Ősidők óta a kakukkfüvet isteni gyógynövényként tisztelték, amely nemcsak az egészségét, hanem az életét is helyreállíthatja. Az ókori görögök ájulásra használták tubák formájában.
A kakukkfű gyógynövény 0,1-0,6% illóolajat, tanninokat és keserűanyagokat, gumit, gyantát, flavonoidokat, szerves és ásványi sókat tartalmaz. A zöld kakukkfű levele C-vitaminban és ásványi anyagokban (kálium, kalcium, magnézium) gazdag.
A kakukkfű illóolaj színtelen vagy világossárga, erős, kellemes illatú folyadék, mely timolt (20-40%), corvacolt, tanninokat, keserűséget, serpilint stb.
A timol és más komponensek jelenléte a kakukkfüvet baktericid és antimikrobiális szerré teszi. Számos timolban gazdag készítményt használnak féreghajtóként, fertőtlenítőként és fájdalomcsillapítóként.
A kakukkfüvet a népi gyógyászatban gargarizálásra, szamárköhögésre és hörghurutra, ízületi fájdalmakra, szívfájdalmakra, radikulitiszre, neuralgikus betegségekre használják.
Úgy gondolják, hogy a kakukkfű főzetek feloldják a nyálkát bronchiális asztmában. Porok, köhögés elleni tabletták (a kakukkfű a Pictusina összetevője), idegnyugtató tinktúrák stb. gyártására használják.
A friss leveleket egyszerűen bedörzsölheti a kezébe, és belélegezheti az illatukat, mivel a kakukkfű illóolajai rendelkeznek antibakteriális tulajdonságokkal.
A mikrobák elleni küzdelem érdekében kakukkfű illóolajat adnak aromalámpához, fürdőhöz vagy inhalációs oldathoz. A legjobb, ha friss kakukkfüvet használunk. Ha ez nehéz, szedjen gyógyszereket, a kakukkfüvet zárt tartályban kell tárolnia. Ha a száraz kakukkfű elvesztette jellegzetes illatát, az azt jelenti, hogy az illóolajok elpárologtak belőle, és gyengült a gyógyító hatása.
A kakukkfű segít a zsíros ételek emésztésében. Jelentős segítséget nyújt a gyomor-bélrendszeri betegségekben, choleretikus, vértisztító és vizelethajtó. A kakukkfűnek vitathatatlan hatása volt az álmatlanságra.
Az eredetileg kakukkfűből izolált timolt, valamint főzeteket és port a népi gyógyászatban kötszerként használják radikulitisz és ülőideg-gyulladás esetén. Mézzel készített főzet vagy kenőcs formájában „megtisztítja a mellkast és a tüdőt”, elősegíti a köptetést és csillapítja a fájdalmat. A kakukkfű elősegíti az emésztést. Fürdőként a kakukkfű hasznos idegbetegségek, radikulitisz, reuma, bőrkiütések, ízületi és izombetegségek esetén. A kakukkfű illóolajat tartalmazó keverékeket külső dörzsölésként használják.
A kakukkfüvet a torok és a száj öblítésére használják száj- és ínygyulladás esetén.
A kakukkfűben található fenolos vegyületek irritálják a gyomor-bél traktus nyálkahártyáját, fokozzák az emésztőmirigyek szekrécióját, ezért az alacsony savasságú krónikus gyomorhurut kezelésére használják.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a timol ellenjavallt szívelégtelenség, máj- és vesebetegségek, gyomorfekély esetén, valamint terhesség alatt is. A timol a pajzsmirigy túlműködését okozhatja.
A kakukkfű növeli a vérnyomást, és a hatás fokozatosan alakul ki és sokáig tart, ezért a recept kakukkfűvel történő alkalmazása ellenjavallt hipertóniás betegeknek.
Azon betegségek listája, amelyekben a kakukkfű segít: enterocolitis, fermentopathia, gyomor-bélrendszeri diszkinézia, dysbacteriosis. A kakukkfű infúziók enyhe vízhajtó hatásúak. Vesebetegségek esetén a szájon át bevett kakukkfű infúzió enyhe fájdalomcsillapítóként is szolgál.
A kakukkfüves fürdő erősítő hatással van az idegrendszerre. A kakukkfüves fürdők nagyon hasznosak nőgyógyászati betegségek kezelésére is. De az ilyen fürdők ellenjavallt magas testhőmérséklet, magas vérnyomás és súlyos szívelégtelenség esetén.
A kakukkfűolaj a timol forrása, amelyet széles körben használnak a szájüreg és a garat nyálkahártyájának fertőtlenítésére; a Hartmann-féle folyadék része, a fogorvosi gyakorlatban érzéstelenítőként használják, és gombaellenes szer gombás bőrbetegségek (különösen aktinomikózis) kezelésére. A timolnak féreghajtó hatása is van, féregfertőzések kezelésére használják (kampóféreg-betegség, trichocephalosis és necatoriasis kezelésére). Néha a timolt szájon át írják fel gyomor-bélrendszeri rendellenességek és puffadás esetén összehúzó szerként.
A népi gyógyászatban a növényt vízhajtóként, görcsoldóként és nyugtatóként használták szamárköhögés, neuralgia és gyomorgörcs esetén. Kenőcsök és testápolók formájában a kakukkfüvet reumára, bőrbetegségekre sebgyógyítóként használták. A gyógynövényből készült por ájulás esetén tubákként szolgál.
A virágzási időszakban gyűjtött kakukkfű nyugtató, fájdalomcsillapító, görcsoldó, fertőtlenítő, sebgyógyító és aromás tulajdonságokkal rendelkezik. Magas vérnyomás, érelmeszesedés, gyomor-bélrendszeri betegségek, valamint terápiás fürdők és öblítés esetén alkalmazzák.
A Bogorodskaya fű fogyasztása idegenkedést válthat ki az alkohollal szemben.
Az ókori tadzsik gyógyászat a kakukkfüvet a mérgező rovarcsípés ellenszerének, hányáscsillapítónak, valamint hasi és méhfájdalmak kezelésére szolgáló szernek tekintette.