36.7 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörés rázta meg a környéket, ahol ma Florissant városkája fekszik. A robbanás epicentrumában óriási kráter keletkezett, a száguldó gyorsvonat sebességével rohanó, olvadt ásványokkal és üveggel telített izzó hamu és porfelhő elpusztított minden útjába kerülő életet a kitörés 150 kilométeres környezetében. E görcsös okádást követően a föld gyomra lecsillapodott, de nem sokáig. Kétmillió éves emésztés után újból böfögni kezdett egy kevésbé ádáz rétegvulkán száján keresztül. A ma Guffy-nak nevezett vulkán lábának ásványi anyagban gazdag talaját felhőkarcolókat meghazudtoló magasságba nyúló vörösfenyő-erdő hódította meg. A több méter átmérőjű fatörzsek között csenedes vizű csermely csordogált. Guffey időközönként böffentgetettett egyet-egyet, egy alkalommal gyomortartalma több méter magasságig bebetonozta a fatörzseket, egy másik alkalommal pedig elzárta a völgykatlan kijáratát. A csermely tóvá duzzadt, a kicsapodó ásványok hatására az ellepett fatörzsek évszázadok alatt kővé dermedtek, a szilikátokban gazdag vizű tó pedig ideális környezetet teremtett apróbb élőlények kősírba zárásához. A rovarok és lágy növényi maradványok, levelek, termések konzerválása kevésbé heves folyamatkohoz köthető. A kitörések közti néhány ezer vagy százezer éves nyugodt periódusokban a tó fenekére apránként leülepedő vékony agyagrétegek az elhullott tetemeket körbeölelték és a mai napig megtartották azok lenyomatait.  

Pontosabban azokat, amelyeket a 19. század vasútépítési lázában kirajzó turistahad nem tört darabokra és vitt haza szuvenírként. A kövületek leglátványosabb részéből, a megkövült kőerdőből száz évvel később, mire védetté nyilvánították a területet, már csak néhány tönk maradt, bár igaz, hogy ezek még így is lenyűgöző látványt nyújtanak. Méretüknél fogva a telhetetlen sáskahad nem tudta őket teljesen felaprítani. Bár a fatörzsek a leglátványosabbak, Florissant mégis a rengeteg, az eocén földtörténeti kor végén élt növény-, rovar-, és madármaradványairól lett híres. Emlős őst is találtak itt, bár csak keveset: brontocéroszcsigolyákat, egy mini ló állkapcsát és néhány, az átlagos túrista számára érdektelen töredéket.

A drótbogár pedig tényleg létezik. Colorado magasabb pontjain Emíliáék többször lettek figyelmesek olyan zizegésre, amilyet legtöbbször nagyfeszültségű távvezetékek közelében hallani. Csakhogy ezeken a helyeken nem volt távvezeték. Az Independence hágónál sikerült megpillantani a zaj forrását: egy bogár produkálta repülés közben.