Lehet, hogy az angliai Stonehenge a világ legismertebb őskori építménye, de írországi párja is legalább ugyanolyan érdekes. A Brú na Bóinne elnevezés egy nagyobb területet jelöl a Boyne folyó völgyében több mint 40 őskori kamrasírral, számos kőböl rakott vagy árokként ásott kör alakú kultikus hellyel (henge), illetve felállított sziklatömbökkel. Az UNESCO világörökség részét képező területen már 6000 éve éltek emberek, de a jelentősebb építmények kb. 5200 évesek, Stonehenge kőköreinél és az egyiptomi piramisoknál is régebbiek. Az emlékhelyek közül három kamrasír a legismertebb: Newgrange, Knowth és Dowth, és építői mindhárom elrendezését a nap éves járásának egy-egy különleges időpotjához igazították.

Newgrange a legnagyobb sírhalom a Brú na Bóinne közepén 85 m átmérővel és 12 méteres magassággal. A félkörben fehér kövekből épített fallal védett földhalom mélye egy kereszt alapú sötét sírkamrát rejt, amelybe egy keskeny alagúton át lehet bejutni. A régészeti feltárások több emberi csontot is találtak, mellettük ékszereket és használati tárgyak maradványait. A legdíszesebb kamrában talált csontok DNS vizsgálatával kimutatták, hogy azok egy olyan férfihez tartoztak, akinek a szülei szoros rokonsági kapcsolatban éltek, valószínűsíthetően testvérek voltak. Mindez arra utal, hogy a csontok az akkori elithez tartoztak, hiszen hasonló, a vérvonal tisztaságát megőrző rokoni házasságok csak királyi családokban, úgymint az egyiptomi fáraók esetében volt jellemző. Azonban egyes régészek szerint Newgrange nem egyszerű temetkezési hely volt, illetve csak időszakosan lehetett az. Az építmény sokkal inkább kultikus jelentőséggel bírhatott, hasonlóan a mai templomokhoz. Az ír mitológia szerint, hasonlóan más sírhalmokhoz, Newgrange egy átjáró egy másik világba, ahol az istenek laknak.

A sírkamrába vezető alagút falát alkotó kőlapokat faragványok díszítik: körök, csiga- és hullámvonalak, rombuszok és más, egyszerű formák. A legszembetűnőbb az egymásba fonódó spirálok rajzolata a bejárat előtt fekvő 1,2 m magas, 3 méter széles, kb. öt tonnát nyomó kőtömbön, amelyet az újkőkori megalitikus művészet egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartanak. Hasonló rajzokat Knowth és Dowth kövein is látni.

A Newgrange bejárata fölötti nyílást és az algutat úgy tájolták, hogy a felkelő nap sugarai egy évben egyetlen egyszer, pontosan a téli napfordulókor, azaz az év legrövidebb napjának reggelén éppen a sírkamra közepébe világítsanak, esztendei álmukból felébresztve a kamra falán kígyózó faragványokat. Az esemény mindössze 17 percig tart. Bár manapság a fény hozzávetőlegesen négy perccel a felkelő nap első sugarai után éri el a kamra közepének padlózatát, számításokkal kimutatták, hogy a Föld precessziós mozgása miatt – azaz, hogy a földtengely naprendszer síkjához képesti dőlésszöge az idővel változik – 5000 évvel ezelőtt a legeslegelső napsugarak éppen a kamra hátsó falát világították meg.