Tanítók‎ > ‎

Kyobpa Dzsigten Szumgön


Kyobpa Dzsigten Szumgön (1143-1217)

A győzedelmes Phagmodrupának ötszáz tanítványa volt, akik a fehér ernyő birtokosai voltak (a legkiválóbb tanítvány szimbóluma); azonban – ahogy azt újra meg újra elmondta, az őt követő utód egy upaszaka (nem teljesen felszentelt személy) lesz, aki elérte a bodhiszattva ösvény tizedik szintjét. Ez a történet ezen örökösről szól, ő a páratlan Nagy Drikungpa, Dzsigten Szumgön. Végtelen kalpákkal ezelőtt Dzsigten Szumgön a Csakravartin (világuralkodó) Cib-Kji Mu-Khju-ként született meg. Ezer herceg atyja volt, ám lemondott királyságáról és elérte a megvilágosodást, Tathagata Lurik Dronmá-nak hívták. Bár már elérte a Megvilágosodást, később Künszar Vangkur Gyalpo bodhiszattvaként jelent meg. Kashjapa Buddha idején a fazekas Gakjong alakjában jelent meg. Shakjamuni Buddha idején a makulátlan Licchavi-ként jelent meg, aki elválaszthatatlan volt magától a Buddhától. Később, mint Acharya Nagardzsuna jelent meg. E születések által a Buddha tanait szolgálta és számtalan érző lény üdvét segítette.

Később, hogy a Buddha tanításainak lényege felvirágozzon, a tibeti Kjura nemzetség nemes családjában született meg. Az apja Naldzsorpa Dordzse, Jamantaka nagy gyakorlója, az édesanyja Rakjisza Cünma volt. Számos csodálatos jel kísérte születését. Apjától megkapta és tanulmányozta a Jamantaka tanításokat, és már négy évesen járatossá vált az olvasásban és az írásban. Nagybátyjától, a Dharma apáttól, a nagyszerű Radreng Gomcsen-től, a tiszteletre méltó Khorva Lung-Kjer-től és másoktól sok szutrát és tantrát tanult. Ebben az időben Cünpa Kjab-nak hívták, később pedig Dordzse Pal-nak. Dzsigten Szumgön eljövetelét számos szútrában és tantrában megjövendölték. Például, a Jese Jongszu Gyepa Szútrában ez áll:

„Az északi havas hegyek között megjelenik majd egy lény, akit Ratna Shrí-nek hívnak. A tanításaimat szolgálja majd és hírneves lesz a három világban.”

A Gongdu Szútrában ez áll: „Egy Dri nevű helyen, a Dharma Forrása, Ratna Shrí jelenik meg a Disznó évében. Százezer teljesen felszentelt szerzetest gyűjt maga köré, azután Ngönpa buddhaföldjére távozik. Makulátlan Fehér Szugatának nevezik majd, és nagyszámú lesz a kísérete.”

A Gyalpo Kaithang szövegében ez áll: „A győzedelmes Szamjétől északkeletre, egy Drikung nevű helyen, a Disznó évében a Dharma Forrása, Triszong Decen király születik meg a szugata Ratna Shrí-ként. Százezer bodhiszattvát fog összegyűjteni. A Ngönpa buddhaföldekre távozik és Makulátlan Fehér Szugatának fogják hívni. Azon a buddhaföldön a Teljesen Tökéletes Királlyá válik.” Így jövendölték meg őt tisztán és világosan.

Amikor Dzsigten Szumgön még fiatal volt, az apja meghalt, a család szerencséje leáldozott, és ő írások recitálásával támogatta őket. Egyszer, egy kecskét ajánlottak fel neki. Ahogy az állatot elvezette, az megpróbált elszabadulni. Dzsigten Szumgön visszahúzta az állatot, ám a kecske egy darabon magával vonszolta, így a lábnyoma a kőben maradt és még ma is látható. Amikor nyolc éves volt, Jamantakáról volt látomása és egy másik alkalommal, amikor a Cib Lungmocsé-nél meditált, a szamszára és a nirvána összes dharmáját lényeg nélküli jelenségként látta, akár egy tükörképet. Amikor Kham-ban élt, ott szintúgy jógiként volt híres. Dzsigten Szumgön megvalósította a Tiszta Fény és a Mahamudra gyakorlatait (tisztaság és üresség), és álmában meglátogatta az Araka Padme buddhaföldet. A nagy Radreng Gomcsen-től megkapta és tanulmányozta a Khadampa-hagyomány valamennyi tanítását. Láma Lhopa Dordzse Nyingpo-tól megkapta a Guhjaszamadzsa- és más tanításokat. Egy alkalommal, amikor szárazság dúlt Kham vidékén, fogta a számára felajánlott ételt és szétosztotta azok között, akik éheztek, s így sok-sok életet mentett meg.

