Az egyik legismertebb német húsvéti szokás a húsvéti tüzek gyújtása, mely az ősi germán tavaszünnep egyik fő látványossága volt. Ma ezzel a tűzzel a keresztények Jézus feltámadását, az örök életet ünneplik, míg mások az élet éltetőjét, a napot köszöntik vele.

A húsvéti ünnepkör (Oster) a Virágvasárnappal (Palmsunndag) kezdődött. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelem: virágvasárnap kell a virágmagokat vetni. Nagycsütörtökön (Gründonnerstag) az asztalra főleg "zöldek" kerültek pl. káposzta, fejes saláta, spenót.

Nagyszombaton történt a húsvéti tojás (Ostereir) festése. A legkedveltebb szín a piros volt. A kertben zöldülő virágok, bokrok tövében rejtették el a tojásokat, amit a gyerekek, mint nyúltojást találtak meg. A mezőberényi német gyerekek által kedvelt ünnepi szokást a XX. század elején már a magyarok is ismerték.

Senki sem tudja hogyan kapcsolódik a nyúl a húsvéti hagyományokhoz. A germánok különböző istenekben és istennőkben hittek, és ekkor a nyulat a tavasz istennője, Ostara hírnökeként tartották számon. Amikor kora tavasszal megjelentek a házak kertjeiben élelmet keresve, a gyerekekkel könnyebb volt elhitetni, hogy a kertbe beszökő nyúl tojja a tojásokat.