Kyobpa Dzsigten Szumgön
(1143-1217)
A
győzedelmes Phagmodrupának ötszáz tanítványa volt, akik a fehér ernyő
birtokosai voltak (a legkiválóbb tanítvány szimbóluma); azonban – ahogy azt
újra meg újra elmondta, az őt követő utód egy upaszaka (nem teljesen
felszentelt személy) lesz, aki elérte a bodhiszattva ösvény tizedik szintjét.
Ez a történet ezen örökösről szól, ő a páratlan Nagy Drikungpa, Dzsigten
Szumgön. Végtelen kalpákkal ezelőtt Dzsigten Szumgön a Csakravartin
(világuralkodó) Cib-Kji Mu-Khju-ként született meg. Ezer herceg atyja volt, ám
lemondott királyságáról és elérte a megvilágosodást, Tathagata Lurik Dronmá-nak
hívták. Bár már elérte a Megvilágosodást, később Künszar Vangkur Gyalpo
bodhiszattvaként jelent meg. Kashjapa Buddha idején a fazekas Gakjong alakjában
jelent meg. Shakjamuni Buddha idején a makulátlan Licchavi-ként jelent meg, aki
elválaszthatatlan volt magától a Buddhától. Később, mint Acharya Nagardzsuna
jelent meg. E születések által a Buddha tanait szolgálta és számtalan érző lény
üdvét segítette.
Később,
hogy a Buddha tanításainak lényege felvirágozzon, a tibeti Kjura nemzetség
nemes családjában született meg. Az apja Naldzsorpa Dordzse, Jamantaka nagy
gyakorlója, az édesanyja Rakjisza Cünma volt. Számos csodálatos jel kísérte
születését. Apjától megkapta és tanulmányozta a Jamantaka tanításokat, és már
négy évesen járatossá vált az olvasásban és az írásban. Nagybátyjától, a Dharma
apáttól, a nagyszerű Radreng Gomcsen-től, a tiszteletre méltó Khorva
Lung-Kjer-től és másoktól sok szutrát és tantrát tanult. Ebben az időben Cünpa
Kjab-nak hívták, később pedig Dordzse Pal-nak. Dzsigten Szumgön eljövetelét
számos szútrában és tantrában megjövendölték. Például, a Jese Jongszu Gyepa
Szútrában ez áll:
„Az
északi havas hegyek között megjelenik majd egy lény, akit Ratna Shrí-nek
hívnak. A tanításaimat szolgálja majd és hírneves lesz a három világban.”
A
Gongdu Szútrában ez áll: „Egy Dri nevű helyen, a Dharma Forrása, Ratna Shrí
jelenik meg a Disznó évében. Százezer teljesen felszentelt szerzetest gyűjt
maga köré, azután Ngönpa buddhaföldjére távozik. Makulátlan Fehér Szugatának
nevezik majd, és nagyszámú lesz a kísérete.”
A
Gyalpo Kaithang szövegében ez áll: „A győzedelmes Szamjétől északkeletre, egy
Drikung nevű helyen, a Disznó évében a Dharma Forrása, Triszong Decen király
születik meg a szugata Ratna Shrí-ként. Százezer bodhiszattvát fog
összegyűjteni. A Ngönpa buddhaföldekre távozik és Makulátlan Fehér Szugatának
fogják hívni. Azon a buddhaföldön a Teljesen Tökéletes Királlyá válik.” Így
jövendölték meg őt tisztán és világosan.
Amikor
Dzsigten Szumgön még fiatal volt, az apja meghalt, a család szerencséje
leáldozott, és ő írások recitálásával támogatta őket. Egyszer, egy kecskét
ajánlottak fel neki. Ahogy az állatot elvezette, az megpróbált elszabadulni.
