A „Vlúr” – ahogy annak idején Emília nevezte – a Google szerint valóban a földkerekség legnagyobb múzeuma 73.000 négyzetméter kiállítótérrel.

Nem véletlenül gondolták Siccék, hogy ideális lenne köpenyüknek: ekkora területen egy kis vászonlepedő még simán el kell férjen. Hozzá való társaság is biztosan akadna, hiszen egészen az őskortól, az ókoron, közpékoron és újkoron át a 21. századig, minden időszakból található művészeti alkotás a 35.000 kiállított tárgy között. Vagy ha nem a kiállításban, akkor a raktárakban őrzött, több mint 600.000 műtárgy között, amelyekből közel 500.000-et online meg is lehet tekinteni. Bár az igaz, hogy az újvilágot a múzeumban nem sok műalkotás képviseli, amerikai őslakosoktól talán nincs egyetlen kiállított darab sem. Annál jobb, legalább ezt a hiányosságot is ki lehetne küszöbölni.

A Louvre a francia forradalom alatt, 1793 augusztus 10-én nyitotta meg először kapuit a nagyközönség előtt XVI. Lajos francia király bukásának éppen egy éves évfordulójára a korábbi királyi palotában. A múzeumban heti három napon ekkor még csak 537 festményt és 184 egyéb művészeti tárgyat tekinthettek meg a látogatók. A műalkotások háromnegyedét a királyi gyűjtemény képezte, de a maradék negyedet sem önkéntesen adták át a forradalmároknak korábbi tulajdonosaik. A  francia seregek módszeresen gyűjtötték a műtalkotásokat és a régészeti leleteket a megszállott területekről a forradalom alatt és később, Napoleon háborúi során is, igen gyorsan gyarapítva a múzeum gyűjteményét. Az így összelopott műtárgyak nagy része ugyan Napóleon bukása után visszakerült eredeti gazdájához, de a jelenlegi gyűjtemény még így is sokat köszönhet Napoleon hódításainak.

A Louvre nemcsak a világ legnagyobb, de a legtöbbet látogatott múzeuma is, közel nyolcmillió látogatóval évente. Ez ottjártunkkor igencsak érzékelhető is volt. A Mona Lisát alighanem jobban szemügyre lehet venni egy albumban, vagy netes másolaton, mint eredetiben.