Sok jelentőségteljes ember jött el Dzsigten Szumgönhöz tanításokért. Egyikük, a Közép-Tibetből érkezett Gonda Pandita beszélt neki Phagmodrupáról. Alig hallotta meg Phagmodrupa nevét, Dzsigten Szumgön tudata megrázkódott, mint a kengshu-ág levele a szélben. Nagy nehézségeket vállalva Khamból Közép-Tibetbe utazott. Útján végig szivárvány ragyogott, és a védelmező Dordzse Lekpa nyúl és gyermek alakját öltve magára kísérte őt és gondoskodott szükségleteiről. Kjere veszélyes és sziklás ösvényéhez érkezve rátalált a hatszótagú mantra természetes képződményére, amely átalakult Phagmodrupa arcának látomásává.

Dzsigten Szumgön éjjel-nappal folytatta utazását. Az úton találkozott egy asszonnyal és egy férfivel, akik így szóltak hozzá: „Phagmodruból jöttünk.” A guru emanációjaként látva őket, leborult előttük. Amikor éjfélkor megérkezett a Phagmodru kolostorhoz, egy Khampa (Kham földjének szülötte) invitálta beljebb. Amikor Phagmodrupa fogadta őt, a Guru így szólt: „Most már valamennyi tanítványom itt van.” Dzsigten Szumgön ezután egy vég selymet és egy vég szövetet ajánlott fel mesterének, valamint a lovát – de Phagmodrupa visszautasította a lovat, mondván, nem fogad el állatokat felajánlásként. Dzsigten Szumgön egy zsák ételt is felajánlott, amit Phagmodrupa Csakraszamvarának tett ünnepi lakoma-felajánláshoz használt fel. Ezután Phagmodrupa megadta Dzsigten Szumgönnek a kétszeres bodhiszattva fogadalmat és a Bodhiszattva Ratna Shrí nevet adományozta neki. Ahogy az egyik edény tartalma megtölti a másikat, Phagmodrupa úgy adta át Dzsigten Szumgönnek a szútra és a tantra valamennyi tanítását.

Abban az időben, élt ott egy nő, aki Vadzsrajógini emanációja volt. Phagmodrupa azt tanácsolta Taklung Thangpának, hogy maradjon a nővel, ám Taklung Thangpa, nem kívánva feladni szerzetesi fogadalmait, visszautasította és emiatt az emanáció eltávozott az élők sorából. Egy másik tanítvány, Lingdzse Repa ezután egy csészét készített a nő koponyájából. Emiatt késve érkezett az összejövetelre, és az ételfelajánlást már szétosztották, amikor megérkezett. Fogta hát a koponyacsészét és körbejárva a szerzeteseket mindegyiküktől kért ételfelajánlást. A szerzetesek csupán kis adagokat adtak, ám Phagmodrupa nagy mennyiséget adott, mely teljesen megtöltötte a koponyacsészét, Dzsigten Szumgön pedig még többet adott, halmot formálva az ételből, amely ernyőként borította be a koponyacsészét. Lingdzse Repa azután újra végigjárta a gyülekezetet, és ahogy ment, önkéntelenül egy huszonegy versszakból álló, dicsőítő dalra fakadt. Végül megállt Dzsigten Szumgön előtt, és felajánlotta neki az ételt – és a dalt. Ettől kezdve Dzsigten Szumgön Phagmodrupa fő tanítványaként volt ismert.

Egy nap, Phagmodrupa látni akarta, hogy mutatkozik-e valamilyen különleges jel három szívbéli tanítványát illetően, ezért adott mindegyiküknek egy-egy láb vörös szövetet, hogy készítsenek belőle meditációs föveget. Taklung Thangpa csupán azt használta fel, amit adtak neki. Lingdzse Repa egy darab vászonnal toldotta meg kalapjának elülső részét, Dzsigten Szumgön pedig még egy láb anyaggal egészítette ki az övét, sokkal nagyobbra készítve így a föveget. Ez rendkívül kedvező jelnek számított. Egy másik alkalommal Phagmodrupa magához hívta Dzsigten Szumgönt és Lingdzse Repát, majd így szólt: „Azt hiszem, a Cangpo folyó ma kiárad. Menjetek, kérlek és nézzétek meg, hogy így van-e.” Mindkét tanítvány azt látta, hogy a folyó tartja természetes folyását, és visszatértek; azonban Dzsigten Szumgön arra gondolva, hogy mesterének valamilyen szándéka volt a kérdéssel, ezt mondta Phagmodrupának: „A folyó kiáradt, és most Közép-Tibet és Kham is víz alatt áll.”

