Epöl

EPÖL

Epöl honlapja

Röviden a településrõl

Népvándorláskori, Árpád-kori településmaradványok jelzik az itteni emberi élet folytonosságát. Ma 600-700 között van az itt lakók száma, akik õseiket betelepített szlovák és németek között kereshetik. A múlt században ismert volt vízimalmáról. Késõbarokk katolikus temploma mûemlék jellegû, természeti értékei közül ismert az érdekes alakú Babály –szikla.

EPÖL JELKÉPEI

Epöl község jelképeinek tervezésénél a történelmi múltra utaló adatok a közelmúltra, a jelenre vonatkozó helytörténeti leírások, az ezekre utaló szimbólumok, címertani elemek, az európai és magyarországi címeralkotás több évszázados hagyományai, valamint a jelenleg érvényes elõírások és az elfogadott tervezési gyakorlat voltak a legfontosabb szempontok.

TÖRTÉNELMI ELÕZMÉNYEK

Epöl község már a magyarok honfoglalása elõtt is lakott település volt, amit a falu határában elõkerült régészeti leletek is bizonyítanak.

Elsõ írásos említése 1225-bõl maradt fenn Epely néven. A késõbbiekben Epel, Epeei, Epöll és Epely néven említik a különbözõ források.

Epöl elsõ ismert lakosa és birtokosa Epelyi Vendégi volt, aki 1225-ben az esztergomi káptalan elõtt hitelesítette, hogy epelyi földjét, rétjét és haraszt nevû erdõrészét jobbágyainak beleegyezésével Epelyi Benedeknek és fiá­nak Motodnak 4 '/2 márkáért eladja.

Epöl vidékét a tatárok 1242. tavaszán végigpusztították, amit a község lakossága elég hamar kihevert.

Epélyi Benedek családján kívül a királynéknak is voltak birtokai Epölön. Az itt élõk egy része hadbaszálló jobbágy volt, más része pedig az eszter­gomi és budai királyi udvarnak szállított meghatározott mennyiségû bort évente.

V. István király 1270. július 26-án Epölt, valamint bort adományozó jobbá­gyait az esztergomi káptalannak adományozta. Az epöli jobbágyok ezt zo­kon vették, mert királyi jobbágyként elõnyösebb, kiváltságosabb helyzet­ben voltak, mint a nagybirtokosok jobbágyai.

IV. László király 1274-ben megerõsítette atyjának V. Istvánnak az eszter­gomi káptalannak tett adományát, amit X. Gergely pápa 1275. január 5-én

Lionban keltezett leiratával hagyott jóvá. Az adományozó okiratban olvasható az alábbi idézet:

„... Ez a falu a királyi asztal, vagyis a budai királyi pince szolgálatára volt (ad Regiom mentem, sen clicém regale de Buda). Az ehhez a földhöz tartozó

szõlõmûvesek Magyarország királyainak, a mi õsatyáinknak évenként szolgálatuk címén, õsi kötelezettségük révén bizonyos mennyiségû bort szoktak szolgáltatni, István király Õket, valamint a falu, illetve a föld ös­szes szõlõit a felszereléssel, a haszonnal és joggal együtt, a neki és nekünk is kedves esztergomi szent káptalannak ajándékozta... ."

1284-ben IV. László felesége Erzsébet királyné az Epölön lévõ birtokaiból, újabb birtokrészt adományozott a káptalannak.

A XIV. és XV. századból két epöli peres ügyrõl maradt fenn rövid feljegy­zés.

Az 1526-os mohácsi vész után a törökök fokozatosan végigpusztították a Duna jobb partján fekvõ településeket.

Az esztergomi járás legtöbb falva, köztük Epöl is 1532-ben elpusztult. Több mint száz év elteltével válik újra lakott településsé. Az elsõ magyar betelepülõk mellett szlovák és német telepesek is érkeztek a faluba. A re­formátus magyarok 1714-ben elköltöztek a faluból. A faluban megtelepe­dett szlovákok és németek a római katolikus vallású magyarokkal kötött vegyes házasságok következtében a múlt század végére elmagyarosodtak.

A falu férfi lakossága közel 2 évszázadig szén- és kõzetbányászatból élt, ezek megszûnte után pedig a környéken folytattak különbözõ tevékenysé­geket. Mindemellett a helybéli lakosság egy része a mezõgazdaságból tartja fenn magát.