A világtalan Gloucester grófja Shakespeare Lear királyában ezekről a fehér sziklákról szerette volna a mélybe vetni magát miután Lear második leánya, Regan, férjével Cornwall fejedelmével szerencsétlen koldussá nyomorítva elzavarta.

A szinte függőleges mészkőfal mellett alászállva a tenger hullámai ostorozta, fentről apró kavicsoknak tűnő kősziklákba csapódás előtt még megfigyelhette volna a vékony rétegekben lerakódott, a földtörténeti késő krétakorban sok millió év alatt elhalt élőlények megkövesedett maradványait. Felismerhette volna, hogy 66 ... 100 millió évvel előtte a vidéket még tenger borította, hogy a vízfelszínen lebegő mikroszkopikus algák életük leteltével a mélybe süllyedtek, és más, tengermélyi állatok tetemeivel vékony, sáros üledékréteget alkottak. Évente úgy fél milliméter vastag, kb. 180 algavázvastagságnak megfelelő ilyen réteg rakódhatott le. A folyamat – gyors fejszámolással, figyelembe vége a zuhanás 100 ... 110 méteres hosszát, és hogy az egyre vastagodó üledék tetemes súlya az eredetileg akár 500 méter vastag masszát szilárd kővé tömörítette – olyan millió évig tarthatott. Elgondolkodva azon, hogy mégis mitől emelkedhetett a kővé vált vízi világ a felszínre, ráébredhetett volna, hogy nyilvánvalóan az Alpok égbenyúló hegyvonulatainak keletkezésével azonos időben, ugyanazon okoknál fogva, amitől az Alpok hegyvonulatai is az égbe nyúlnak. A hullámokra pillantva, az áramlatok erejét és az alant elterülő törmelékhalmok méretét megsaccolva meghatározhatta volna, hogy a szilkafal évente átlagosan 20 ... 30 millimétert fogy, és hogy az erózió előreláthatólag a 200 ... 300 millimért is el fogja érni néhány száz évvel becsapódása után.

De sajnos mindezt nem tehette meg. Nem figyelhette meg a hullámokat, az áramlatok irányát és sebességét, a sziklafal részleteit, a kicsi algavázakat, ennél fogva nem tudott volna jövőbe mutató tudományos következtetéseket sem levonni. Hiszen az alantas nőszemély és férje kibökték szerencséten Gloucester gróf szemét. Sőt, amikor vakon azt hitte, hogy a Doveri sziklák peremén állva borzolja ősz fürtjeit a sós tengeri szél, és már csak egy apró lépés választja el a vágyott másvilágtól, valójában nem is a Doveri sziklák peremén állt, hanem csak álruhába bújt fia hitette el azt vele, akinek még a hangját sem ismerte fel.