Ezt az állatot én a Fővárosi Állatkertben ismertem meg. Éppen a nagymacskák részlege felé sétáltunk a családommal, mikor felfigyeltem erre, az üvegét kopogtató emberek felé teljesen közönyös élőlényre. Örökké morcos tekintetét még véletlenül se fordította felém, de még így is ki tudtam venni szőrméjében elrejtőző, mandula alakú, világoszöld szemét. ,,Beleszerettem” ebbe a közönyös szempárba, meg akartam jobban ismerni tulajdonosának fajtáját.

A későbbiekben, élvezettel olvastam róla egyre több-és több tanulmányt, cikket, szinte mindig magam előtt láttam a bozontos farkát, lekerített füleit. Szívesen végigsimítottam volna a vöröses-szürkés-okkeres prémmel lefedett 50 centis testén. Ám, a megnyerő külcsín mögött nem mindig barátságos természet lakozik... Ez a helyzet Pallas macskájával is.

Ezt a kisebb vadmacskát, Peter Simon Pallas fedezte föl a Bajkál-tó közelében, és már ő is, visszahúzódó, barátságtalan lényként írta le. Azóta Közép-Ázsia egy nagy régiójában észlelték, inkább a sziklás és cserjés területeket kedveli. De egyik területen se láthattam volna meg jobban, a puha szőrgombóc igazi jellemét, mint ott, a ketrece közvetlen közelében. Nem kedvelte különösen a gondozóit, az etetési látványosság keretében kapott rágcsálókat óvakodva fogyasztotta el, mikor a nagy tömeg már elvonult. A feltételezések beigazolódtak.

De én nem bántam. Kellemes élmény volt utána kutatni, máig egyik kedvenc állatom. Ajánlom megtekinteni az állatkertben!

Forráshivatkozás: https://en.wikipedia.org/wiki/Pallas%27s_cat#Characteristics