Karácsonyi emlék

Simó Attilát (Attila bácsit) kérdeztem a gyerekkori emlékéről

December 24-én mindig elmentünk az öcsémmel a Retek utcai pékségbe. Ez a pék aznap mindig kinyitott reggel 5-kor, és nekünk le kellett mennünk 7-re. Nagyon hideg volt és már 7 előtt sor állt. Ott álltunk legalább fél órát a dermesztő hidegben, viszont tűzforró, igazi fehér kenyeret kaptunk. A család mindig jött hozzánk 24-én, ezért 2-3 kg kenyeret vettünk, azt hazavittük. Apukám beállította a karácsonyfalábat, és mindig feljött a nagynéném, a nagybátyám és a nagymamám már délelőtt, elkezdtük díszíteni a fát. Nagymamám leült a fotelba, és neki az volt a feladata, hogy a habcsókot, a rózsaszín, fehér habcsókot- amit rettenetesen utáltam, már ha hozzáértem a hideg kirázott- felfűzze fehér cérnára. Valamiért ilyenkor mindig, minden évben a lemezjátszón az 'István a király'-t hallgattuk. Anyukám ebédet főzött, ebédeltünk és délután jött a család többi tagja. Valamelyik családtag elment a dédmamámért, aki 102 éves koráig élt, és ő sütötte a bejglit, de rengeteget, legalább 20-25 rúddal- amit a család szépen megeszegetett.     Akkor még létezett a fehér karácsony, és elképzelhető volt, hogy bokáig érő hó volt aznap...