Ez Dzsigten Szumgön virágzó tevékenységét jövendölte meg, és a Kölcsönösen Függő Keletkezés Mestereként vált híressé. Ebben az időben, Phagmodrupa jóslatának megfelelően, Dzsigten Szumgön még mindig csak egy upaszaka fogadalmait tartotta. Egy napon, Phagmodrupa arra kérte, hogy maradjon hátra a gyülekezet mögött és utasította, hogy vegye fel Vairocsana hétpontos testhelyzetét. Megérintve a fejét, torkát és szívközpontját, háromszor elmondta az OM, AH, HUNG szótagokat, és így szólt hozzá: „Nagy meditáló leszel, és ez boldogsággal tölt el.”

Dzsigten Szumgön két évig és hat hónapig szolgálta Phagmodrupát. Ez idő alatt megkapta mestere összes tanítását, és Phagmodrupa közölte vele, hogy majdan ő lesz az örököse. Phagmodrupa parinirvánájának idején, valamennyi tanítvány szemtanúja volt, amint a mester szívközpontjából egy ragyogó, ötágú arany vadzsra jelenik meg és beleolvad Dzsigten Szumgön szívközpontjába. Dzsigten Szumgön ezután minden tulajdonát a kolostornak adományozta, hogy annak javát szolgálja és segítsen felépíteni egy hatalmas emléksztúpát guruja számára.

Ezután sok más mesterrel találkozott. Dakpo Gomcul-tól megkapta a Mahamudra Négy Jógáját. Egy asszony, aki támogatta őt, ígéretet tett, hogy három évig ellátja élelemmel és Dzsigten Szumgön, mivel valóban komolyan kívánta gyakorolni a kapott tanításokat, visszavonult Ecsung barlangjába, hogy meditáljon. E három év alatt, először szert tett a kölcsönösen függő keletkezés külső, belső és titkos aspektusainak általános megértésére, majd felismerte, hogy a szamszárában való vándorlás oka az, hogy a prána csak igen nehezen tud belépni az avadhutiba, és így aztán a pránán meditálva sok buddhát és bodhiszattvát látott szemtől-szemben, valamint látomásai voltak a tudatáról, amint az megtisztítja a hat létbirodalmat. Ezután zarándokútra kelt Phagmodru-hoz és más szent helyekhez.

Az Ecsung-barlangba visszatérve egyhegyű tudattal meditált tovább. Ahogyan a Buddhának márák jelentek meg, hogy megvilágosodását megakadályozzák, valamint Cering Csenga és mások megpróbáltak Milarepa elé akadályokat gördíteni; Dzsigten Szumgön karmájának végső eredménye megjelent és leprában megbetegedett. Bánatában így gondolkodott: „Most meg kell halnom e magányos helyen és át kell helyeznem a tudatosságomat.” Leborult Avalokitéshvara szobra előtt, melyet Phagmodrupa több alkalommal megáldott. Az első leborulásnál ezt gondolta: „Az érző lények között én vagyok a leghitványabb.” A másodiknál ezt gondolta: „Birtokomban van a mesterem összes tanítása, beleértve a bardó-tanításokat és a tudatosság áthelyezését is, így nem kell a haláltól félnem.” Majd, emlékezve arra, hogy más lények nem részesültek e tanításokban, mély együttérzés ébredt benne. Ebben a tudatállapotban leült és együttérzéssel gondolt az összes lényre. Betegsége úgy múlt el, ahogy a szél fújja el a felhőket a nap elől, és abban a pillanatban elérte a megvilágosodást. Ezután még hét évig meditált az Ecsung-barlangban.

Nem sokkal megvilágosodása után egyik látomásában a Hét Tara jelent meg előtte. Mivel teljesen értette a kölcsönösen függő keletkezést és megvalósította a fegyelem (shila) és a Mahamudra egységét, letette egy teljesen felszentelt szerzetes fogadalmait. Dzsigten Szumgön ettől kezdve nem evett húst. Mivel Phagmodrupa örökösének nevezte meg, mestere kolostorának fő szerzetesei arra kérték őt, hogy térjen vissza. Miután elfoglalta az apáti posztot a kolostorban, Dzsigten Szumgön ragaszkodott a kolostori fegyelem szigorú betartásához. Egy napon, néhány szerzetes így beszélt: „Milarepa ′unokafivérei′ vagyunk, és nekünk engedélyezni kellene a csang ivását.” Így beszélve, inni kezdtek. Amikor Dzsigten Szumgön megfeddte őket, így feleltek: „Te magadnak pedig a másoknak nem ártás fegyelmét kellene betartanod.” Phagmodrupa ezután látomásban megjelent Dzsigten Szumgön előtt, és így szólt hozzá: „Hagyd itt ezt a régi, selyemből való trónt és menj északra! Ott sok érző lénynek válhatsz majd javára.”

