Emília már jó ideje szeretett volna eljutni a francia fővárosba. Akkoriban folyton a két szuperhős, Katica és Fekete Macska történeteit nézte a YouTube-on, akik a rajzfilmsorozat minden részében megmentik Párizst a gonosz mágus fekete pillangói és a pusztulás elől. Így számára az Eiffel torony acélrácsai vagy a Louvre üvegpiramisa izgalmas kalandok jól ismert helyszíneit jelentették, amelyeket élőben is feltétlenül meg kellett nézni. Anya is szeretett volna eljutni a világ egyik legnagyobb múzeumába, apának pedig már régóta dédegetett vágya volt, hogy egyszer ki kellene próbálni a tenger alatt, a csalagútban keresztülsüvítő vonatot. Andris meg ...

Andris meg már nem emlékszik, hogy ő miért is akart elmenni Párizsba. Valószínűleg csak azért, mert ha Anya megy, akkor ő is, feltéve, ha nem kell sokat gyalogolni, és inkább Apa viszi hátizsákban. Valójában Andris már arra sem emlékszik, hogy egyáltalán járt a híres városban. Akkor még alig múlt fél éves.

Egy szuper kis apartmannban lakott a család, a Notre Dametól nem messze, és minden nap sétáltak egyet a Szajna part macskakövein. Az egyik reggelen, miután a kis csapat jól belakmározott, és lent, a víz színéhez legközelebbi járdát róva nekiindult célba venni egy híres nevezetességet, egy kis patkány állta útjukat. Azaz keresztben átszaladt az egyik oldalt a fej fölé magasodó, az utat tartó kőfal felől a víz irányába, és eltűnt egy híd tartóoszlopa mögött. Ezt a kis incidenst Emílián kívül igazából senki sem látta, talán csak Andris, de ő már nem emlékszik, és Emi azóta is sokszor azon töri a fejét, hogy a hosszú farkú rágcsáló vajon hová is tűnhetett.