Oxfordtól nem messze, a Cotswolds egy eldugott kis falujában egy igazi gyöngyszemet találunk. A lankák között épült falu nádtetős kőházikókkal szegélyezett utcájával már önmagában is jellegzetes példája az angol vidéknek, de a templom udvarán átbotorkálva a látványt tovább fokozza a középkori nemesi kastély romja. Az itt-ott megmaradt csupasz kőfalak ablakmélyedéseibe burukkoló galambok fészkeltek be, lombos fák árnyékában az egykori birtokot átszelő Windrush folyócska csörgedez. Annak ellenére, hogy Minster Lovell Hall szabadon látogatható és belépőjegyet nem kell venni, turistákkal és kirándulókkal csak elvétve találkozni. A népszerű utikönyvek legtöbbjében meg sem találni, a Cotswoldsról szóló is csak néhány rövidke sorban említi.

Pedig egykoron királyok látogatták Minster Lovellt. III. Rihárd 1483-ban vendégeskedett itt, 1494 és 1503 között pedig VII. Henrik háromszor is megfordult erre, miután az udvarház a korona tulajdonába került. A birtok eredetileg a Lovell családé volt. Az első lord Lovellnek, Vilmosnak még 1124-ben I. Henrik adományozta szolgálataiért, és égészen III. Rihárd 1485-ben, Bosworth mezején elszenvedett vereségéig a családé is maradt. Sajnos a rózsák háborújában Francis, a kilencedik Lovell báró a Yorkok oldalára állt, ezzel megpecsételve sorsát. Bosworth után kegyvesztett lett, hazaárulás vádja alatt összes birtokát elkobozták. Két évvel a vesztes csata után még egy felkelésben részt vett, ahol vagy elesett vagy az azutáni bújdosás közben vesztette életét. Minster Lovellt 1486-ban Jasper Tudor, Bedford nagyhercege kapta meg, akinek 1495-ben bekövekezett halálával az visszaszállt a királyra.

A birtokot 1602-ben Sir Edward Coke vásárolta meg, és az egészen 1812-ig a Coke-ok tulajdonában maradt. Ők a 18. században lebontották, a falak nagy részét építkezésekhez eladták vagy felhasználták. A romok ma látható formája ezt az időszakot örökítette meg.