Süttő
SÜTTÕ
A községben végzett ásatások bizonyítják, hogy már az Alsó-paleolitikus Chelles-i kultúra nyomai megtalálhatóak. Kora vaskori falu és halomsírok várnak a feltárásra.
A római "limes" részeként is lakott hely, római neve: Lepavista. Már a rómaiak is bányászták a Gerecsében található "vörösmárvány"-t. Mintegy 400 évig éltek Süttõ területén.
A magyarok bejövetelét követõen is lakott hely, amit az akkori fõváros: Esztergom közelsége határoz meg.
A középkorban épült Szt. Adalbert templom valószínûleg a törökdúlás idején pusztult el.
A falu elsõ ismert tulajdonosa; az 1295-ben oklevélben említett Adorján fia András. majd Szák András fia; János, eladja Csór Tamásnak. A család kihalásával ismét a királyra száll vissza. Luxembourgi Zsigmond király adományozza az esztergomi fõszékesegyháznak 1387-ben.
Az elsõ olasz kõfaragók a reneszánsz idején vándoroltak be a községbe, vélhetõen 1476-1490 között. A márványbányák ekkor élték fénykorukat.
A török korban ugyan lakott hely, de 1647-ben már csak két és fél portán találunk embereket. A törökök kiverése után elzászi németek betelepítésével indult meg újra a fejlõdés.
1720-ban 29 családból 24 sváb, és csak 5 család magyar.
A település templomát Batthyány József kardinális prépost építtette 1716-ban.
A XVIII. sz.-ban ismét olasz kõfaragók érkeztek, akiknek utódait ma is megtaláljuk a faluban. Az 1700-as években a fõ tevékenységek: a szõlõtermelés, kõbányászat és a malomipar, továbbá jelentõs volt a fakitermelés is. Kevesen voltak a földmûvelõk.
Falunk lakóinak a száma 1900-ban a legnagyobb, ekkor 2231 fõ, 1930-ban a legalacsonyabb:1504 fõ.
Községünk iskolája 1853 óta mûködik, a jelenlegi épülete 1910-ben épült.