Ha a család megunta az otthoni, cafatosra játszott társasjátékokat és valami újdonságra vágyik, vagy éppen Oxforban jár és már megnézte az összes múzeumot, bebarangolta az összes parkot és botanikus kertet, végigsétált a Temze összes ágának és holtágának bal és jobb partján, meglátogatta az Egyetem összes látogatható történelmi épületét, végigolvasta a Bodleian könyvtár összes kötetét, végigkóstolta az összes sörfajtát a város több, mint 750 csapszékében, véletlenül sem kihagyva a The Eagle and Childot, ahol a Gyűrűk Urának sorai elsőként hangzottak fel J.R.R. Tolkien felolvasásában vagy a Narnia Krónikái C.S. Lewis előadásában, sem pedig a The Crown-t, ahova olykor Shakespeare is betért útban Londonból hazafelé Stratford-upon-Avonba, és már hiányzik a közös verseny izgalma egy kiterített játéktábla fölé görnyedve, akkor tökéletes választás a Thirsty Meeples Oxford közepében.

A Thirtsty Meeples mindössze egy a város sok-sok kávézójából. Tulajdonképp attól eltekintve, hogy Oxforban van, a zugnak nincs történelmi jelentősége, viszont a vendégek a szivacscukorral, tejszínnel vagy szimplán cukorral ízesített kávé vagy tea kortyolgatása és a répasüti vagy fügés kecskesajtos szendvics majszolása közben leemelhetnek egyet a polcokon sorakozó több mint 2000 különböző társasjáték közül, felüthetik a táblát, és akár reggeltől éjfélig guríthatják a dobókockát, tologathatják az ujjnyi bábukat a színes kartonpapíron. Illetve fordítva, hiszen a hely elsősorban nem kávézó, hanem egy játékkuckó, ahol kávézni, enni sőt akár sörözni is lehet.

Emíliáék is ide tértek be, ahol a valóságban is egy álom-, pontosabban csillagfejtős társasjátékot játszottak órákon át, amelyben a játékosok a táblára kirakott csillagok állásából próbálták megfejteni a kártyákra festett álomképeket.