TÓTH ZOLTÁN, a Vedres István Technikum igazgatója
Melyik volt az a pillanat, amikor rájött, hogy oktatással szeretne foglalkozni?
Anyukám is tanár volt, és már egész kicsi koromban vitt be magával az iskolába. Az óráját hallgatva teljesen le voltam nyűgözve, hogy milyen szép dolog az, hogy az ember fiatalokat okíthat. Úgyhogy lényegében már óvodás koromban tudtam, nem is készültem más pályára, én mindig is csak ezt akartam csinálni.
Milyen hatással volt az Ön életére, hogy igazgatóvá vált?
Nagyon érdekes a Vedreses karrierem, mert mikor lediplomáztam 1996-ban, akkor frissdiplomásként kerültem át ide, de előtte tanítottam egy évet a 624-es számú ipari szakmunkásképző iskolában, tehát nem voltam pályakezdő, de mégis frissdiplomás. Egyből osztályfőnök is lettem, 2001-ben tehát nagyon fiatalon, 28 évesen, és az akkori igazgató felkért nevelési igazgatóhelyettesi posztra. Ilyen fiatalon érdekes kihívás volt ez számomra. Én ezt csináltam 19 éven keresztül, utána jött ez a lehetőség. Elég sokan jelezték, hogy szeretnék, ha megpályáznám az igazgatóságot, és akkor úgy döntöttem, hogy megteszem, és meg is kaptam. Ami érdekes volt benne és egyértelmű változás a korábbiakhoz képest, hogy teljesen más az igazgató munkaköre, mint az igazgatóhelyettesé, kb. annyira különbözik mint a helyettesnek a tanárétól. Egyre kevesebb irodai munkát tudok vállalni, mivel nagyon sok az egyéb feladat, amikor például az iskolát kell képviselni rendezvényeken. Szóval ennyiben kicsit megerőltetőbb, mint az igazgatóhelyettesi poszt. Nálunk az az érdekesség, hogy a feleségem is igazgató, a Csonkának az igazgatója, úgyhogy szegény gyerekeink halmozottan hátrányos helyzetűek, messziről elkerülik a pedagógusi szakmát. Viccet félretéve, nagy segítséget nyújt, hogy mi még otthon is tudunk beszélni a szakmai kérdésekről. A tanári kar is hatalmas segítség, nagyon jó csapat állt össze az elmúlt évtizedek alatt. A technikai csapattal is és az igazgatóhelyettesekkel is nagyon nagy szerencsénk van, öröm ilyen helyen dolgozni.
Mi volt eddigi legnagyobb kihívása igazgatóként?
Naponta lehetne sorolni az izgalmakat, a legnagyobb kihívás egy azóta állandósult probléma. Az, hogy reggel eltervezem a napomat, de amikor bejövök ráeszmélek, hogy tarthatatlan a sok spontán adódó teendő miatt, tehát a tervezhetetlenség, amit rendszeren felülírnak a magasabb szempontok. Nem könnyű feladat, mindennapos alkalmazkodást igényel, de mi kezdetektől fogva úgy csináljuk, hogy amit lehet, megbeszélünk a vezető kollégákkal, és közösségi alapon oldjuk meg.
Mit tanácsol azoknak, akik tanítói pályára szeretnének lépni?
Nem könnyű pálya, de nagyon szép. Én egy percig sem bántam meg a választásomat. Az, hogy emberekkel dolgozol, magával hordja a konfliktus lehetőségét, amit aztán kezelni kell. Mint a jó pap, holtig tanulunk, például ezekből a beszélgetésekből, konfliktushelyzetekből. Ez egyfajta nyitottságot igényel, de nincs is ennél nemesebb és szebb feladat.
Melyek azok az értékek, amelyeket mindenképpen szeretne közvetíteni a diákok felé?
A humánumot, az emberközpontúságot, a másikra odafigyelést, a szeretetet, a barátságot tartom a legfontosabbnak. Nagyon fontosak az emberek közötti kapcsolatok, a digitális kommunikáció helyett válasszuk a szemtől-szembeni beszédet, amikor és akárhányszor csak tehetjük.
Mit nevezne eddigi karriere fénypontjának?
Szakmámat tekintve nem igazgató, hanem tanár vagyok. Ami nagyon nagy öröm volt számomra, hogy a tanulmányi versenyeken, országos döntőkön szépen szerepeltek a diákjaim. Szívügyem volt a versenyeztetés, kár, hogy erre ma már nem jut időm. Jó voltam benne, de igazán az elszánt diákjaimon múlott, akik bírták a perfekcionista felkészítői stílusomat. Jobb érzés volt őket versenyeztetni és támogatni, mintha én indultam és nyertem volna. Ez egyértelműen szakmailag is kiemelkedő és jó élmény volt.
Tanácsol valamit a diákok számára?
A középiskolás évek meghatározóak. Sokat változik az ember ez idő alatt, itt váltok felnőtté, itt alapozzátok meg a jövőtöket. Szerencsére a mi iskolánk technikum, ahol a diákok betekintést nyernek választott szakmájukba.
Erre felettébb alkalmas például a nyári gyakorlat is, ahol nagyon sokat lehet tanulni, fejlődni, és sok hasznos tapasztalatra lehet szert tenni. Beleszagolhattok a felnőtt életbe. Van, akinek ez hozza meg a kedvét a választott szakmájához, van akinek ez veszi el. Azt javaslom, hogy itt próbáljátok meg megalapozni a jövőtöket. Amit most nem tanultok meg, azt már az egyetemen sem fogjátok. A felsőoktatás a rövidtávú memóriát fejleszti, míg itt a hosszútávúra gyúrunk, ugyanis ez a kultúremberség egyik fontos ismérve. Ki kell használni a középiskola adta lehetőségeket és lelkesen tanulni azt, amit az oktatók lelkesen tanítanak nektek, mert ez a későbbiekben hasznotokra fog válni.