Dzsigten Szumgön visszahúzta az állatot, ám a kecske egy darabon magával
vonszolta, így a lábnyoma a kőben maradt és még ma is látható. Amikor nyolc
éves volt, Jamantakáról volt látomása és egy másik alkalommal, amikor a Cib
Lungmocsé-nél meditált, a szamszára és a nirvána összes dharmáját lényeg
nélküli jelenségként látta, akár egy tükörképet. Amikor Kham-ban élt, ott
szintúgy jógiként volt híres. Dzsigten Szumgön megvalósította a Tiszta Fény és
a Mahamudra gyakorlatait (tisztaság és üresség), és álmában meglátogatta az
Araka Padme buddhaföldet. A nagy Radreng Gomcsen-től megkapta és tanulmányozta
a Khadampa-hagyomány valamennyi tanítását. Láma Lhopa Dordzse Nyingpo-tól
megkapta a Guhjaszamadzsa- és más tanításokat. Egy alkalommal, amikor szárazság
dúlt Kham vidékén, fogta a számára felajánlott ételt és szétosztotta azok
között, akik éheztek, s így sok-sok életet mentett meg.
Sok
jelentőségteljes ember jött el Dzsigten Szumgönhöz tanításokért. Egyikük, a
Közép-Tibetből érkezett Gonda Pandita beszélt neki Phagmodrupáról. Alig
hallotta meg Phagmodrupa nevét, Dzsigten Szumgön tudata megrázkódott, mint a
kengshu-ág levele a szélben. Nagy nehézségeket vállalva Khamból Közép-Tibetbe
utazott. Útján végig szivárvány ragyogott, és a védelmező Dordzse Lekpa nyúl és
gyermek alakját öltve magára kísérte őt és gondoskodott szükségleteiről. Kjere
veszélyes és sziklás ösvényéhez érkezve rátalált a hatszótagú mantra
természetes képződményére, amely átalakult Phagmodrupa arcának látomásává.
Dzsigten
Szumgön éjjel-nappal folytatta utazását. Az úton találkozott egy asszonnyal és
egy férfivel, akik így szóltak hozzá: „Phagmodruból jöttünk.” A guru
emanációjaként látva őket, leborult előttük. Amikor éjfélkor megérkezett a
Phagmodru kolostorhoz, egy Khampa (Kham földjének szülötte) invitálta beljebb.
Amikor Phagmodrupa fogadta őt, a Guru így szólt: „Most már valamennyi
tanítványom itt van.” Dzsigten Szumgön ezután egy vég selymet és egy vég
szövetet ajánlott fel mesterének, valamint a lovát – de Phagmodrupa
visszautasította a lovat, mondván, nem fogad el állatokat felajánlásként.
Dzsigten Szumgön egy zsák ételt is felajánlott, amit Phagmodrupa
Csakraszamvarának tett ünnepi lakoma-felajánláshoz használt fel. Ezután
Phagmodrupa megadta Dzsigten Szumgönnek a kétszeres bodhiszattva fogadalmat és
a Bodhiszattva Ratna Shrí nevet adományozta neki. Ahogy az egyik edény tartalma
megtölti a másikat, Phagmodrupa úgy adta át Dzsigten Szumgönnek a szútra és a
tantra valamennyi tanítását.
Abban
az időben, élt ott egy nő, aki Vadzsrajógini emanációja volt. Phagmodrupa azt
tanácsolta Taklung Thangpának, hogy maradjon a nővel, ám Taklung Thangpa, nem
kívánva feladni szerzetesi fogadalmait, visszautasította és emiatt az emanáció
eltávozott az élők sorából. Egy másik tanítvány, Lingdzse Repa ezután egy
csészét készített a nő koponyájából. Emiatt késve érkezett az összejövetelre,
és az ételfelajánlást már szétosztották, amikor megérkezett. Fogta hát a
koponyacsészét és körbejárva a szerzeteseket mindegyiküktől kért ételfelajánlást.
A szerzetesek csupán kis adagokat adtak, ám Phagmodrupa nagy mennyiséget adott,
mely teljesen megtöltötte a koponyacsészét, Dzsigten Szumgön pedig még többet
adott, halmot formálva az ételből, amely ernyőként borította be a
koponyacsészét. Lingdzse Repa azután újra végigjárta a gyülekezetet, és ahogy
ment, önkéntelenül egy huszonegy versszakból álló, dicsőítő dalra fakadt. Végül
megállt Dzsigten Szumgön előtt, és felajánlotta neki az ételt – és a dalt.
Ettől kezdve Dzsigten Szumgön Phagmodrupa fő tanítványaként volt ismert.