Dzsigten Szumgön elindult észak felé és útközben, Nyencsen Thanglhá-nál a hely védelmezője üdvözölte őt. Namrá-nál a szellemkirály és kísérete letette előtte az upaszaka fogadalmakat, és Dzsigten Szumgön egyik lábnyomát hagyta hátra nekik, hogy odaadásuk tárgyául szolgáljon. Meditációra vonatkozó útmutatásokat adott a feje fölött elszálló keselyűknek, és a madarak azon tanítások szerint gyakoroltak. Egy ízben, Dzsigten Szumgön egyetlen szavára egy elvágtató ló visszatért hozzá. Ezenfelül önmaga egyik emanációját is elküldte, hogy megszüntessen egy Bodhgájában dúló háborút, melyet a Duruka törzs tagjai kezdtek el.

Egy másik alkalommal, Dam-nál adott tanításokat és számtalan felajánlásban részesült. Egy eléggé hosszúra nyúlt nap végén, így szólt a tömeghez: „Most menjetek azonnal haza!”, ezzel hirtelen a következő nap hajnala előtt találták magukat. Hogy befejezze tanítását, Dzsigten Szumgön megállította a napot. Amikor a Namra-hegynél időzött, Brahma, az istenek királya kérte tőle a mélységes tanításokat. Úton Drikung felé, a nagy Bar-Lha isten fogadta őt. Dzsenthang gyermekei építettek neki egy trónt, melyről a város lakóit tanította. Még a víz is, amelynek nincsen tudata, tanításait hallgatta és Nagardzsuna nevét csobogta.

Ezután Dzsigten Szumgön Drikung Thil-be ment. Harminchét évesen megalapította a Drikung Dzsangcsubling kolostort, a Drikungpa Kagyüpa legnagyobb tibeti kolostorát és fő székhelyét, és megbízta Pon Gompa Dordzse Szengé-t a kolostor építésének felügyeletével. Sok szerzetes gyűlt ott össze és a mélységes Dharma esőjének örvendtek.

Tibetben a Dharmának kilenc nagy védelmezője van. Köztük Barlha, Szogra, Csuphen Luvang, Terdrom Menmo és Namgyak Karpo meghajoltak Dzsigten Szumgön lába előtt, letették az upaszaka-fogadalmakat és ígéretet tettek, hogy védelmezik a Drikung Kagyü hagyományvonal tanításait és gyakorlóit.

Egyszer nagyon kevés volt a víz Drikungban, és hogy enyhítsen a helyzeten, Dzsigten Szumgön száznyolc türkizkövet adott a szolgálójának, Rincsen Drak-nak azzal az utasítással, hogy rejtse el azokat különböző helyeken. Rincsen Drak el is rejtette mindet, egy türkiz kivételével, amit szerzetesi köntösébe elrakva megtartott magának. A türkizek, melyeket elrejtett, forrássá változtak, amelyet pedig megtartott, az békává változott. Rincsen Drak ijedtében eldobta a békát, és az zuhanása közben fél szemére megvakult. A helyen, ahol a béka földet ért, egy forrás tört elő, melyet Csumik Shará-nak neveztek el. E (csodás módon keletkezett) források jó része kiszáradt a tűzvészben, amikor Drikung Thil kolostorát elpusztították a 14. században, de néhány közülük mindmáig megtalálható.

Minden hónap újholdján és teliholdján Dzsigten Szumgön és szerzetesei elvégezték a Szodzsong tisztító szertartását. Egy alkalommal néhány szerzetes elkésett, Dzsigten Szumgön ezért abba akarta hagyni a gyakorlatot, de Brahma, (az istenek királya) arra kérte, hogy tartsa fenn ezt a hagyományt, ő pedig beleegyezett.

Dzsigten Szumgön mindeközben tovább gondoskodott régi kolostoráról, Densza Thil-ről. Daklha Gampo-t, Gampopa kolostorát úgyszintén meglátogatta. A kolostorban, Gampopa szobrából fénysugarak áradtak, elválaszthatatlanul egybeolvadva Dzsigten Szumgönnel, ezáltal megkapva a Tér Kincsének közönséges és rendkívüli sziddhijeit. Egyszer, lószőrből font hálón Cari dákinijei jöttek el hozzá a Dakpar Shrí-vel, 2800 jidam gyülekezetével együtt, és bemutatták neki őket. Dzsigten Szumgön épített Phagmodrupa emlékére egy sokajtajú, szerencsét növelő sztúpát és a 2800 jidamot elhelyezte benne, mindegyiküknek egy-egy ajtót készíttetve.

