Patrik minden bizonnyal Pembrokeshireben is megfordult, mielőtt ír szent vált belőle. A legenda szerint egy álmatlan éjszakán angyali hang ütötte meg fülét, miközben vakító glóriafény homályában lebegő szárnyas alakot vélt nyoszolyája fölött látni. Az angyal megsúgta, hogy harminc év múlva egy Dávid nevű szent születik e helyen, és mivel két csuhás nem fér el egy állásban, tengerre kell szálljon, térítő munkáját a szomszédos szigeten kell folytassa.

Wales védőszentje, Dávid születésének időpontjáról nem maradt fenn adat, mindössze haláláról tudható annyi, hogy március első napján, kedden történt. Ez alapján 589-ben vagy 602-ben távozhatott a mennyek országába, illetve március 1-jét Szent Dávid napjaként ünneplik. A hagyomány szerint a mai St Davids katedrálisttól nem messze, a St Non kápolnánál születhetett, amelyből mára már csak néhány rom maradt. A helyszín nem véletlen, hiszen Non, avagy Nonnita, Dávid édesanyja volt.

Csakúgy mint Patrik, Dávid is tilalom ellenére gyújtogatott, és tüzeskedése hasonlóan végződött. A völgyben, ahol ma a katedrális áll, Dávid máglyákat rakott, jelezve, hogy kolostort fog alapítani. A helyi pogány törzsfőnek, Boiának ez fölöttébb nem volt ínyére: harcosokat küldött, hogy űzzék el a piromániás betolakodót. De Dávidot sem kellett félteni. Varázslatot bocsátott a támadókra, akik azon nyomban mély álomba szenderültek. Lovaikkal együtt, mint élettelen testek huppantak az esőtől átitatott ingoványos mezőre. Boia, látva a csodát, azonnal keresztény hitre tért, bár hite nem bizonyult tartósnak. Később ismét Dávid ellen fordult, kiváltva ezzel Isten haragját, aki a mennyekből lecsapó tűzzel pusztíotta el a törzsfőt és teljes családját.