet. A példa kedvéért legyen itt is egy saját sablonunk. 

A „Create File Screen Template” részen csak annyi a dolgunk, hogy nevet adjunk a korlátozásnak, illetve ki kell jelölni, hogy mire szeretnénk a korlátozást vonatkoztatni. Az „Event Log” fülön bejelöltem az értesítést is. 

Hozzuk létre maga a korlátozást a „File Screens” fülön a képen látható módon. 

Eredmény a szerveren: 

Eredmény a kliensen kép másolása közben: 

Az tartomány beállításainál volt már szó a jelszó beállításairól „Group Policy Editor” segítségével. Most bővebben belemegyünk. Megnézzük, hogyan tudunk háttérképet kihelyezni nekik, illetve kirakunk egy számológépet az asztalukra is. Itt jelenleg egy adott szervezeti egységre vonatkoztatjuk a szabályokat, ezért kell nekik egy saját GPO csoport házirend.
Első lépésként nyissuk meg a „Tools” menüből a „Group Policy Management” alkalmazást.
Hozzuk létre a GPO-t a DOLGOZOK szervezeti egység számára: 

Menjünk a szerkesztésre: 

1. User Configuration
2. Preferences
3. Windows Settings
4. Shortcuts
Itt jobb egérgombbal hozzunk létre egy új parancsikont a képen látható módon. 

Eredmény a szerveren: 

Eredmény a kliensen bejelentkezés után: 

1. User Configuration
2. Policies
3. Administrative Templates
4. Desktop
5. Desktop Wallpaper
A háttérhelye a \\winserver1\netlogon mappa, amely a sysvolban található scripts mappába mutat rá. A mappát egyszerűen megtalálhatjuk, ha fájlkezelőbe beírjuk: \\winserver1 

Ezután frissíteni kell a beállításokat a cmd-ben: gpupdate /force paranccsal.
Eredmény a kliensen bejelentkezés után: 

Első lépésként mindenképpen szükséges egy új merevlemez behelyezése a gépbe, szóval kapcsoljuk ki a virtuális gépet.
Az előzőleg bemutatott módon létrehoztam, csatlakoztattam az új merevlemezt, majd indíthatjuk a gépet. 

Indítás után „Tools” menü „Computer Management – Disk Management”, ahogy előzőleg is, most is jelezte a rendszer, hogy talált egy új merevlemezt. Készítsük el ugyanolyan módon, mint eddig a partíciót. 

Hozzá kell adnunk a „Windows Server Backup” szolgáltatást, mint szerepkört a rendszerhez, mert bár szerepel a „Tools” menüben a lehetőség, de ez csak lokális opció jelenleg. A „Features” résznél keressük a „Windows Server Backup” lehetőséget, utána itt teendőnk nincs. 

Válasszuk az oldalsó menüből a „Backup Schedule…” lehetőséget, azaz az ütemezett mentés elkészítése lehetőséget. Jelöljük be, a teljes szervermentést. 

Mentési időpontot kell kiválasztani: 

Mire mentsen:
• Első opció a merevlemez
• Második a kötet
• Harmadik a megosztott mappa, viszont itt mindig felülírja az utolsó mentést. 

Ki kell választani a lemezt, a „Show All Available Disk…” lehetőséggel 

A végén egy összegzést olvashatunk, hogy mit vesz bele a mentésbe a rendszer. 

Ezzel beidőzítettük a mentést, de ha most akarjuk megcsinálni, akkor menjünk a „BackUp Once…” opcióra és válasszuk ki, hogy ütemezett mentést szeretnénk végrehajtani. 

A folyamat végén ezt kell látnunk.

A biztonsági mentés után a merevlemez rejtetté válik, amire készítettük a biztonsági mentést. A végén állítsuk le a gépet és válasszuk le a merevlemezt, amire a biztonsági mentést készítettük.
Létrehozunk egy új virtuális gépet, ugyanazokkal a beállításokkal, mint a másik gép, majd csatoljuk be a mentett merevlemezt a képen látható módon, kapcsoljuk be az SSD-t, illetve ellenőrizzük, hogy a Hálózat fülön belső hálózat legyen kijelölve. 

A visszaállítás folyamata: 

A folyamat végeztével újraindul és már indul is a megszokott rendszerünk. 

Állítsunk be egy DHCP-szervert. Ehhez szükséges telepíteni az adott szerepkört. 

A telepítés végén az értesítési részben véglegesíteni kell a DHCP-szervert. 

Ha ezzel megvagyunk a „Tools” menüből érhetjük el a DHCP-t. AZ „IPv4” feliratra kattintva hozzunk létre egy „New Scope” -ot. 

Adjunk neki nevet és leírást: 

Határozzuk meg a címtartományt: 

Adjuk meg a kizárási tartományt. Ide azokat a címeket kell felvenni, amit fenn szeretnénk tartani egy konkrét kliens számára, magyarul ezt nem fogja kiosztani senkinek. 

Bérlési idő meghatározása: 

Ki fogja osztani a címeket? 