Innen ered a hagyomány, hogy a sztúpákat ily módon építsék. Egyik látomásában Anandával találkozott és megvitatták a tanításokat. Egyszer, Láma Shang így szólt: „Ebben az évben eljönnek Oddijana dákinijei, hogy elhívjanak engem és a nagy Drikungpát, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Ő a függő keletkezés mestere, és nem kell velük tartania, de nekem mennem kell.” Röviddel ez után a dákinik eljöttek érte és ő eltávozott; de amikor Dzsigten Szumgönt hívták, hogy tartson velük, az visszautasította őket, és a dákinik hívogató imájukat a guru hosszú életéért szóló imává változtatták. Ezután a dákák és dákinik mind felajánlásokat tettek neki, és megfogadták, hogy vezetni fogják az ő tanítványait.

Dzsigten Szumgönnek sok fontos tanítványa volt, közöttük: a két Csenga, a Nagy Gurava apát, Nyo Gyalva Lhanangpa, Gar Csöding, Palcsen Csöje, Drubtob Nyaske, a két Cang-cang és mások. Ők a filozófusok vezetői voltak. A Vinaja-tartók Thakma Düldzin, Dakpo Düldzin és mások voltak. A Kadampa Geshék Kjo Dordzse Nyingpo és mások voltak. A fordítók Nup, Phakpa és mások voltak. A tantrikák vezetői Tre, Ngok és mások voltak. A jógik vezetői Dudszi, Belpo és mások voltak. Amikor Dzsigten Szumgön tanított, mindig szivárvány jelent meg az égen és az istenek virágesőt hullattak. Macsen Pomra és más Védelmezők hallgatták a tanítását, és Tibet, India, s Kína királyai is mély odaadást éreztek iránta. Ez időben Dzsigten Szumgönnek 55,525 követője volt. Azért, hogy e tengernyi tanítványt élelemmel ellássa, Matro, a Nágák királya és Dzsambudvipa összes gazdagságának forrása a kolostor pártfogója lett. Drikung Thil közelében volt egy szikla, melyet „Oroszlán-Váll”-nak hívtak, s amelyet Dzsigten Szumgön Csakraszamvara mandalájaként látott. Alapított azon a helyen egy kolostort, és hogy a tanokat elterjesztve segítse az érző lényeket, egy különleges módszert alkalmazva épített egy másik Sokajtajú Szerencsés Sztúpát. Ebben az időben a Szamje kolostort is felújította.

Az Öt Istenség Csakraszamvarája Dzsigten Szumgön fő jidam-gyakorlata volt, és időnként ebben a formában nyilvánult meg azért, hogy a nehezebb felfogású tanítványait tanítsa. Amikor háború tört ki a kelet-tibeti Minyak-ban, csodaerejével megvédte az ottani embereket. Tanítványainak száma 70,000-re növekedett. A legintelligensebbek egy élet alatt elérték a megvilágosodást, míg azok, akik kevésbé intelligensek voltak, különböző bhumikat értek el, és mindenki más felismerte legalább saját tudatának természetét.

Az egyik Dzsigten Szumgönről szóló jövendölésben ez állt: „Százezer megtestesült (tulku) Nagyszerű Lény fog egybegyűlni.” Itt a „tulku” szó azt jelentette, hogy ezek szerzetesek lesznek és tökéletes önfegyelmet fognak gyakorolni, a „Nagyszerű Lények” pedig azt, hogy mindannyian bodhiszattvák lesznek. Más élettörténetekben az áll, hogy Dzsigten Szumgön egy pillanat alatt ellátogatott az összes buddhaföldre, olyan buddhákkal találkozott, mint Amitábha és Akshóbja, és a tanításaikat hallgatta. Maga Dzsigten Szumgön mondta, hogy bárki, aki elmegy a Drikung-beli Lajel-be, az többé nem születik az alsó világokba, és bárki, aki imával fordul hozzá – legyen az a közelben vagy a messzi távolban – áldásban részesül és meditációja egyre mélyebbéválik. Azt is elmondta, hogy a Drikung hegyei között élő egyetlen érző lény sem, még a hangyák sem születnek többé az alsóbb létbirodalmakba. Dzsigten Szumgön tanításokat adott a szútra és a tantra lényegéből, mely tanításokat tanítványa, Csenga Sherab Dzsungne (Csenga Drikung Lingpa) rendszerezte egy szöveggé „Gongcsig” elnevezéssel, melyben százötven téma és negyven függelék található.

