Lábatlan

LÁBATLAN

Lábatlan honlapja

Lábatlan és a vele 1950-ben egyesített Piszke területe az újkõkortól lakott hely. A Nyugat-Gerecse peremén helyezkedik el. Északi része lösz és márga dombvidék, melyen szántóföldek, szõlõk találhatók. Déli határában a Magas-Gerecse erdõ borította mészkõhegyei, a Szágodó (343 m), a Berzsek-hegy (397 m), a Nagy-Emenékes (526 m) és végül a legmagasabb és legimpozánsabb, a Nagy Pisznice (544 m) magasodnak a település fölé. Elsõ okleveles említése 1267-ben Lábatlan.

Piszke neve valószínûsíthetõen szláv eredetû s a Duna aranytartalmú homokjára utaló pesek, pijeske szóból származik. Elsõ okleveles említése 1300-ban Pyzke.

A jelenlegi reformátusok által használt mûemlék templomot 1400-ban említi elõször oklevél. Az Árpád-kori alapokkal rendelkezõ gótikus építmény mûemléki jelentõségét tovább emelik a legutóbbi tatarozáskor kibontott középkori elemek. A középkori Lábatlan e templom körül helyezkedett el. A török hódoltság idején elnéptelenedett Piszkére 1732-ben Elzászból, majd 1750-ben Bajorországból érkeztek telepesek. A filoxéria 19. századi pusztításáig mindkét település jeles bortermõ hely volt. Az itt érlelt fehérbor ízben és zamatban vetekedett a híres neszmélyivel. A filoxéria pusztítását követõen Lábatlan szõlõit új helyre telepítették, de a pincék a régi helyükön maradtak. Az új évezred kezdetén a bortermelés újjáéledt ezen a történelmi borvidéken. A borászok összefogásával megalakult a Gerecseháti Hegyközség.