Pécsi - Varga Éva

Marcus Ulpius Traianus (98-117)

Pécsi - Varga Éva

Marcus Ulpius Traianus (98-117)

Marcus Ulpius Traianus a mai Sevilla közelében, a római kori hispániai Beatica tartomány Italica városában született 53-ban. Itáliai eredetű családjának veterán ősét társaival Kr.e. 205-ben Scipio Africanus telepítette le Italicában. Apja Vespasianus alatt szolgált, jutalma a flaviusi arisztokráciába emelkedés lett.

Traianus 91-ben lett consul, 95-ben Pannonia, 97 végétől Germania Superior helytartója lett.

Hivatalos neve így hangzott: Imperator Caesar Nerva Traianus.

Traianust Nerva fogadta örökbe, és egyértelművé tette, hogy ő a kijelölt utódja, mivel a Caesar titulust és a tribunitia potestast is neki adományozta. Ekkor Trainaus éppen a rajnai seregeknél szolgált.

Marcus Ulpius Traianus római császár a hispaniai Italicában született 53-ban, később apja Marcus Ulpius mellett szolgált katonai tribunusként, amikor ő szíriában volt helytartó. Hispániai és germániai parancsnoksága után lett consul 91-ben. 97-ben Felső-Germánia kormányzójaként értesült arról, hogy az agg Nerva örökbe fogadta őt, és ezáltal örökösévé tette. A következő évben az elhunyt Nerva helyére lépett. A katonai fegyelem megszilárdítása mellett fejezte ki a senatus iránti tiszteletét, majd az akkori hagyományokkal szakítva visszatért a principatus "alkotmányos" formájához. Ahogyan Castiglione László is megfogalmazta. Megőrizte a senatussal való kormányzás látszatát. Csökkentette az adóterheket, kedvezményeket biztosított a polgárok számára. Helyreállította a jogrendet. Ezzel kiérdemelte a legjobb uralkodó, az optimus princeps elnevezést. Katonai teljesítményei is kiemelkedők voltak.

Két hadjáratot vezetett a dunai provinciákat veszélyeztető dák fejedelemség ellen, hogy Dacia provincia kialakításával a bányákat is megszerezze. A Dák Királyság megsemmisítését tűzte ki célként, a Duna mentén a Vaskapunál hadi utat épített, a hajóforgalom megóvására pedig az itteni zátonyos szakasz elkerülésére hajócsatornát építtetett. A második hadjárat során épült Dobetánál (a mai Turnu Severin, Románia) damaszkuszi Apollodoros tervei szerint a 1,5 km hosszú, 20 pilléren nyugvó kőhíd. A hadjárat során sok vár pusztult el, Decebalus pedig öngyilkos lett. Traianus magával vitt krónikásának jegyzetei elvesztek. Győzelmeit, hadjáratait római forumának diadaloszlopán örökíttette meg.A csodás alkotás mai napig is látható. Írott forrásunk alig van, Cassius Dio hiányos LVIII. könyve csak Zónaras és Xhiphillinos kivonataiban maradt meg. Nevéhez fűződik a 106-107 közötti háború a jazygokkal, Arábia 106-os meghódítása. Az európai tartományok 101-107 között történő növelése után Keletre indult. Arabia Patraea annektálását követően ő maga állt a parthusok elleni hadjárat élére. 114-ben Armenia elfoglalása után Mezopotámiába benyomulva a hódítást a zsidók felkelése miatt nem tudta konszolidálni. A Folyamközt Mesopotamia, a Tigrisen túli területek északi részét pedig Assyria néven szervezte római provinciává. A Perzsa-öbölnél Mesene kliens állam lett. Győzelmét a Parthucus cognomen felvétele, és a kibocsátott Parthia Capta feliratú pénzek tették közzé mindenfelé a birodalomban. Hazaindult, de Kisázsiában meghalt.

A Római Birodalom az ő uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését.

Plinius Secundushoz, mint helytartóhoz írt levelei között olvashatjuk ezen sorokat:

" (82) Kedves Secundusom, nem kellett volna bibelődni azzal az üggyel, melyben úgy vélted, hozzám kell fordulnod tanácsért. Amúgy is jól ismered véleményemet: nem az emberek megfélemlítése és rettegése és nem is felségsértési perek árán igyekszem nevemnek tekintélyt szerezni. Hagyd abba hát a vizsgálatot, melyet akkor sem engedélyeznék, ha más példák netán mellette szólnának. (Fordította: Szepessy Tibor)"

Római bronz sestertius Traianus portréjaval, hátoldalán a Duna és Dacia perszonifikaciójával.

In.: Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.

Havas László- Hegyi W. György -Szabó Edit, Római Történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

A fotót készítette: Luis García, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1125018