Nyergesújfalu
NYERGESÚJFALU
Nyergesújfalu napjainkban 7856 állandó lakosú város (2004. jan. 1. - 3756 férfi, 4100 nõ) a Duna jobb partján, Komárom -Esztergom megyében, a Bécs-budai mûút mellett, a Gerecse hegység északi lejtõjén. Várossá 1989. március 1-jén nyilvánították. Kedvezõ természetföldrajzi (víz, erdõk, barlangok stb.) és közlekedésföldrajzi helyzete miatt már a bronzkorban is lakott hely volt, melynek maradványait - 180 úrnasírt - a PAN-üzem építésekor tártak fel. Késõbb a Római Birodalom határa a Duna volt. Itt, a mai Nyergesújfalu helyén Crumerum (esetleg Villa Curtia) néven katonai tábor (castrum) állt.
Nyergesújfalu neve elõször Kézai Simon krónikájában 1280 tájáról származó, de az elõzõ század végére utaló írásában fordul elõ, Nyergedszeg néven. Ez a név azonban a tatárjárás után feledésbe merülte. Századokon keresztül Újfalu (Nova Villa) volt a település neve. Csak a magyar reneszánsz óta ismeretes a mostani párosított szó, Nyerges-Újfalu.
A magyar Középkorban, 1283 táján elõbb a Szovárd (Zovárd) nemzetség birtoka volt a falu, a késõbbiek folyamán a Bajót-Nagymartoni nemzetség, majd a Kanizsaiak szerezték meg, 1363 táján. 1371-ben csere útján királyi birtok lett. A mindig is Nyergeshez tartozó Pusztamarót akkoriban a Tardos nemzetséghez tartozó birtok volt, Marót falu néven. Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adományozta Nyergest, és ettõl kezdve egészen 1945-ig az érsekség birtoka volt. A falu a középkorban végig megerõsített hely maradt.
1543 táján a török a falut elpusztította, de rövidesen újra benépesült és a török hódoltság idején végig lakott hely maradt, csak a felszabadító harcok idején néptelenedett el újra.
A község melletti Sánc-hegyen már a rómaiak is jelentékeny erõsséget építettek, melynek romjait késõbb Rákóczi csapatai erõsítették meg, de 1706. szeptember 28-án a labanc elfoglalta és lerombolta. Ma a sáncoknak csak a földdel betemetett alapjai láthatók.