Egyszer, a Nágák királya, Meltro Zicsen elment Drikungba a tanításokért. Dzsigten Szumgön üzent a tanítványainak, hogy maradjanak elvonulásban azért, hogy a varázserővel rendelkezők ne ártsanak a nágának, akiknek pedig nincs ilyen ereje, azok ne tegyenek kárt magukban. Az üzenetet mindenki megkapta, kivéve a mahasziddha Gar Dampát, aki egy hosszú barlang mélyén meditált. Amikor a nága megérkezett, mennydörgő hangot hallatott, melyet Gar Dampát is beleértve mindenki meghallott. Gar Dampa előjött a barlangból, hogy megnézze, mi történik és megpillantott egy szörnyűséges, sötétkék kígyót, mely olyan hosszú volt, hogy háromszor körbeérte a kolostort, s mely fejét a palota ablakához tartva meredten nézett befelé. Anélkül, hogy megvizsgálta volna a helyzetet, Gar Dampa azt gondolta, hogy a nága azért van itt, hogy gurujának ártson, ezért óriási garudaként jelent meg és elkergette a nágát. Rolpa Trang-nál van egy sima, tisztán kivehető nyom, melyet a garuda hagyott hátra, amikor egy kősziklára leszállt. A Kjung-Ngar Gel folyó közelében még ma is láthatóak a garuda és a nága nyomai.

Egy ceyloni Arhat, a Buddha követője, hallván, hogy a mahapandita Shakja Shrí Bhadra Tibetbe utazik, egy fehér lótuszt adott a mahapandita fivérének arra kérve őt, hogy adja oda a mahapanditának, aki azután majd továbbadja a tibetben élő Nagardzsunának. Amikor Shakja Shrí Bhadra megérkezett Tibetbe, számos szerzetest felszentelt, de nem tudta, hol keresse Nagardzsunát. A felszentelés során szerzetesi köntösöket osztott szét. Egyszer Dzsigten Szumgön egyik tanítványa érkezett hozzá, hogy felszentelje, majd azután kért szerzetesi köntöst, de azt a választ kapta, hogy neki már nem jutott. Ő azonban egyre ragaszkodott a szerzetesi ruhához. Shakja Shrí Bhadra egyik szolgája félrelökte őt, a tanítvány elesett és eleredt az orra vére. Azelőtt, hogy ez történt, Shakja Shrí Bhadrának reggelente mindig megjelent Tara, amikor a Hétágú Imát recitálta, a fenti esemény után azonban hat napig nem mutatkozott előtte. A hetedik napon aztán megjelent Tara, hátat fordítva neki. „Mi rosszat tettem?” – kérdezte Shakja Shrí Bhadra. „A szolgád megütötte Nagardzsuna egyik tanítványát,” – felelte – „és vér folyt az orrából.” Amikor Shakja Shrí Bhadra azt kérdezte, hogyan tudná megtisztítani ezt a rossz cselekedetet, Tara ezt felelte: „Készíts annyi Dharma-köntöst, ahány éves vagy, és ajánld fel olyan teljesen felszentelt szerzeteseknek, akiknek nincs köntösük.”

Shakja Shrí Bhadra ezután megkereste a szerzetest, akit elküldtek. Amikor megtalálta és megtudta mesterének nevét, rájött, hogy Dzsigten Szumgön Nagardzsuna megtestesülése volt. Egyik szolgáját , hogy felajánlja Dzsigten Szumgönnek a fehér lótuszt. Dzsigten Szumgön saját felajánlásait küldve viszonozta ezt és kérte, hogy Shakja Shrí Bhadra látogassa meg Drikungot, a mahapandita azonban nem tudott elmenni, viszonzásképp számos dicsőítő verset küldött Dzsigten Szumgönnek. Habár Nagardzsuna közismerten Dzsigten Szumgönként született újra, hogy eloszlassa a helytelen nézeteket és Tibetben tanított, Shakja Shrí Pandita úgy vélte, hogy nem szükséges elmenni hozzá.

Ebben az időben, sok kisebb pandita járt Tibetben. Egyikük, egy Bi Bhuti Chandra nevezetű, ezt mondta: „Beszéljünk a Kadampákkal; a Mahamudra követői hazugságokat állítanak.” Shakja Shrí Pandita így szólt hozzá: „Ne beszélj így!” – és elmesélte a fenti történetet. „Mivel Dzsigten Szumgön nagy mester” – folytatta – „most bocsánatot kell kérned tőle, mert ilyen dolgokat mondtál.” Bi Bhuti Chandra ezután elment Drikungba, őszintén bocsánatot kért, és egy Csakraszamvara szobrot készített a Szinpori-hegynél.

Egyik nap, egy Dru Kjamo nevű nagy tudós érkezett Drikungba Szakjából, hogy vitára hívja ki Dzsigten Szumgönt. Amikor meglátta a guru arcát, Buddhának látta őt, két legfőbb tanítványának – Csenga Sherab Dzsungne és Csenga Drakpa Dzsungne – mint Shariputra és Maudgalyayana társaságában. Ezután képtelen volt vitába szállni Dzsigten Szumgönnel. Odaadása virágba borult és Dzsigten Szumgön egyik fő tanítványává vált. Később, Ngordzse Repának nevezték, és „Thegchen Tenpai Nyingpo” címmel írt kommentárt Dzsigten Szumgön tanításaihoz. Dzsigten Szumgön tanítványainak száma tovább nőtt, és az egyik esős évszakbeli elvonuláson 100,000 „erkölcs-pálcikát” osztottak ki, hogy összeszámolják az elvonuláson részt vevő szerzeteseket. Nem sokkal ezután, 2700 szerzetest küldtek Lhacsi-ba és ugyanennyit Cari-ba és a Kailash-hegyhez, a következő évben mégis 130,000 szerzetes gyűlt ismét egybe Drikungban.

