Bognár Tibor

Pszichológia tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetemen kezdtem, ahol viselkedéselemző szakképzettséget szereztem. Majd sikeresen abszolváltam a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Művészeti Karának közös képzését, ahol művészetterapeuta oklevelet vehettem át. A Debreceni Egyetem volt a helyszíne mesterképzésemnek, ahol okleveles egészségpszichológusként végeztem. Módszertani tudásomat a Magyar Pszichodráma Egyesület és a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél bővítettem. Több évnyi folyamatos önismereti és módszertani képzést követően előbb pszichodráma asszisztens majd autogén tréning és szimbólumterápiás gyakorlatvezető és Segítő Belső Család meditációs gyakorlatvezető végzettséget szereztem.

Szakmai tapasztalataimat kulturális-, oktatási-, és egészségügyi területen szereztem. 

Jelenleg a Lelki Egészségvédő Alapítványnál meseterápiás, a Magyar C. G. Jung Egyesületnél analitikus pszichológiai, a Semmelweis Egyetemen pedig felnőtt klinikai szakpszichológus képzésben veszek részt.

Az autogén tréning lényege, hogy a rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlatokkal – belső koncentrációval és önmagunkra irányuló passzív figyelemmel - létrehozzuk a pszichés és testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban elménk befolyásolni képes testünk ön-regulációs rendszerét, amely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja. Az autogén tréning jelentősen hozzájárul életminőségünk és közérzetünk javulásához, kellő felkészültséget ad, pszichés energiát szabadít fel a stresszek, konfliktusok megfelelő megoldásához, feldolgozásához. A módszer rendszeres gyakorlásának eredményeképpen rövidebb idő alatt mélyebben és nyugodtabban pihenünk, nő a fizikai tűrőképességünk, a pszichés feszültségtűrésünk, fokozódik a teljesítmény, fejlődik az önismeretünk. Az autogén tréninget 15 alkalommal sajátítjuk el, heti egyszeri találkozás alkalmával. Ez idő alatt otthon is, naponta végezzük a gyakorlatokat. A gyakorlatokat mindig kényelmes ellazulást elősegítő testhelyzetben alkalmazzuk. A gyakorlat időtartamára biztosítsunk zavartalan környezetet magunk számára. Miután a tanulási szakaszt befejeztük és a módszer mindennapos gyakorlatunkká vált, kb. 2-3 hónap elteltével várható a teti-lelki egyensúly megteremtése.

Amikor a szimbólumterápia módszerét alkalmazzuk, elsőként a megfelelő ellazulásban segítünk, mert relaxált állapotban nyitottabbá válunk testi érzeteink és érzelmi élményeink iránt.

Ennél a képi módszernél is az élményfeldolgozáson keresztül történik a lelki munka. Először meg kell jelenítenünk és alaposan meg kell tapasztalnunk az előhívott képet. A relaxált állapotban megjelenített képhez és a hozzá kapcsolódó érzésekhez, gondolatokhoz valóságos, megtörtént eseményeket próbálunk meg társítani. Ez segíthet mélyebben megérteni és átértékelni a hozott problémát. Közösen megpróbáljuk megkeresni a kép jelentését és feltárni annak mélyebb rétegeit. A szimbólum tartalma utalhat a jelenlegi élethelyzetre, de visszavezethet egy megoldatlan múltbeli elakadáshoz vagy megjeleníthet jövővel kapcsolatos félelmeket is. A megjelenő kép eredhet egy emlékből, de az is lehet, hogy eddig még sosem találkoztunk a kirajzolódó szimbólummal.

A módszer hangsúlya a belső átéléseken van, amelyeket olykor nehéz szavakban visszaadni. A terápiás hatás viszont a szavakba öntés és a mélyebb tudatosítás művelete nélkül is megvalósulhat. Megkönnyebbülést, katarzist, szemléletváltást és elfogadást élhetünk át az élmény után.

