Bár nem nemzeti park részei, a Maroon Bells-ként emlegetett két hegycsúcs, a Maroon Peak (4317 m) és a North Maroon Peak (4273 m), Colorado, sőt több helyen úgy írják, egész Észak Amerika legtöbbet fotózott hegyei.  

Itt jártunkkor a közeli, 2438 m magasan fekvő, és a környező nyárfaerdőkről elnevezett Aspen kisvárosban szálltunk meg, ami tulajdonképpen egy síparadicsom központja. A városka főként a turizmusból él, ami látszik is szépen rendberakott, patinás házain. Aspenből busszal (vagy gyalog) lehet feljutni a Maroon patak völgyén át a közel 3000 m magasan elterülő Maroon tóhoz, ahonnan a csúcsok híres festői látványa tárul szemünk elé, illetve ahonnan elindulhatunk a környező túraútvonalak valamelyikén.

A buszút során a sofőr folyamatosan mesélt érdekességeket a lavinákról, a jávorszarvasokról és a nyárfaerdőről. Ez utóbbi tulajdonképpen egy hatalmas élőlény összefüggő gyökérzetrendszerrel a földfelszín alatt. Az erdő minden egyes fája ugyanazt a genetikai információt hordozza, a fák csak hajtásai egy óriási organizmusnak, amit nyárfaerdőnek nevezünk. Érdemes azért megjegyezni, hogy a Sziklás Hegység sárga levelű nyárfái nem különösebben hasonlítanak a Magyarországon megszokott, hasonló nevű fákhoz.

Számos helyen tábla figyelmeztette a kirándulót a jávorszarvasok párosodási időszakrára, pontosabban arra, hogy ha eggyel is találkozunk, jobb ha elhúzzuk a csíkot a közeléből, mert ilyenkor különösen agresszívek. Végül jávorszarvast itt nem láttunk, viszont volt alkalmunk megtekinteni egy igazi hódvárat, bár Siccékkel ellentétben csak kívülről. Hódból csak a vízfelszín fodrozódását láttuk, de az is lehet, hogy az csak egy szélfuvallat volt.