HASZNÁLATI UTASÍTÁS

Bioprocesszor

Mivel én informatikus is vagyok, ezért az agyad működését a számítógéphez hasonlítva szeretném elmagyarázni.

Amikor a számítógépünkről beszélünk, elég hamar előkerül a processzor fogalma.

Mi is a processzor?

Hogy egyszerű legyek: ez a számítógép “agya”, ezzel “gondolkodik”.

Az egy percig sem kérdéses senki számára, hogy a számítógép végrehajtja a parancsainkat. Mi a helyzet akkor a mi agyunkkal?

Valahol, az agy kellős közepén elképzelünk egy bioprocesszort, ami gondolataink végrehajtásáért felelős.

Neki nincs lehetősége feleselni, gondolkodni, csak a parancsokat szabad végrehajtania. Ha tudjuk, hogy milyen parancsokat fogad el, akkor bármit elérhetünk az életben!

Hogyan kezdjünk hozzá?

Egy gondolatébresztő példa

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy nagyon gyenge tanítványom, akinek matematikából le kellett volna érettségiznie.

Végzősként keresett meg, és ezután együtt készültünk a megmérettetésre.

A baj csak az volt, hogy olyan nagyon rosszul mentek a dolgok, hogy komoly veszélyben forgott az érettségije.

Nem volt mit tenni, elő kellett szednem az agykontrollos tudásomat, és ki kellett valami pluszt találnom neki.

Amit kitaláltam, az egy bárki által használható formaidőzítés lett.

Megtanítottam rá, hogyan kell szuggerálni a sikert.

Amit a diákom szeretett volna elérni:

• Egy jó matekos az érettségin a szomszédságában

• Kettes érettségi

Mit kellett tennie?

A fenti mondatokat minél többször leírnia. (Természetesen kicsit más formában.)

Mi történt?

Ahogy utólag elmesélte:

Leültek a teremben. Szétnézett, és szomorúan látta, hogy egyetlen jó matekos sincs a szomszédságában.

• Na, ez se fog összejönni! - gondolta.

Aztán bejött a tanár. Szétnézett, majd így szólt:

• Ez így nem jó! Túl sűrűn ültök! Tessék szétszóródni! Te ide, te oda, …

Az egésznek az lett a vége, hogy a diákom környékére csak került egy jó matekos.

Aztán megírták a dolgozatot.

Amikor az eredményeket elmondták, kiderült, hogy csupán egyetlen pont kellett volna a hármashoz!

Mi történt valójában?

Az agy komolyan vette a leírt mondatokat. Csodával határos módon elérte, hogy a tanítványom olyan helyre üljön, ami neki jó lesz. Aztán teljesítette a kívánságát, mert hiszen annyi feladatot oldatott meg vele (segítséggel együtt), ami a ketteshez kellett.

Miért nem lett hármas?

• Azért, mert soha, egyetlen pillanatig sem merült fel, hogy kettestől jobb jegyet is kaphat. Neki a kettes, a világ legjobb osztályzata volt!

A módszer

Az agykontroll azt mondja, hogy pozitív állításokat kell megfogalmazni, aztán minél többször elismételni magunkban. (Lehetőleg alfa, vagy meditációs állapotban)

Egy közönséges ember viszont nem biztos, hogy tud meditálni, ezért más, hatékony megoldást kellett keresnem.

Pozitív állítások

A pozitív állításoknak olyanoknak kell lenniük, mint amit a “bioprocesszorunk” megért. Ha nem ilyen, sokkal nehezebb megértetni az agyunkkal, mit is szeretnénk elérni.

Van néhány szabály, amit a pozitív állításoknak teljesíteniük kell:

1. Hihetőnek kell lennie. Ha nem hihető, agyunk nem engedélyezi a szükséges erőfeszítések végrehajtását.

2. Nagyon röviden kell fogalmazni! Csak tőmondatokat, vagy a lehető legrövidebb megfogalmazásokat használhatjuk.

3. Mindig egyes szám első személyt használunk. Csak olyan mondatok lehetnek, ami rólunk szól, nekünk kell megtennünk valamit.

4. Csak jelenidőt használhatunk. Tilos a bizonytalan kifejezések használata.
   pl. holnap - melyik holnap? A holnapi holnap, vagy a holnap utáni holnap?
   Ezért így kell fogalmaznunk: 201.., .. (hónap) …-án csúcsformában vagyok.
   201.., .. (hónap) …-án ötös (...) dolgozatot írok.