Egy
nap, Phagmodrupa látni akarta, hogy mutatkozik-e valamilyen különleges jel
három szívbéli tanítványát illetően, ezért adott mindegyiküknek egy-egy láb
vörös szövetet, hogy készítsenek belőle meditációs föveget. Taklung Thangpa csupán
azt használta fel, amit adtak neki. Lingdzse Repa egy darab vászonnal toldotta
meg kalapjának elülső részét, Dzsigten Szumgön pedig még egy láb anyaggal
egészítette ki az övét, sokkal nagyobbra készítve így a föveget. Ez rendkívül
kedvező jelnek számított. Egy másik alkalommal Phagmodrupa magához hívta
Dzsigten Szumgönt és Lingdzse Repát, majd így szólt: „Azt hiszem, a Cangpo
folyó ma kiárad. Menjetek, kérlek és nézzétek meg, hogy így van-e.” Mindkét
tanítvány azt látta, hogy a folyó tartja természetes folyását, és visszatértek;
azonban Dzsigten Szumgön arra gondolva, hogy mesterének valamilyen szándéka
volt a kérdéssel, ezt mondta Phagmodrupának: „A folyó kiáradt, és most
Közép-Tibet és Kham is víz alatt áll.”
Ez
Dzsigten Szumgön virágzó tevékenységét jövendölte meg, és a Kölcsönösen Függő
Keletkezés Mestereként vált híressé. Ebben az időben, Phagmodrupa jóslatának
megfelelően, Dzsigten Szumgön még mindig csak egy upaszaka fogadalmait
tartotta. Egy napon, Phagmodrupa arra kérte, hogy maradjon hátra a gyülekezet
mögött és utasította, hogy vegye fel Vairocsana hétpontos testhelyzetét.
Megérintve a fejét, torkát és szívközpontját, háromszor elmondta az OM, AH,
HUNG szótagokat, és így szólt hozzá: „Nagy meditáló leszel, és ez boldogsággal
tölt el.”
Dzsigten
Szumgön két évig és hat hónapig szolgálta Phagmodrupát. Ez idő alatt megkapta
mestere összes tanítását, és Phagmodrupa közölte vele, hogy majdan ő lesz az
örököse. Phagmodrupa parinirvánájának idején, valamennyi tanítvány szemtanúja
volt, amint a mester szívközpontjából egy ragyogó, ötágú arany vadzsra jelenik
meg és beleolvad Dzsigten Szumgön szívközpontjába. Dzsigten Szumgön ezután
minden tulajdonát a kolostornak adományozta, hogy annak javát szolgálja és
segítsen felépíteni egy hatalmas emléksztúpát guruja számára.
Ezután
sok más mesterrel találkozott. Dakpo Gomcul-tól megkapta a Mahamudra Négy
Jógáját. Egy asszony, aki támogatta őt, ígéretet tett, hogy három évig ellátja
élelemmel és Dzsigten Szumgön, mivel valóban komolyan kívánta gyakorolni a
kapott tanításokat, visszavonult Ecsung barlangjába, hogy meditáljon. E három
év alatt, először szert tett a kölcsönösen függő keletkezés külső, belső és
titkos aspektusainak általános megértésére, majd felismerte, hogy a
szamszárában való vándorlás oka az, hogy a prána csak igen nehezen tud belépni
az avadhutiba, és így aztán a pránán meditálva sok buddhát és bodhiszattvát
látott szemtől-szemben, valamint látomásai voltak a tudatáról, amint az
megtisztítja a hat létbirodalmat. Ezután zarándokútra kelt Phagmodru-hoz és más
szent helyekhez.
Az
Ecsung-barlangba visszatérve egyhegyű tudattal meditált tovább. Ahogyan a
Buddhának márák jelentek meg, hogy megvilágosodását megakadályozzák, valamint
Cering Csenga és mások megpróbáltak Milarepa elé akadályokat gördíteni;
Dzsigten Szumgön karmájának végső eredménye megjelent és leprában
megbetegedett. Bánatában így gondolkodott: „Most meg kell halnom e magányos
helyen és át kell helyeznem a tudatosságomat.” Leborult Avalokitéshvara szobra
előtt, melyet Phagmodrupa több alkalommal megáldott. Az első leborulásnál ezt
gondolta: „Az érző lények között én vagyok a leghitványabb.” A másodiknál ezt
gondolta: „Birtokomban van a mesterem összes tanítása, beleértve a
bardó-tanításokat és a tudatosság áthelyezését is, így nem kell a haláltól
félnem.” Majd, emlékezve arra, hogy más lények nem részesültek e tanításokban,
mély együttérzés ébredt benne. Ebben a tudatállapotban leült és együttérzéssel
gondolt az összes lényre. Betegsége úgy múlt el, ahogy a szél fújja el a
felhőket a nap elől, és abban a pillanatban elérte a megvilágosodást. Ezután
még hét évig meditált az Ecsung-barlangban.
