Azzal kezdődött minden, hogy kölcsönadta valaki a Villámolvasás című könyvet.

(http://www.booker.hu/konyv/villamolvasas_scheele/)

Nagyon érdekelt a téma, hiszen éppen egyetemre jártam, és sok volt a tanulnivalóm.

Elolvastam, kijegyzeteltem, és alkalmazni kezdtem a tanultakat. (A könyv módszereit ki kellett egészítenem, mert elsősorban nem a tanulás segítéséről szólt.)

Más agykontrollos technikákat is használtam a tanuláshoz ugyan, de életemben először kitűnő eredményt sikerült elérnem. (Minden jegyem csak ötös volt!)

Aztán volt egy érdeklődő tanítványom, őt is megtanítottam a villámolvasásra.

Már régen nem találkoztunk, de utoljára még éppen főiskolás volt. Ekkor újságolta nagy örömmel, hogy a technika működik, s ő mostmár egyetlen nap alatt a 300 oldalas könyvet úgy meg tudja tanulni, hogy másnap négyesre vizsgázik belőle.

Ezek után úgy gondoltam, hogy érdemes tovább adni a villámolvasás technikáját. Cikkeket írtam már róla korábban is, de a weblapomon most jelenik meg először.

A továbbiakban megpróbálom a módszert úgy leírni, hogy minden fokozat után fel tudjuk használni a tanultakat.

Első lépés

Amikor eldöntöttük, hogy egy leckét meg akarunk tanulni, elő kell készítenünk a villámolvasást.

Ez azt jelenti, hogy átlapozzuk a könyvet, megnézzük a tartalomjegyzékét, stb.

Lapozáskor akarva - akaratlan látni fogjuk, hogy vannak-e ábrák, vastagon szedett szövegek, stb.

Miután megtörténtek az előkészületek, le kell fényképeznünk agyunk számára a könyv oldalait.

Ehhez egy speciális nézésre van szükség.

A fotó készítő nézés

Az említett könyv részletes leírást ad róla, én azonban a lehető legérthetőbben próbálom megfogalmazni.

Van, akinek csak annyit kell mondanom, hogy a bambulós nézését vegye elő, azzal meredjen a lapokra.

Akinek ez nem jönne be, annak azt tanácsolom, hogy szemeljen ki a falon egy pontot, s nézze azt. Közben a kezeivel tolja a szeme elé a könyvet úgy, hogy a szemei még mindig a falra legyenek állítva.

Ekkor a könyv mindkét lapját teljes egészében látjuk, de nem fókuszál szemünk a könyv egyetlen szavára, vagy betűjére sem.

Lehet, hogy a könyvet teljesen élesnek látjuk, de az is lehet, hogy kissé homályosnak. Ez nem számít, a célnak teljesen megfelel.

Ha jó a nézésünk, akkor a két lap találkozásánál egy kidudorodó, üres, harmadik oldalt látunk.

Ezt a szembeállítást kell gyakorolnunk, és megtanulnunk.

Még véletlenül sem szabad a szemünknek elkalandozásképpen egy - egy szón megakadnia, mert akkor csak azt az egy szót fényképeztük le!

Tegyük fel, hogy sikerült. Ekkor a speciális nézéssel átlapozzuk az asztalon a könyv oldalait, közben esetleg ismételhetjük magunknak a következő mondatokat:

• Mindent megértek. Mindenre emlékszem, mindent tudok alkalmazni.

Később elegendő a három kulcsszó ismételgetése is: megérteni, alkalmazni, emlékezni.

Az oldalak fényképezését megtehetjük egymás után többször is, de tapasztalatom szerint egyszer is elegendő, ha jól csináltuk.

A fényképek tárolása

A fent leírt jelenség magyarázata talán még a kutatók előtt sem világos teljesen, de aki alkalmazza, mindenkinek működik.

A lefényképezett oldalak tehát bekerültek az agyunkba. Mégpedig a tudatalattinak nevezett területre.

Ez egy hatalmas tárolókapacitással rendelkező rész, több száz, akár több ezer oldal lefényképezése utáni tárolás sem meríti ki a kapacitását.

Az anyag pontos képe eltárolódott. A tárolást segíthetjük azzal, hogy szemünket becsukva elképzeljük, amint a beolvasott oldalakat egy dossziéba rakjuk, majd ráírjuk a lecke címét.

Az anyag előhívása kicsit nehézkes. Általában úgy jön vissza, mintha saját ötletünk, megérzésünk lenne, ezért senkinek nem ajánlom, hogy itt a tanulást befejezettnek nyilvánítsa.

A fényképezés után legalább 20 perc szünetet tartani kell, mert ezalatt az idő alatt dolgozza fel agyunk a “beszkenelt” oldalakat.

