A Liffey folyó torkolatánál fekvő ír főváros Temple Bar negyede a dublini éjszakai és művészeti élet központja, számos galériával, színházzal, rengeteg bárral és vendéglővel. A 18. században a terület még piszkos utcáiról, bordélyairól volt ismert, körötte kézművesek, órásmesterek, festők műhelyeivel. A világháború utáni iparosítás során a kézműves műhelyek hanyatlásnak indultak és meg is szűntek. Az 1970-es években a helyi közlekedési vállalat felvásárolta a terület java részét azzal a szándékkal, hogy buszok parkolására garázst és javítóműhelyt építsen. Mivel ez építkezés megkezdése csúszott, a vállalat olcsón bérbeadta a régi épületeket. Számos fiatal művésznek ezek ideálisak voltak műhelyek berendezéséhez, másokban hanglemez-, könyves- és ruhaboltok nyíltak. A buszgarázs építése addig késett, hogy végül meg sem valósult, a művészek és boltok viszont azóta is megmaradtak.

Hőseink a Temple Bar negyed egyik bárjában, egy 19.századi kereskedő céh központjában, a Merchant’s Archban időztek néhány órácskát és tömték tele bendőjüket. A helyet, ahogy a mesénkben, a valóságban is a kiszűrődő zene hangjára választották, tényleg Irish stew volt a menü, Guiness barna sörrel (Emíliának üdítővel), valóban a Na Fianna nevű együttes muzsikált ír nótákat, és tényleg kapott Emília egy dedikált CD-t.