Nem
sokkal megvilágosodása után egyik látomásában a Hét Tara jelent meg előtte.
Mivel teljesen értette a kölcsönösen függő keletkezést és megvalósította a
fegyelem (shila) és a Mahamudra egységét, letette egy teljesen felszentelt
szerzetes fogadalmait. Dzsigten Szumgön ettől kezdve nem evett húst. Mivel
Phagmodrupa örökösének nevezte meg, mestere kolostorának fő szerzetesei arra
kérték őt, hogy térjen vissza. Miután elfoglalta az apáti posztot a
kolostorban, Dzsigten Szumgön ragaszkodott a kolostori fegyelem szigorú
betartásához. Egy napon, néhány szerzetes így beszélt: „Milarepa ′unokafivérei′
vagyunk, és nekünk engedélyezni kellene a csang ivását.” Így beszélve, inni
kezdtek. Amikor Dzsigten Szumgön megfeddte őket, így feleltek: „Te magadnak
pedig a másoknak nem ártás fegyelmét kellene betartanod.” Phagmodrupa ezután
látomásban megjelent Dzsigten Szumgön előtt, és így szólt hozzá: „Hagyd itt ezt
a régi, selyemből való trónt és menj északra! Ott sok érző lénynek válhatsz
majd javára.”
Dzsigten
Szumgön elindult észak felé és útközben, Nyencsen Thanglhá-nál a hely
védelmezője üdvözölte őt. Namrá-nál a szellemkirály és kísérete letette előtte
az upaszaka fogadalmakat, és Dzsigten Szumgön egyik lábnyomát hagyta hátra
nekik, hogy odaadásuk tárgyául szolgáljon. Meditációra vonatkozó útmutatásokat
adott a feje fölött elszálló keselyűknek, és a madarak azon tanítások szerint
gyakoroltak. Egy ízben, Dzsigten Szumgön egyetlen szavára egy elvágtató ló
visszatért hozzá. Ezenfelül önmaga egyik emanációját is elküldte, hogy
megszüntessen egy Bodhgájában dúló háborút, melyet a Duruka törzs tagjai
kezdtek el.
Egy
másik alkalommal, Dam-nál adott tanításokat és számtalan felajánlásban
részesült. Egy eléggé hosszúra nyúlt nap végén, így szólt a tömeghez: „Most
menjetek azonnal haza!”, ezzel hirtelen a következő nap hajnala előtt találták
magukat. Hogy befejezze tanítását, Dzsigten Szumgön megállította a napot.
Amikor a Namra-hegynél időzött, Brahma, az istenek királya kérte tőle a
mélységes tanításokat. Úton Drikung felé, a nagy Bar-Lha isten fogadta őt.
Dzsenthang gyermekei építettek neki egy trónt, melyről a város lakóit
tanította. Még a víz is, amelynek nincsen tudata, tanításait hallgatta és
Nagardzsuna nevét csobogta.
Ezután
Dzsigten Szumgön Drikung Thil-be ment. Harminchét évesen megalapította a
Drikung Dzsangcsubling kolostort, a Drikungpa Kagyüpa legnagyobb tibeti
kolostorát és fő székhelyét, és megbízta Pon Gompa Dordzse Szengé-t a kolostor
építésének felügyeletével. Sok szerzetes gyűlt ott össze és a mélységes Dharma
esőjének örvendtek.
Tibetben
a Dharmának kilenc nagy védelmezője van. Köztük Barlha, Szogra, Csuphen Luvang,
Terdrom Menmo és Namgyak Karpo meghajoltak Dzsigten Szumgön lába előtt, letették
az upaszaka-fogadalmakat és ígéretet tettek, hogy védelmezik a Drikung Kagyü
hagyományvonal tanításait és gyakorlóit.
