James Cook elszédül, amikor hátrafordul, hogy a homokos partra félig kihúzott csónakba lépjen. Hirtelen yorkshirei szülőháza és édesanyja tűnik fel előtte, aki bátor hajósok hatalmas szörnyekkel és a hullámokat habzó hegyekké korbácsoló viharral vívott csatájáról mesél. De hiszen ez nem is tenger, hanem a farm, ahol az édesapja dolgozik, most is épp a búzát köti kévébe és integet neki, mert James iskolába indul. A gyerek visszainteget, és már indul is a kis falusi boltba, ahol gyakornokként az óceán távoli horizontját bámulva sokat szokott merengeni a még felfedezésre váró, ismeretlen világokról. Nem igazán neki való a boltoskodás. Szörnyű nap mint nap ugyanabban a szűk viskóban, ugyanazon keskeny pult mögött tölteni a drága időt ahelyett, hogy vitorláson szél röpítse az óceán határtalan habjain. Bolt helyett irány hát Whitby, és máris Mr Walker kereskedőhajóján találja magát, ahol rengeteget tanul a hajózásról, a navigációról, csillagászatról. Mint egy álomban, úgy halad előre a matrózi ranglétrán: hajósinasból egyszeriben matróz lesz, fedélzetmester, majd másodkapitány és kapitány.

Már nem csak merengve nézi, hanem távcsövel kémleli a horizontot: mikor tűnnek már fel a brit partok, ahol Londoni házában várja felesége Elizabeth és a gyerekek. De ők messze vannak, hiszen ez az észak amerikai St. Lawrence folyó deltája, aminek feltérképezésével töltötte a pillanattá zsugorodott utóbbi néhány hetet. Furcsa, hogy első nagy felfedező útja is az HMS Endeavouron, Tahitin a Vénusz napkorong előtti átvonulásának megfigyelésével, Új-Zéland körbehajózásával, Ausztrália keleti partjainak pontos feltérképezésével milyen rövidnek tűnik. A legénység egytől egyig mind itt van, nem vitt el senkit a skorbut. Bár ez inkább a szigorú étrendnek és tisztaságnak köszönhető, amit az emberekkel betarttatott: friss zöldség, citrusfélék, savanyú káposzta rendszeresen. Most meg a Brit Tudományos Akadémia, a Royal Society kitüntetését, az arany Copley Medált veszi át, pedig már túl van az Antarktiszt körülhajózó második útján is, amellyel azt is bebizonyította, hogy a hipotetikus, – a filozófusok szerint az északi félgömb kontinenseit ellensúlyozó – déli Terra Australis nem létezik, hacsak nem a már ismert Új-Zélandot, Ausztráliát és a jégmezők alatt megbúvó Antarktiszt nem tekintik annak.

Mintha megszűnt volna az idő. Hiszen már az északnyugati átjárót keresi, de nem találja. Az imént Hawaii szigetein még istenként éltették, de most, hogy egy törött árbóc miatt újra ki kell itt kötnie, valahogy már nem fogadják szívesen. A bennszülöttek elkötötték Cookék egy kisebb hajóját, és azzal vádolják a legénységet, hogy fát lopott egy szent temetőből. Ez retorziót kíván. Ha a bennszülöttek hajót lopnak, akkor a britek a benszülött királyt. A homokos partra félig kihúzott csónak mellett már várja néhány matróz, hogy túszukkal visszaevezzenek a HMS Resolutionra. Cook kapitány megfordul, hogy a dereglyébe lépjen.

1779 február 14-én érte fejét a halálos ütés, mellkasát pedig több gyilkos döfés a Hawaii Kealakekua öbölben.