Kedves József!

Gyászszalaggal megmasnizott fényképed – gyertyával az előtérben, – áll a kölcsönző padozatán, a munkahelyeden. Emlék lettél és búcsúzás. Jómagam a könyvtári szolgáltatásod révén fedeztelek fel, mint ezernyi adatot tudó könyvtári munkást, aki fejből ismeri a kiadványok címét, helyét, aki könnyedén szerkeszt a számítógéppel, aki önzetlen, barátságos, segítő, aki megérti tájékozatlanságomat, aki kioldja belőlem a feszültséget, s egyenrangúvá váltunk a lelki információcserével.

A polcok közt mindig jártál-keltél, bátorítottál, lelkesítettél – tekinteted kedves, vidám, megnyugtató erejével. Ha kellett több forrást is előteremtettél, aprókat lépve siettél, ha hívtak.

Annyira szeretted, - mondhatni, - imádtad a munkahelyedet, hogy nyugdíjazásod után minden nap bejártál, s szenvedélyesen munkálkodtál. Egész nap dolgoztál, sőt, munkaidő után is tetted ezt.

Váratlanul, hirtelen sújtott le rád a halál. Éjjel, ahogy hívtad a mentőket. Betegséged lappangott – bujkált benned, de sose keseregtél, sose panaszkodtál. Jómagam először most értesültem arról, hogy magányosan éltél. A magány lélek- és jellemsorvadó teste sose látszott rajtad.

Drága Józsefem!

Érintésed, tekinteted itt őrzöm hit- és munkavilágomban.

Kedvesen, bókolósan, kamasz-udvarlással értettél a nőkhöz. Nyitott voltál az alig felfedezett, sarjadó szerelem-barátságra. Én csodáltalak, drukkoltam.

Érted-Neked. Mindened, Mindenséged volt a könyvtárkodás, ami egyfajta levél- tán kutatás élményét is nyújtotta számodra.

Isten Veled, lelki-intellektuális szövetségesem! Nem tudom, hittél-e Istenben, de a munka, a segítségnyújtás az istenséged volt. Aki az embertársát, a munkát, a romantikát sejti(?), - az nem lehet a Sátán szövetségese. Keveset mosolyogtál, többet látszott rajtad a bátorító szigorúság. Nem ért felkészületlenül a halál, … segítettél az embereken, ahogy csak tudtál. Itt vagy álmomban, melankóliámban, ábrándjaimban, és tudom, hogy sokan hittel, lelki melegséggel fogtuk fel. Új otthonodban, a végtelenség misztikus világában még szabadabban éljél, s higgyél még jobban, terjeszkedjél ki ott is, s még boldogabb legyél. Te, aki szerettél, támogattál minden bajba-jutottat, s a földi világban se lettél önző.

Köztünk maradandó lettél.

Csuti János

Kölcsönző-olvasó

jóakarattal-bátorítással

Érted