Ha a frissítés ikonra kattintva is piros maradna a DHCP-szerver, kattintsunk az „Authorize” lehetőségre, majd frissítsünk és utána már zöld lesz, azaz működik. 

Keressük meg a „Scope Options” opciót, majd jobb egérgombbal „Configure Options”. 

Legyen bejelölve a „Name Servers” 

Próba a kliensen, DHCP-re állítva a címkérést és a DNS-t: 

A WEB-szerver eléréséhez telepíteni kell a szükséges szerepkört. 

Kliensen meg is jelent az alap weboldal: 

Ezt a szerveren a C:\inetpub\wwwroot mappában érjük el.
A „Tools” menüből érjük el az „Internet Information Services (IIS) Manager” programot. Itt tudjuk menedzselni a beállításokat. 

A Default Document részben ki tudjuk választani, hogy milyen sorrendben keresse az ismert fájltípusokat (html, htm, asp, stb).
A Basic Settins résznél tudjuk az oldal fizikális helyét megváltoztatni. Beállítottam a C:\WEBOLDALAK\ mappát. 

Létrehoztunk egy WEB mappát a C: lemezen. Hozzunk létre egy saját weboldalt, amely a norker.com címen érhető majd el. A „Sites” feliratra jobb egérgombbal kell kattintani és „Add Website…” 

Csináljunk egy index.html fájlt a weboldal mappájába. 

„Tools” menüből nyissuk meg a DNS alkalmazást.
Szükségünk lesz egy „Reverse Lookup Zones” beállításra, amely a címeket nevekké fordítja. 

Hozzunk létre a norker.com-on belül egy „New Host” bejegyzést. 

Ezután próba a kliensen (Internet Explorer miatt az ékezetes karaktereken problémázik, de ezen kívül működik a domain: 

Természetesen a tartományon belül is működik az aldomain feloldás, így most nézünk arra is egy rövid példát:
Létrehoztunk egy korábbi szerveren egy sajatweb.ceg.local weboldalt. 

A DNS-nél a „Forward LookUp Zones résznél a tartományon belül egy „New Host” kell nekünk, amelyet elnevezünk sajatwebnek. Ezt követően működik így is a feloldás. 

A Routing segítségével meg tudjuk osztani az internetünket a kliensekkel, ehhez pedig szükséges egy második hálózati kártya behelyezése. Kapcsoljuk ki a szerverünket. A VirtualBox kezelőben helyezzünk a gépbe egy második hálózati kártyát, NAT legyen, majd indítsuk el a gépünket. 

Indítás után a „Local Server” fülön meg is jelent a második hálózati kártya. Kattintsunk rá és nevezzük el őket a könnyebb átláthatóság végett: 

Nézzük meg a KULSO kártya IP-címét és írjuk be a BELSO szerver átjárójaként. 

Ezután telepítsük a szükséges szerepköröket (Remote Access): 

Legyen bejelölve a „Routing” 

A telepítés végeztével nyissuk meg a „Tools” menüből a „Routing and Remote Access” alkalmazást.
Mielőtt bármihez kezdenénk kattintsunk a szerver nevére és frissítsünk egyet. Utána kattintsunk a szerver nevére jobb egérgombbal, és válasszuk a konfigurálás lehetőséget. 

Legyen NAT: 

Azt a kártyát jelöljük ki, ahonnan jön az internet: 

Az „Edit” gomb segítségével adjuk hozzá az 1.1.1.1 és a 8.8.8.8 fordító szervert. 

Próba a kliensen: 

Létrehozzuk az új gépet: 

Kétirányú vágólap: 

Floppy ki: 

Két mag: 

Gazda I/O cache használata és SSD 

A hálózati kártya beállításai NAT-on legyenek, illetve ne felejtsük el megnézni a videókártya beállításait is, hogy 128MB memória legyen, hiszen grafikus rendszert használunk.
Indítsuk a szervert és tallózzuk be a telepítő lemezképet: 

Válasszuk ki a verziót: 

Válasszuk ki a merevlemezt, amire telepíteni szeretnénk. Ha nem szeretnénk bontani a partíciókat akkor csak kattintsunk a „Tovább” gombra. 

Elindult a telepítés: 

Indítás után létre kell hozni a felhasználói fiókot, illetve a Windows szokásos kérdéseire kell válaszolni.
Személyes használat: 

Adjuk meg a gép nevét elsőnek (Fájlkezelőben az „Ez a gép” -re jobb egérgomb és tulajdonságok): 

Csatlakoztassuk az integrációs szolgáltatások telepítése lemezt. 

Állítsuk belső hálózatra a virtuális gép kártyáját. 

Mivel előzetesen volt DHCPszerver beállítva és működik a routing is, így azonnal kapott címet a gép, de nekünk most statikus cím kell, szóval menjünk az adapterbeállítások módosítása fülre. 