Egyszer
nagyon kevés volt a víz Drikungban, és hogy enyhítsen a helyzeten, Dzsigten
Szumgön száznyolc türkizkövet adott a szolgálójának, Rincsen Drak-nak azzal az
utasítással, hogy rejtse el azokat különböző helyeken. Rincsen Drak el is
rejtette mindet, egy türkiz kivételével, amit szerzetesi köntösébe elrakva
megtartott magának. A türkizek, melyeket elrejtett, forrássá változtak, amelyet
pedig megtartott, az békává változott. Rincsen Drak ijedtében eldobta a békát,
és az zuhanása közben fél szemére megvakult. A helyen, ahol a béka földet ért,
egy forrás tört elő, melyet Csumik Shará-nak neveztek el. E (csodás módon
keletkezett) források jó része kiszáradt a tűzvészben, amikor Drikung Thil
kolostorát elpusztították a 14. században, de néhány közülük mindmáig
megtalálható.
Minden
hónap újholdján és teliholdján Dzsigten Szumgön és szerzetesei elvégezték a
Szodzsong tisztító szertartását. Egy alkalommal néhány szerzetes elkésett,
Dzsigten Szumgön ezért abba akarta hagyni a gyakorlatot, de Brahma, (az istenek
királya) arra kérte, hogy tartsa fenn ezt a hagyományt, ő pedig beleegyezett.
Dzsigten
Szumgön mindeközben tovább gondoskodott régi kolostoráról, Densza
Thil-ről. Daklha Gampo-t, Gampopa kolostorát úgyszintén meglátogatta. A
kolostorban, Gampopa szobrából fénysugarak áradtak, elválaszthatatlanul
egybeolvadva Dzsigten Szumgönnel, ezáltal megkapva a Tér Kincsének közönséges
és rendkívüli sziddhijeit. Egyszer, lószőrből font hálón Cari dákinijei jöttek
el hozzá a Dakpar Shrí-vel, 2800 jidam gyülekezetével együtt, és bemutatták
neki őket. Dzsigten Szumgön épített Phagmodrupa emlékére egy sokajtajú,
szerencsét növelő sztúpát és a 2800 jidamot elhelyezte benne, mindegyiküknek
egy-egy ajtót készíttetve.
Innen
ered a hagyomány, hogy a sztúpákat ily módon építsék. Egyik látomásában
Anandával találkozott és megvitatták a tanításokat. Egyszer, Láma Shang így
szólt: „Ebben az évben eljönnek Oddijana dákinijei, hogy elhívjanak engem és a
nagy Drikungpát, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Ő a függő keletkezés mestere, és
nem kell velük tartania, de nekem mennem kell.” Röviddel ez után a dákinik
eljöttek érte és ő eltávozott; de amikor Dzsigten Szumgönt hívták, hogy tartson
velük, az visszautasította őket, és a dákinik hívogató imájukat a guru hosszú
életéért szóló imává változtatták. Ezután a dákák és dákinik mind
felajánlásokat tettek neki, és megfogadták, hogy vezetni fogják az ő
tanítványait.
Dzsigten
Szumgönnek sok fontos tanítványa volt, közöttük: a két Csenga, a Nagy Gurava
apát, Nyo Gyalva Lhanangpa, Gar Csöding, Palcsen Csöje, Drubtob Nyaske, a két
Cang-cang és mások. Ők a filozófusok vezetői voltak. A Vinaja-tartók Thakma
Düldzin, Dakpo Düldzin és mások voltak. A Kadampa Geshék Kjo Dordzse Nyingpo és
mások voltak. A fordítók Nup, Phakpa és mások voltak. A tantrikák vezetői Tre,
Ngok és mások voltak. A jógik vezetői Dudszi, Belpo és mások voltak. Amikor
Dzsigten Szumgön tanított, mindig szivárvány jelent meg az égen és az istenek
virágesőt hullattak. Macsen Pomra és más Védelmezők hallgatták a tanítását, és
Tibet, India, s Kína királyai is mély odaadást éreztek iránta. Ez időben
Dzsigten Szumgönnek 55,525 követője volt. Azért, hogy e tengernyi tanítványt élelemmel
ellássa, Matro, a Nágák királya és Dzsambudvipa összes gazdagságának forrása a
kolostor pártfogója lett. Drikung Thil közelében volt egy szikla, melyet
„Oroszlán-Váll”-nak hívtak, s amelyet Dzsigten Szumgön Csakraszamvara
mandalájaként látott. Alapított azon a helyen egy kolostort, és hogy a tanokat
elterjesztve segítse az érző lényeket, egy különleges módszert alkalmazva
épített egy másik Sokajtajú Szerencsés Sztúpát. Ebben az időben a Szamje
kolostort is felújította.