A módszer sokszínűsége abban rejlik, hogy szinte bárkinek segítséget nyújthat, hogy elégedettebbé és sikeresebbé váljon munkájában vagy a magánéletében és könnyebben leküzdje a mindennapok során elé gördülő akadályokat, mivel az elsajátítást követően a személy önállóan tudja használni önszabályozásra, teherbírás fejlesztésére.

A segítő belső család meditáció egy olyan életút meditációnak is tekinthető, melyben az életvezetést leginkább blokkoló gócok feldolgozása, erőforrássá alakítása és integrálása történik. Relaxált állapotban képeket/szimbólumokat "hívunk", tematikus módon, illetve a felmerülő problémáknak megfelelően. Az imagináció során belső képeket alkotunk, ezzel a pszichés energia kép formájában jelenik meg, válik "kézzelfoghatóvá". Az átélésben megengedő attitűddel adjuk át magunkat a meditációs élménynek, azaz mindazzal szemben elfogadóak vagyunk, ami a meditáció alatt bensőkben történik. A meditációs élményfeldolgozás során a tudatosítás, az élmények integrálása történik.

A meditáció erősíti az egyedüllét- és a megtartó képességet, az elfogadást, és az önmegnyugtatást is. Kedvez a szülővé válás folyamatában, a kapcsolati problémák rendezésében. A különböző meditációs gyakorlatok során az alábbi témákkal foglalkozunk: saját erőhelyünk, a segítőink, belső gyógyító erőink. Végighaladunk a gyermekkor és a serdülőkor erőhelyein, erőforrásain, találkozunk a segítővé átalakított belső anyával és kapcsolatba kerülünk a gyermeki énünkkel. Oldjuk a pszichés gócokat, átdolgozzunk a szégyen érzését, és megismerjük a szabadságot, mint erőforrást. Rátekintünk felnőttkori kapcsolatainkra, és megélhetjük a méltóságteljességet, elengedhetjük fájdalmainkat.

A feszültséggel teli események megterhelhetik a szervezetet, amiket képi áttétellel meg lehet jeleníteni. A művészeti tevékenység önmagában, értelmezés nélkül is segít az élmények feldolgozásában. A foglalkozások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a résztvevők újra átélhessék a problémát okozó eseményeket majd azokat egy alkotás formájában jobban befogadhatóvá és értelmezhetővé tegyék saját maguk számára. A képzőművészet-terápia során az elveszett egyensúly helyreállítását is kitűzhetjük célul, és az alkotómunkával megvalósulhat a személyiség formálódása is. Ilyenkor olyan kölcsönhatások lépnek fel, amelyek jótékony hatást fejtenek ki az egyénre. A csoportfoglalkozások tevékenységtartalma spontán, például szabad festés során, az aktív belső képeket előhívó, inspiráló ráhangolódás, valamint imaginációs gyakorlatok nyújtanak segítséget az önkifejezéshez. A megszületett művek egyrészt örömforrások, másrészt ösztönzőleg hatnak arra, hogy ez egy rendszeres gyakorlattá váljon ahhoz, hogy öngyógyító jelleggel hassanak a későbbiek folyamán az egyén életében.

A művészetterápiás foglalkozások csoportos formában valósulnak meg, ugyanis a csoport közege, kommunikációs rendszere és légköre egyszerre támasz és erőforrás a benne lévők számára. A kész alkotások segítségével a résztvevőkben keletkező hatások átélése, megértése és feldolgozása során erősödhet az önkifejezés és ezáltal az önismeret is. Az elkészült alkotásokhoz pedig könnyen kötődhet már közös beszélgetés, mely tovább mélyíti a feldolgozást, ami felszabadító és katarzishoz vezető élmény is lehet. A művészetterápiás módszer segíti az egyént az esetleges kommunikációs elakadásaiban, kapcsolati problémáinak átlátásában és utat nyit az egyén saját belső világba, ezzel segítve az önismereti folyamatokat.