Az 1700-as esztendő egy esős novemberi napján örök álomba szenderült II. Károly, a Spanyol Birodalom utolsó Habsburg királya. Az egész életében betegeskedő uralkodó nem hagyott örököst maga után, ezzel komoly fejfájást okozva az európai politikában. Hiszen a spanyol örökségre vér szerint ketten tarthattak igényt: az Anjou Fülöp herceg, a francia uralkodó, XIV. Lajos unokája, és Károly főherceg, a Német-római Birodalom császárának, I. Lipótnak a sarja. A gondot nem az okozta, hogy ki örökli a trónt, hanem az, hogy az amerikai kontinens jelentős részét, Itália felét és Németalföld jó részét is magában foglaló birodalom egyben megörökölve felborítaná az európai erőegyensúlyt akár a Francia, akár a Német-római Birodalmat hízlalva. Az európai hatalmak éppen ezért már a király halála előtt egyezséget kötöttek, Károly főherceget jelölve spanyol trónörökösnek, kikötve, hogy Spanyolország független kell maradjon, Fülöpöt pedig területekkel kompenzálva, és ezzel felosztva a birodalmat. Mindezt bonyolította, hogy II. Károly nem sokkal halála előtt végrendeletben Fülöpöt tette meg utódjául az egész birodalmat ráhagyva.

XIV. Lajos ígéretével és az egyezményekkel szemben kapott az alkalmon, hogy unokáját ismerje el spanyol királnyak, sőt kilátásba helyezte a két ország egyesítését is. Ezt azzal is nyomatékosította, hogy a Spanyol Németalföld határán a spanyolok asszisztálásával a holland helyőrség helyére francia alakulatokat telepített, gyakorlatilag szabad prédává téve magának Németalföld többi részét. Angliát és Hollandiát ez igen fájón érintette, hiszen ezzel veszélybe került saját birodalmuk építgetése, sőt a rabszolgakereskedelemből kinyerhető profit is, ha ebből a jól jövedelmező üzletből kiszorítják őket. Így a két tengeri hatalom összefogott a Habsburgokkal, Portugáliával, néhány hercegséggel, és megkezdődött a több, mint 10 évig tartó háború. Bár a franciák hatalmas erőfölénnyel indultak, a szövetséges seregek Marlborough első hercegének, John Churchillnek a vezetésével már a kezdetekben jelentős sikereket értek el, és végül sarokba szorították az ellenfelet. Az egyik legfontosabb ütközet a bajor Blenheim (Blindheim) falvának közelében történt, fényes szövetséges győzelemmel.

E csata örömére kapta meg a győztes hadvezér a faluról Blenheimnek nevezett birtokot az akkori angol uralkodótól, Anna királynőtől. A kastély építését 1705-ben kezdték el, de 1712-ben a herceg kegyvesztett lett és száműzetésbe kényszerült. Az építkezés csak Anna halála és a herceg visszatérése után folytatódott, de már teljesen önerőből, uralkodói támogatás nélkül. Winston Churchill, a blenheimi ütközet hősének leszármazottja is ebben a kastélyban született.