Karmapa Düszum Khjenpa elment Drikungba, miután ellátogatott Daklha Gampo-ba. A Drikung-beli Bam Thang-ban Dzsigten Szumgön és tanítványai szívélyes fogadtatásban részesítették. Akkor a Karmapa Dzsigten Szumgönt Buddhának látta, és két fő tanítványát Shariputrának és Maudgalyayának, arhatok körében. Amikor visszatértek a fő gyülekező csarnokba, a Szerkhangba, a Karmapa ismét Buddhának látta Dzsigten Szumgönt, két tanítványának társaságában, akik Maitrejaként és Mandzsushríként jelentek meg, bodhiszattvák körében. Ily módon, Düszum Khjenpa mély odaadást érzett és sok tanításban részesült. A Karmapa ugyanekkor Drikung egész vidékét Csakraszamvara mandalájának látta.

Fölmerült a kérdés, hogy Dzsigten Szumgön halála után ki fogja a hagyományvonalat fenntartani. Dzsigten Szumgön sok tanítványában megbízott, de régóta gondolkodott azon, hogy az utódlást egy a családjából, a Drugyal Kjura nemzettségből származó személyre kellene bíznia. Mivel Kham vidékén született, egyik tanítványát, Palcsen Shrí Phukpát elküldte oda, hogy tanítsa családtagjait. Varázserejét bemutatva és mesterének hírnevét hirdetve Palcsen Shrí Phukpa Dzsigten Szumgön nagybátyját, Koncsok Rincsent és az ő nagybátyjának fiát, Anye Atrakot, valamint az összes unokát tanította. Amikor tudatuk a Dharma felé fordult, Közép-Tibetbe költöztek. Történetüket a Drikung Kagyü Aranyfüzére beszéli el.

Egyik nap, Dzsigten Szumgön arra kérte Gar Csöling nevű tanítványát, hogy menjen el a Szokszum-hídhoz és ott ajánljon fel tormákat a vízben élő nágáknak. „Különleges kincsben fogsz részesülni.” – mondta neki. A nágák királya, Szokma Me, Buddha egyik fogát, továbbá három különleges drágakövet adományozott Gar Csölingnek. Úgy tartják, hogy ezt a fogat a nága-király, Dradok vitte magával, hogy odaadásának tárgyául szolgáljon. Ez ugyanaz a nága volt, aki bár Magadha vidékén élt, egy földalatti kaput használva el tudott jutni Szokszumig. Gar Csöling felajánlotta a fogat és a drágaköveket Dzsigten Szumgönnek, aki így szólt: „Helyes dolog visszaadni a kincset a tulajdonosának.” – utalva arra, hogy a fog egykor az ő birtokában volt. „Minthogy gazdag vagy,” – folytatta – „készíts egy szobrot rólam és helyezd el a fogat a szobor szívébe.” Ezután hívtak egy ügyes kínai kézművest, hogy alkossa meg a szobrot, majd a fogat ereklyeként elhelyezték benne. Dzsigten Szumgön ezt a szobrot százszor szentelte fel. A szobrot a Szerkhangban őrizték és a Szerkhang Csödzse (A Szerkhang Dharma Ura) nevet kapta. Úgy tartották, hogy áldásának ereje Dzsigten Szumgön szellemi erejével egyenlő. E szobor sok szentély-őrzőhöz beszélt, és egy Dava nevű lámának Naropa Hat Jógáját tanította. Később, mikor Drikungban tűzvész pusztított, a szobrot homokba ásták, hogy megvédjék a tűztől. Amikor a Drikung Kjabgön visszatért, hogy újjáépítse a kolostort, keresni kezdték a szobrot, amely önmagától emelkedett ki a homokból, és így szólt: „Itt vagyok”. E szobor ily hatalmas erővel bírt. Gar Csöling sok más szobrot is készített Dzsigten Szumgönről ebben az időben.

