Egy pár gondolat a Diákönkormányzatról...
A Diákönkormányzat nem puszta hivatalosság, hanem a fiatal lélek első próbálkozása az élet nagy rendjének megértésére. Mert kormányozni – akár egy iskolai közösséget is – nem annyi, mint parancsokat osztani, hanem figyelni, érteni és szolgálni. Az iskolában minden mozdulat jelent valamit, és a diákélet, ha jól figyel az ember, valójában már a felnőttség előszobája. Aki itt tanul meg felelősséget vállalni, az talán egyszer majd a világban is képes lesz. A diákönkormányzatban a szavazat még nem politika, hanem bizalom. A tanár enged – de figyel –, a diák dönt – de tanul. Mindez nem játék, hanem előkép, egy kicsiny tükör, melyben már látszik a jellem. Mert nem az a lényeg, hogy ki viseli a jelvényt, hanem hogy mit kezd vele. A rend nem kényszer, hanem belső akarat – és aki ezt megérti, már nemcsak diák, hanem ember is. És ahogyan Márai írta: "a dolgokat nem elég tudni – érteni kell."