A tudor korban épült udvarház egy különleges gyűjteménynek ad otthont. A több, mint 22000 tárgyban a közös, hogy valamennyi kézi készítésű. Némelyikre a hozzá nem értő még azt is ráfoghatja, hogy ócska ódon kacat. A tárgyak termekben való elhelyezésében ne is keressünk korok vagy helyek szerinti rendező elvet, hiszen ez nem  egy kiállítás, sőt nem is egy múzeum. Mindössze egy művészlélek, Charles Paget Wade élete során gyűjtött és felhalmozott dolgai, amelyek közül egy darab maga az épület is. A szobrokat, lovagi vérteket, kardokat és sisakokat, puskákat, hajómaketteket, régi játékokat, színes vázákat, képeket, maszkokat, kalligráfiákat, prakszinoszkópot és sok-sok más kacatot a szobákban a gyűjtő csak és kizárólag esztétikai alapon helyezte el, úgy, ahogy az neki tetszett.

De ki volt Charles Wade? Az 1860-as években a Wade család még a nyugat indiai, azaz a karib tengeri brit gyarmatszigeten St Kittsen élt. Charles nagypapája, Solomon, a szigeten született, és kereskedőként futott be karriert. Alighanem rabszolgákat is tartottak, mert 1833-ban, amikor a britek betiltották a rabszolgaságot, a család a törvény értelmében az államtól kárpótlást kapott. Solomon fekete asszonyt vett feleségül, 1849-ben fiuk született, Paget Augustus. Bár St. Kittsen több cukornádültetvényük is volt, 1861-ben a család az angliai Kentbe költözött. Paget Augustus az ültetvényekből és a kereskedésből jelentős vagyonra tett szert, amit később fiára, az 1882-ben született Charlsera hagyott.

Charles hét éves korától nagymamájánál lakott, akinek a szobájában állt egy varázslatos, díszesen lakkozott kulcsos szekrény telis de tele érdekesebbnél érdekesebb lim-lommal. A szekrényhez az unoka csak vasárnaponként kapta meg a varázskulcsot, és a titkos rekeszekben, fiókocskákban mindig talált valami csodálatos dolgot, mint egy pici zenedobozt, kagylóhéjat, ezüst kiskanalat vagy egy viaszangyalkát. Ez a varázsszekrény adta meg a lendületet Charles gyűjtőszenvedéjének, amit apja halála után a családi vagyon megöröklésével tudott teljes mértékben kiélni. Attól kezdve felhagyott polgári foglalkozásával, az építészettel, és a festészetnek, rajzolásnak, a gyűjteménye bővítésének szentelte életét. 60 évesen házasodott, 1956-ban halt meg. Még halála előtt néhány évvel a teljes gyűjteményét a National Trustra hagyta.