Az ír mitológia szerint Tara hegye egykor a legfőbb kelta királyok székhelye és szertartások központja volt. A ma is álló kőoszlopnál, a sors kövénél (Lia Fail) koronázták meg a királyt, ha az arra érdemesnek bizonyult. Hogy ki volt méltó a koronára, azt éppen a sors köve tudatta azzal, hogy csengő hangon megzendült, amikor a trón várományosa lábát ráhelyezte. Ha a kő csöndben maradt, akkor más király után kellett nézni. Ez abban az időben lehetséges is volt, hiszen a legfőbb királyi cím nem szállhatott apáról fiúra, hanem a kelta népek vezetői választották meg maguk közül a fő főnököt.

A legenda szerint a sors kövét másik három mágikus erejű kinccsel, a fény kardjával, Lugh isten dárdájával és Dagda üstjével együtt a Tuatha Dé Danann isteni erővel bíró népe hozta az ír földekre az északi szigetekről. Azonban a déli, Ibériai félszigetről érkező Milesi hódítók is szemet vetettek a zöldellő szigetre és megtámadták Tuatha Dé Danannt. Hosszú viaskodás után a két népnek sikerült megegyeznie. A Milesiek letelepedhettek az áhított földeken, a mágikus népnek pedig a föld alatti másik világ juttott. Ezért is él az ír szigeten annyi tündérlény, többek között a leprikónok, akik barlangokban, föld alatti nyílásokban, repedésekben húzódnak meg idejük java részében.

I.sz. 432-ben egy keresztény misszionárius, Szent Patrik érkezett az ír szigetre. Patrik eredetileg az ókori róma Britannia tartományának polgára volt, akit tizenhat évesen kalózok elraboltak és szolgának eladtak. Hat évet szolgált ír uránál még évekkel azelőtt, hogy hittérítőként visszatért volna az ír földekre. Fogságából isteni segítséggel sikerült megszöknie és hazájába visszahajóznia, ahol megtanulta a keresztény tanokat és pap vált belőle. Már felszentelt papként döntött úgy, hogy visszatér Írországba. Akkoriban az írek éppen a pogány Ostara ünnepségre készülek hatalmas máglyatüzet tervezve a Tara hegy csúcsára. Királyuk, Laoghaire ezért betiltott minden egyéb tüzeskedést, amely a fesztivál fényét halványíthatta volna. A sors azonban úgy hozta, hogy a keresztény húsvét hajszálra egybeesett Ostara ünnepével. Patrik ezért, fittyet hányva a tiltalomra, a szomszédos Slane hegyen egy ragyogó mágját gyújtott. A király azonnal katonákat küldött a helyszínre, hogy azt rögvest oltsák el, és verjék bilincsbe az illegális gyújtogatót, ámde a katonák képtelenek voltak a keresztény isten táplálta tűzet kioltani. Patrik addig győzködte a katonákat, hogy azok végül belátták: jobb lesz áttérni a keresztény hitre. A király több alattvalója is megtért, és bár a király nem adta fel pogány hitét, megengedte Patriknak, hogy misszionáriusként járja a földeket.