Dzsigten Szumgön ekkor már nagyon idős volt, és nem tudott rendszeresen elutazni Debsza Thel-be, így Csenga Drakpa Dzsungnét küldte el, mint vadzsra- régensét, aki nagyon eredményesen tevékenykedett ott. Pancsen Guja Kangpa vezetésével, Dzsigten Szumgön 55,525 tanítványt küldött a Kailash-hegyhez. Geshe Jakru Paldrak vezetésével 55,525 tanítványt küldött Lhacsi-ba. Dordzin Govoche vezetésével pedig további 55,525 tanítványt küldött Cari-ba. Még Csungpo Dordzse Drakpa, Dzsigten Szumgön negyedik utódjának idején is 180,000 tanítvány élt Drikungban.

Egyszer, mikor Dzsigten Szumgön elment a Dordzse Lhokar barlangba, azt mondta, hogy a barlang túl kicsi volt, ezért kinyújtózott, ily módon kibővítve a barlang belsejét és a sziklában hagyva ruhájának nyomát. Mivel a barlangban sötét volt, egy bottal lyukat ütve a sziklán, ablaknyílás készített. Ezután a sziklafalban polcokat alakított ki, hogy holmiját legyen hova raknia. Mindezen dolgok még ma is nagyon tisztán láthatóak. Utazásai közben sok lábnyomot hagyott Drikung vidékén, a négy irányban.

Amikor Dzsigten Szumgön egy napon megbetegedett, látomásában Phagmodrupa jelent meg előtte és átadott neki egy jógi-gyakorlatot, mely segítségével aztán meggyógyult. Dzsigten Szumgön sok tanítványának azt tanította, amire szükségük volt, és néhányuknak képességüknek megfelelően útmutatásokat adott a Nyingma hagyomány Nyolc Herukájának gyakorlatában.

Életének végéhez közeledve, megjövendölte a Drikung hagyományvonal hanyatlásának idejét. Fogott egy fogtisztításhoz használt kis faágat, leszúrta a földbe és így szólt: „Amikor ez a bot elér egy bizonyos magasságot, visszatérek.” Ezzel megjósolta Gyalva Kunga Rincsen, Dzsigten Szumgön tizenötödik utódának eljövetelét. Dzsigten Szumgön ezután arra kérte Csenga Sherab Dzsungnét, hogy legyen az örököse, ám ő ezt szerénységből megtagadta. Ekkor Dzsigten Szumgön a Nagy Apátot, Gurava Cültrim Dordzsét kérte fel, ő pedig elfogadta a kérést.

Hetvenöt éves korában, a Tűz-Ökör évében Dzsigten Szumgön belépett a parinirvánába, hogy a Dharma gyakorlására ösztönözze a lustálkodókat. Testét a Vaishaka hónap tizenharmadik napján hamvasztották el. Az istenek felajánlásfelhői betöltötték az eget és virágeső hullott az égből, mely az emberek térdéig ért. Koponyáján nem hagyott nyomot a tűz, és agyveleje Csakraszamvara hatvankét istenségének mandalájaként jelent meg olyan tisztán, mintha csak egy kézműves munkája lett volna. Szíve, melyen szintén nem fogott a tűz, ragyogó aranyszínűvé változott. Ez mutatta, hogy Dzsigten Szumgön maga a Buddha megtestesülése volt. Számtalan ereklye is előkerült a hamvak közül.

Dzsigten Szumgön halála után, a temetés felelősségét Csenga Sherab Dzsungne vállalta magára, jóllehet korábban elutasította az utódlást. Elment a Szenge Phungpa hegyhez, hogy megnézze Csakraszamvara mandaláját és ott látta Dzsigten Szumgönt. Ezért úgy érezte, hogy emlékművet kell azon a helyen emelnie. Dzsigten Szumgön újra megjelent neki látomásban, a Szamádhi-barlang hegyén és így szólt hozzá: „Fiam, tégy, amint kívánod, de mindig kövesd szándékomat.” Ezzel eltűnt. Kívánsága szerint Csenga Sherab Dzsungne épített egy Sokajtajú Szerencsés Sztúpát, melynek a „Bölcs, a Három Világ Legyőzője” nevet adta. Ebbe a sztúpába elhelyezte Dzsigten Szumgön szívét és más ereklyéket. Guruja szándékát követve, megépítette a „Test-Lényegiség, a Világ Ékessége” sztúpát, melyet drágakőporral, sáfránnyal és különféle füstölőkkel kevert agyagból készítettek el. Abba a sztúpába elhelyezte Dzsigten Szumgön koponyáját és agyát, sok más ereklyével együtt, beleértve az Atisha által Indiából hozott Vinaja-szövegeket és a 100,000 Prajnaparamita verset is.

Dzsigten Szumgön jelenleg a Keleti Hatalmas Mindent Átható Buddhaföldön tartózkodik, végtelen számú földi tanítványai körében, akik szívükben mély odaadással haltak meg. Amikor az ilyen emberek meghalnak, rögtön ott születnek meg, és Dzsigten Szumgön akkor gyengéden a fejükre helyezi a kezét, megáldja és köszönti őket.