Ezután viszont álljunk neki a leckének, és tanuljuk meg, mintha mi sem történt volna.

Meglepve tapasztaljuk majd, hogy sokkal könnyebben megtanultuk, és a felidézés is jóval könnyebben sikerül.

Mire jó még a szöveg fotózása?

Csak a fotózás önmagában is elegendő lehet pl. a szókincs bővítéséhez. Lefényképezzük a szótárat, aztán azt vesszük majd észre, hogy sokkal jobban értjük az idegen nyelvű szövegeket!

A szavak jelentései az odaillő formájukban ugranak be, az ismeretlen szavak jelentésének kitalálása is sokkal jobban fog menni!

Én nagyrészt a villámolvasás segítségével úgy tettem le az eszperantó középfokú vizsgát (írásbeli és szóbeli), hogy tanfolyam nélkül, teljesen önállóan készültem rá.

Mindössze két órát vettem kiejtésből.

Akkor is használhatjuk a fotózást, ha olyan könyv kerül a kezünkbe, ami talán többé sohasem, de szeretnénk legalább megérzéseinkben felhasználni a tartalmát.

Második lépés

Még mindig azzal kezdjük a tanulást, hogy átlapozzuk a leckét (könyvet), hogy megismerkedjünk az anyag sajátosságaival. (Kiemelt, aláhúzott szövegek, képek, stb.)

Ezután ismét az anyag (könyv, lecke) fotózása következik. A javasolt, minimum 20 perces szünet is él.

És most következik az érdemi változás.

Gyorsolvasás

Elővesszük a leckét (tananyagot), és oldalról oldalra átfuttatjuk a szemünket a lap közepén. A lap tetején (középen) kezdve középen haladva a lap aljáig kell eljutnunk.

Itt már bárhol megakadhat a szemünk a szövegen, és valójában ez is a cél!

Mivel agyunk lefényképezte, és eltárolta a teljes tananyagot, most pontosan tudja, hol kell megállítani a szemünket ahhoz, hogy a fontos dolgokat olvassuk el.

Akármilyen hihetetlen is, de fogadjuk el, és ha kell próbáljuk is ki, tényleg így van-e.

Ahol megakadt a szemünk, azt a részt húzzuk alá. Aztán folytassuk a lap közepén való haladást. Előbb-utóbb ismét megállunk majd, és ismét aláhúzunk valamilyen fontos részt.

Alapszabály, hogy ne ragadjunk le, a huzigálásban! Ha nem tudunk visszatérni a gyorsolvasáshoz, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már a sallangokat, a jelentéktelen részleteket is fontosnak képzeltük.

Ezeknek a részleteknek az aláhúzását már csak azért is elkerülhetjük, mert agyunk ötletként és megérzésként bármikor előhozza a lefotózott anyagból.

Miután a teljes leckét aláhúztuk, elég, ha a megjelölt részeket tanuljuk meg.

Ez most persze hihetetlenül hangzik. Hogy jövünk mi ahhoz, hogy egy nagy tudású könyvíró gondolatait csak úgy megszűrjük?

- Pedig ezt kell tennünk.

Biztosak lehetünk benne, hogy minden fontosat kijelöltünk?

- Teljesen.

De azért a kételkedőknek azt javaslom, hogy olvassák át teljesen hagyományos módon a szöveget, és húzzák alá, amit még fontosnak tartanak.

Ha találnak még egyáltalán aláhúzni valót, biztosan megnyugodnak, hogy most már semmi sem kerülte el a figyelmüket.

Szerintem a kihagyott szöveg aránya nem fogja elérni 10%-ot! De lehet, hogy még az 5%-ot sem!

Ezt én magam is számtalanszor teszteltem, és ebben, a bevezetőben említett tanítványom is megerősített. Ő 0%-ot jelölt meg!

Lehet-e fokozni a tanulás hatékonyságát?

- Igen, lehet. Ezt én a lap szélén elhelyezett felkiáltójelekkel szoktam megoldani.

Minél fontosabb valami, annál több és pirosabb felkiáltójelet használok.

Amikor pedig már csak annyi időm van, hogy átfussam a lényeget, akkor már csak a felkiáltójeles részeket olvasom el.

Harmadik lépés - Elmetérkép

A módszer használatával már három diplomát szereztem, de ezt a harmadik lépést, azaz az elmetérképet még talán egy tucatnyiszor sem használtam összesen.

Ennek oka az, hogy az első két lépés alkalmazása tökéletesen elegendő volt, teljesen biztos tudást adott.

Első esetben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, az államvizsgán használtam. Másodszor a Miskolci Egyetemen diplomavédéskor, a többiek “jelentéktelen” alkalmak voltak.

Igazából nem is része a villámolvasásnak, inkább egy hasznos kiegészítő technikáról van szó.