A divatmúzeum végigvezeti a látogatót az öltözködés fejlődésén egészen a 17. századtól napjainkig. A kiállításban különböző korok számos, nőknek, férfiaknak és gyerekeknek készült ruhadarabját tekinthetjük meg. A legrégebbi darabok hímzett ingek és kesztyűk 1600 körülről. A ruhákat Doris Langley Moore kezdte gyűjteni, aki 1963-ban gyűjteményét Bath városának adományozta. Az egyik teremben számos ruha fel is próbálható, bár ezek a darabok nem valószínű, hogy eredetiek. A múzeumban audióguideot is biztosítanak, amit Emília kívánságára említünk itt meg, mert, bár akkor még csak öt éves volt, végighallgatta az egészet, és nagyon élvezte.

A múzeumnak az ifj. John wood tervei alapján, 1769 és 1771 között épült báli épület (assembly rooms) ad otthont, mely épület az angol kultúrális örökség részét képezi. Hasonló báli épületek Nagy Britanniában és Írországban a 18. és a 19. században jöttek divatba, találkozóhelyet és szórakozást biztosítva a felsőbb osztályok hölgyeinek és urainak. Abban az időben szórakozásra leginkább csak otthon nyílott lehetőség, és a színházakon kívül csak nagyon kevés olyan nyilvános hely volt, amit férfiak és nők is egyaránt látogathattak. Ezek az épületek több száz embert tudtak egyszerre befogadni, és általában bálokat rendeztek bennük, de a bálokon kívül gyakran tartottak koncerteket, vagy egyszerű összejöveteleket is, utóbbiakat gyakran háttérzenével. A bathi báltermeket az úri társaság krémje mellett Jane Austen és Charles Dickens is gyakran látogatta.