5. Tilos tagadást használni!
   Mivel a “bioprocesszorunk” csak a végrehajtáshoz ért, ezért egy tagadószó megzavarhatja.
   pl. A nagyképűség elkerülése miatt mondunk ilyeneket: “nem vagyok én buta”.
   A baj csak az, hogy a bioprocesszort megtévesztheti a nem szó, és ezt ezért elhagyhatja. Ekkor viszont ez maradt: buta vagyok.

6. Tilos feltételes módot használni!
   Ami után csak sóvárgunk, azt agyunk nem veszi komolyan. Tenni is kell érte valamit! Ezt pedig meg is kell fogalmazni!
   Használjuk az akarom szót.

7. Legvégül pedig a pozitív állításainkat írjuk le minden nap, akár tízszer, tizenötször is, vagy még többször is!

A módszert én magam is kipróbáltam. Én nem kukacoskodtam azzal, hogy számoljam, hányszor kell leírni.

Fogtam egy vonalas spirálfüzetet, és egy lapját teleírtam egy pozitív állítással. Aztán a másik lapját egy másikkal, stb.

Azt tapasztaltam, hogy vannak olyan mondatok, amelyek azonnal hatnak. Ezeket az eredmény elérése után abba is lehet hagyni.

Vannak viszont olyan mondatok is, amelyeket hetekig is írtam, mégse vettem észre, hogy megtörtént volna.

A meglepetés azonban az, hogy ezek a mondatok is valóra válnak, csak valaminek történnie kell még előtte.

Amíg az a valami nem történik meg, addig egyszerűen nem adottak a feltételek.

pl.: Egy lány szeretne a szomszéd fiúval összejönni. Irkálgatja a mondatokat, mégsem történik semmi. Aztán mérgében levágatja a haját, és láss csodát, összejön szíve választottjával.

Konkrét, tanulás közben felhasználható pozitív állítások

• Kiváló a memóriám.

• Kiváló a logikám.

• Csúcsformában vagyok.

• …-án csúcsformában vagyok.

• 5- (4-, 3-, 2-)-s dolgozatot írok.

• Gyorsan tanulok.

• Könnyen tanulok.

• Mindent megértek.

• Kreatív vagyok.

• Tele vagyok ötletekkel.

• Minden feladatot meg tudok oldani.

• Pontosan dolgozom. (Tilos mondani: “nem hibázok”)

• Talpraesett vagyok.

• stb.

Néhány nevezetes eset

Máté:

A 10. év végén megbukott matekból.

Először rendbe tettük a matematikához való hozzáállását, aztán elkezdtünk tanulni, majd megismertettem a formaidőzítés módszerével is.

Nagyon akarta a sikert.

A pótvizsga előtti napokban már az érettségi példatárból nem lehetett olyan feladatot adni neki, amit kapásból meg ne oldott volna.

Amikor a pótvizsga előtt találkozott a társaival, mindenki ideges és stresszes volt, kivéve Mátét.

Kérdezték is a többiek:

• Te nem izgulsz?

• Én csak azon izgulok, hogy négyes lesz-e, vagy ötös.

Négyes lett, de csak azért, mert ötöst nem szoktak adni.

Bence:

A 11. év végén bukott matematikából.

A forgatókönyv itt is azonos volt, csakhogy sokkal több volt a probléma.

Bence nem járt matek órákra, mert hasmenése és gyomorgörcse volt minden óra előtt.

A hozzáállást sikerült átformálni, aztán tanulás és formaidőzítés következett.

Bence is kiválóan vizsgázott, de a meglepetés egy félév múlva jött. (Addig nem is láttam, nem járt hozzám.)

Félév környékén felhívott:

• Matekból szeretnék felvételizni. Mit szól hozzá tanár úr?

• A képességeid megvannak hozzá.

• Akkor szeretném, ha felkészítene.

Újra matekoztunk. Nagyon jól ment.

A matekos tanárnője amikor meghallotta, hogy Bence mit akar, teljesen lehidalt.

Innentől Bence főszereplő lett a matek órákon.

Kezdetben csak vizsgáztatni akarta, aztán változott a hozzáállás, és így tette fel a kérdéseit.

• Bencén kívül van-e másnak is ötlete?

Aztán jött az utolsó órai nagydolgozat. Ekkor Bence már csak fél ponttal maradt le a négy éven keresztül matek versenyekre járó osztálytársától!

A felvételi sajnos nem sikerült. Bence egy újonnan induló, de nagyon jól hangzó szakra jelentkezett. Így aztán nagyon magas volt a ponthatár.

Volna még néhány eset, de ha ennyi nem volt elég a módszer hatákonyságát érzékeltetni, akkor minden hiába.

Ha viszont elég volt, próbáld ki, és légy a saját szerencséd kovácsa!