Szegény falusi iparos-paraszt családban született Dévaványán. A helyi polgári iskolában, majd a kisújszállási és a nagykőrösi gimnáziumban tanult, Székesfehérvárott érettségizett. Eredetileg festőnek, grafikusnak készült, de már gimnazistaként verselt. Petőfi, Ady, József Attila és Sinka István voltak a példaképei.
Első verseit a Csillag és az Új Hang című folyóirat közölte. 1956 után a Tűz-tánc antológia költőihez csatlakozott, első verseskötete, Az út kezdete 1959-ben jelent meg. Életének egy rövid időszakában, 1957-től 1964-ig nem csupán a költészetből élt, hosszabb-rövidebb ideig biztos munkahelyei is voltak. 1957-től a Szépirodalmi Könyvkiadó, majd a Magyar Nemzet, 1958-tól pedig a Szolnok Megyei Néplap munkatársa volt. Szolnok után egy ideig Nagyrédén dolgozott a kultúrotthon vezetőjeként, majd 1960-tól Kazincbarcikán a művelődési ház igazgatójaként. 1964 után irodalmi munkásságából próbálta eltartani magát, majd 1970-től többnyire csemői tanyáján élt, helyben készített borát eladta cimboráinak, ebből a szerény jövedelemforrásból próbálta biztosítani megélhetését. Igazi bohém volt, aki kültelki italmérések abrosztalan asztalain vetette papírra verseit, szegénylegények és kocsikísérők fröccseit fogyasztván. Ha kedve hozta, vasúton utazgatott az országban, meghallgatta a fekete vonaton hetente ingázó cigány és nem cigány segédmunkások történeteit. Jól ismerte a kocsmák törzsközönségét, mély megértéssel és szeretettel figyelte ezt a lét alatti világot. Magánéletéről, hosszabb-rövidebb szerelmi kapcsolatairól, az itt is, ott is született gyerekekről legendák terjedtek. Lakhelye gyakran változott, hol őt hagytak el, hol ő hagyott ott csapot-papot. Szerkesztői állandó gondban voltak, hová utalják honoráriumait.
Sűrű eletet élt, s bár gondosan őrizte függetlenségét, műveiben mindenkor kiállt a társadalom peremén élők mellett, hiszen őket ismerte a legjobban. A hivatalos, napi politika hidegen hagyta, az emberiség helyzete izgatta. Versei 1956 után egyre kevésbé igazodtak barmiféle ideológiai elkötelezettséghez, politikai radikalizmusa azonban mindvégig megmaradt. Költészetében a kezdeti harsányság után eljutott egyfajta sanzonos-epigrammatikus tömörséghez. Világos, egyszerű nyelvében a legfontosabb eszköz a látszólagos eszköztelenség volt.
Népszerű költő volt, egymást követtek verseskötetei: Utánad kószálok, A túloldalon, Élhettem volna gyönyörűen, Kitépett tollú szél, Seregek mögött, Torkomban sóhajokkal, Gyere vissza. Művészetét több kitüntetéssel is elismerték: 1963-ban és 1978-ban József Attila-, 1980-ban pedig Gábor Andor-díjat kapott.
Utolsó kötete 1985-ben jelent meg Van időd címmel. A költőnek azonban már nem sok ideje maradt hátra, a rendszertelen életmód, a gyakori nélkülözések aláásták egészségét. Csemőn halt meg 1986. szeptember 21-én.
Ladányi Mihály
1934-1986
Ladányi Mihály szülőháza Dévaványán
Budapest, 1954
1958.
A Petőfi rádió munkatársa
A túloldalon című verseskötetét a dévaványai könyvtárnak dedikálta
1994-ben jelent meg a Ladányi bibliográfia. Az anyaggyűjtést a dévaványai könyvtár kollektívája végezte.
Ladányi a bohém költő…
Ladányi Mihály csemői tanyája
Puskin utcai lakása folyosóján
Csemői tanyáján: Zsuzsi és Ágota lányaival és Kocsis Klára barátnőjével
Szentendre, 1986. augusztus Halála előtt egy hónappal
Minden bizonnyal utolsó képe dr. Szilágyi Ferenccel Balatonfüreden
A dévaványai könyvtárosokhoz írt levelei
Ladányi Mihály sírja a Farkasréti temetőben
1996. szeptember 20.
A dévaványai könyvtár felveszi Ladányi Mihály nevét
Emléktábla Ladányi Mihály egykori csemői háza előtt.
(Bálványos Huba munkája)
1996. szeptember 17.
Koszorúzás Ladányi sírjánál halálának 10. évfordulóján a Farkasréti temetőben(dévaványai és csemői küldöttség)
Ladányi Mihály (1934-1986) József Attila-díjas költő mellszobrát 2009. április 11-én avatták fel.
A gránit talapzaton idézet: "Élni akartam én csupán, hasznára lenni a világnak."
A dévaványai könyvtár névadójának domborműves emléktábláját avatták fel 2004-ben a költő születésének 70. évfordulóján. A domborművet a helyi születésű, Sydneyben élő Berczi Lajos ötvösművész (Dévaványa díszpolgára) készítette és ajándékozta a városnak. Személyes ismeretsége révén emlékezetből készítette a reliefet. Anyaga rozsdamentes polírozott alapon bronz dombormű réz keretben, díszgombokkal és pecsétes szignóval.