Ahoz, hogy egy játékprogram, vagy egy applikáció működjön, sok programozó dolgozik a kódján egy programon belül, egy programnyelv segítségével. A programozás nem feltétlen azt jelenti, hogy egy számítógépes tevékenység, bár manapság inkább valóban erre használjuk. A programozás lényege, az, hogy utasításokat tanítunk meg valaminek, vagy valakinek, amiket pontosan követ, végrehajt és a megadottak szerint jár el. Ilyen az, amikor "beprogramozunk" (beidomítunk) egy háziállatot, vagy kérünk valamit a ChatGPT-től. A programozás folyamata mindig a kommunikációra alapszik, ami az appok és játékok esetében egy digitális inputként értelmezhető, mint amikor beleírunk valamit a jegyzetünkbe, ezt pedig valaki elolvassa és végrehajtja. A különbség az, hogy a számítógép, vagy az aktuális eszköz, bár külsőleg úgy tűnhet, nem érti az emberi kommunikációt, semmilyen nyelven, hanem számokban gondolkodik, amikkel adatokat raktároz el. Ezekhez a számokhoz rendelünk adatokat, amikor egy programozási nyelvben parancsokat adunk, szerencsére a különböző programnyelvek mára már sokkal egyszerűbbek, minta bináris kódokat akarnánk megadni egy számítógépnek. Mindezt a nyelv ugyanis elintézi helyettünk. Amikor a feladatot kiadjuk a program nyelvén, akkor a számítógép beolvassa, lefordítja a saját "nyelvére" adatokba konvertálja és azt hajtja végre. Amikor egy számítógép dolgozik egy program dekódolásán, értelmezi a tőlünk kapott parancsokat. Amikor egy program nyelvet használ és felismeri azt, az azt jelenti, hogy valaki korábban megtanította annak a nyelvnek az értelmezésére. Mivel ez a nyelv nem azonos a miénkel, ezért lényegében mikor utasításokat adunk, egy másik nyelven "beszélünk". Ezek után akár bele is írhatnánk az életrajzunkba, hogy beszélünk HTML-ül, vagy C#-ul, de mivel ez csak a számítógép és a programozó között működik, így nem biztos, hogy előnyös. Azonban a programozást használhatjuk arra, hogy beiktatjuk a mindennapjainkba, mint példa.
Ahogyan itt is, úgy a számítógép is pontosan ezt a sorrendet követi, mikor egy program kódját követi. Tehát legelsőnek felébredtem, majd csak az után keltem ki az ágyból, és aztán folytatódhatott mindez. Azonban az már nem működhetne, hogy először megreggeliztem, majd felébredtem. Éppen ezért, a programozó feladata, hogy ügyeljen arra, milyen sorrendben, milyen és milyen részletes utasításokat ad. Ha például a feladatsor az lenne
valószínűleg nem tudnánk eldönteni, mi kerüljön a szendvicsbe, mert erre nem kaptunk utasítást. De ha a parancssort kiegészítjük ennél részletesebb utasításokkal, mint
akkor máris kialakult, mi is a pontos feladat. Egészen biztosan lehet még sokkal pontosabban is meghatározni, hogy mikor mi történjen. És a számítógép ezt el is várja tőlünk. Hiszen egy karakter eltérése, pl.: Vegyél kenyeret helyett Egyél kenyeret már azt eredményezi, hogy azt a feladatot fogja végrehajtani, így nem vesz kenyeret, csak megeszi. De ennél rosszab is lehet, ha mondjuk azt kérjük a Vágd fel helyett, hogy Ágd fel. Ennek ugye már nincs is értelme. Ekkor a számítógép összezavarodik és végül vagy hibát ír ki, vagy egyszerűen nem folytatja a műveletet. Összességében a számítógép egy roppant értetlen gyerek akinek mindig mindent pontosan el kell magyarázni, különben nem működik.