Működik a routing is a statikus címünkkel is: 

És a weboldalunk is elérhető: 

Újraindítás után már be is léphetünk, mint tartományi felhasználó: 

Bejelentkezés után látható, hogy 96 frissítés érkezett a rendszerünkhöz, illetve 1 biztonsági frissítést szeretne feltelepíteni. Észrevehetjük még, hogy óra is helytelenül van beállítva, de elsőnek kezdjünk a frissítések telepítésével: 

Újraindítás után állítsuk be az időt:
sudo dpkg-reconfigure tzdata - Időzóna beállítása 

A beállítás végén kiírja a jelenlegi időzónát: 

hostname - Kliens neve
uname - Rendszer neve
uname -a - Rendszer információ
uname -r - Kernel információ
uptime - Készenléti idő
last reboot - Utolsó újraindítás dátuma
ip a - Hálózati információk
date - Dátum információk 

Csináljunk egy proba nevű mappát, benne két állományt hozzunk létre, majd ezt követően adjuk ki a következő parancsot: 

Töröljük a proba mappa tartalmát, majd csomagoljuk ki az elso.tar tömörített állományt, illetve csak az „a” nevű állományt szeretném kicsomagolni: 

Hozzunk létre egy proba mappát a tmp mappába és szinkroizáljuk le a home könyvtárban található proba mappa tartalmát a tmp mappába található proba mappába: 

Be kell helyeznünk egy második hálózati kártyát, ezért állítsuk le a szervert. 

Az ip a parancs kiadásával láthatjuk, hogy a „3-as” bejegyzésnél megjelent az „enp0s8-as” kártyánk, azonban ez még lekapcsolt állapotban üzemel: 

• sudo mc
• etc mappa
• netplan mappa
• 000-installer-config.yaml fájlt kell megnyitni az „F4-es” billentyűvel. (Amennyiben elsőnek használjuk az MC-t, ki kell választani az alapértelmezett szerkesztő programot, ez legyen az MC EDIT (3.).)

Adjuk meg a képen látható módon a második hálózati kártyának a beállításait: 

Ha végeztünk a hálózati kártya adatainak megadásával az „F2” billentyűvel tudjuk menteni a változásokat az „F10-es” billentyűvel pedig ki tudunk lépni a szövegszerkesztőből, illetve az MC alkalmazásból.

A beállításokat érvénybe is kell léptetni, ezért adjuk ki a sudo netplan apply parancsot, majd ellenőrizzük le az ip a paranccsal a módosítások sikerességét.

Amennyiben jól dolgoztunk a hálózati kártya „felkapcsolt” állapotba kerül, illetve megjelenik a beállított IP-cím is mellette.

A ping 192.168.1.1 paranccsal szintén le tudjuk ellenőrizni, hogy válaszol-e a kártya, de ne felejtsük, hogy a (CTRL+C) billentyűvel meg kell szakítani a folyamatot, mert a végtelenségig pingelné. 

A merevlemez csatolásához le kell állítani a szervert és be kell helyezni a kezelőben egy második merevlemezt (Ne feledkezzünk meg az SSD bekapcsolásról).
A merevlemez vezérlőnél adjuk hozzá az új lemezt: 

Ezután indíthatjuk a szervert. 

A sudo lshw -C disk paranccsal tudjuk ellenőrizni a lemezt: 

Ami nekünk a fenti képből fontos, hogy a logikai neve /dev/sdb, ezzel tudunk hivatkozni a merevlemezre vonatkozó beállításokra.
Ezt egyébként megnézhetjük a sudo fdisk -l paranccsal is, ahol minket ez a sor fog érdekelni: 

Lépjünk be az Ubuntu particiókezelő programjába az „fdisk-be”.
Ezt a sudo fdisk /dev/sdb paranccsal tudjuk megtenni. 

Udvarias program, üdvözöl is minket, és az „m” billentyű leütésével megkapjuk a használható parancsok listáját is: 

Az „n” billentyű lenyomásával hozzunk létre egy új partíciót: 

A „w” billentyű lenyomásával menthetjük el a beállításokat és kilép a programból, ha nem szeretnénk lemezre írni a változásokat, akkor használjuk a „q” billentyűt a kilépéshez. 

Innentől két lehetőségünk van:
• Ha Windows kliensek számára is szeretnénk megosztásokat csinálni, akkor NTFS fájlrendszerrel formázhatjuk a particiót
sudo mkntfs /dev/sdb1
• Ha csak Linux kliensekkel szeretnénk kommunikálni, akkor használhatjuk az ext4-es Linux fájlrendszert.
sudo mkfs.ext4 /dev/sdb1

|Amikor a particiót létrehoztuk kérdezett egy olyat a rendszer, hogy mi legyen a partíció száma (partition number), alapértelmezetten az 1-es van megadva, ha nincs már használva, így innentől „dev/sdb1”-ként hivatkozhatunk rá| 

Megformáztuk a merevlemezt, de még nincs felcsatolva. Létre kell hozni egy mappát, ahova fel tudjuk csatolni a lemezt. 

A meghajtók listáját a sudo fdisk -l paranccsal tudjuk elérni. 

Ezután keressük meg a mehajtó „UUID-jét” (univerzális egyedi azonosító):
sudo blkid