Az Öt
Istenség Csakraszamvarája Dzsigten Szumgön fő jidam-gyakorlata volt, és
időnként ebben a formában nyilvánult meg azért, hogy a nehezebb felfogású
tanítványait tanítsa. Amikor háború tört ki a kelet-tibeti Minyak-ban,
csodaerejével megvédte az ottani embereket. Tanítványainak száma 70,000-re
növekedett. A legintelligensebbek egy élet alatt elérték a megvilágosodást, míg
azok, akik kevésbé intelligensek voltak, különböző bhumikat értek el, és
mindenki más felismerte legalább saját tudatának természetét.
Az
egyik Dzsigten Szumgönről szóló jövendölésben ez állt: „Százezer megtestesült
(tulku) Nagyszerű Lény fog egybegyűlni.” Itt a „tulku” szó azt jelentette, hogy
ezek szerzetesek lesznek és tökéletes önfegyelmet fognak gyakorolni, a
„Nagyszerű Lények” pedig azt, hogy mindannyian bodhiszattvák lesznek. Más
élettörténetekben az áll, hogy Dzsigten Szumgön egy pillanat alatt ellátogatott
az összes buddhaföldre, olyan buddhákkal találkozott, mint Amitábha és
Akshóbja, és a tanításaikat hallgatta. Maga Dzsigten Szumgön mondta, hogy
bárki, aki elmegy a Drikung-beli Lajel-be, az többé nem születik az alsó
világokba, és bárki, aki imával fordul hozzá – legyen az a közelben vagy a
messzi távolban – áldásban részesül és meditációja egyre mélyebbéválik. Azt is
elmondta, hogy a Drikung hegyei között élő egyetlen érző lény sem, még a
hangyák sem születnek többé az alsóbb létbirodalmakba. Dzsigten Szumgön
tanításokat adott a szútra és a tantra lényegéből, mely tanításokat tanítványa,
Csenga Sherab Dzsungne (Csenga Drikung Lingpa) rendszerezte egy szöveggé
„Gongcsig” elnevezéssel, melyben százötven téma és negyven függelék található.
Egyszer,
a Nágák királya, Meltro Zicsen elment Drikungba a tanításokért. Dzsigten
Szumgön üzent a tanítványainak, hogy maradjanak elvonulásban azért, hogy a
varázserővel rendelkezők ne ártsanak a nágának, akiknek pedig nincs ilyen
ereje, azok ne tegyenek kárt magukban. Az üzenetet mindenki megkapta, kivéve a
mahasziddha Gar Dampát, aki egy hosszú barlang mélyén meditált. Amikor a nága
megérkezett, mennydörgő hangot hallatott, melyet Gar Dampát is beleértve
mindenki meghallott. Gar Dampa előjött a barlangból, hogy megnézze, mi történik
és megpillantott egy szörnyűséges, sötétkék kígyót, mely olyan hosszú volt,
hogy háromszor körbeérte a kolostort, s mely fejét a palota ablakához tartva
meredten nézett befelé. Anélkül, hogy megvizsgálta volna a helyzetet, Gar Dampa
azt gondolta, hogy a nága azért van itt, hogy gurujának ártson, ezért óriási
garudaként jelent meg és elkergette a nágát. Rolpa Trang-nál van egy sima,
tisztán kivehető nyom, melyet a garuda hagyott hátra, amikor egy kősziklára
leszállt. A Kjung-Ngar Gel folyó közelében még ma is láthatóak a garuda és a
nága nyomai.
Egy
ceyloni Arhat, a Buddha követője, hallván, hogy a mahapandita Shakja Shrí
Bhadra Tibetbe utazik, egy fehér lótuszt adott a mahapandita fivérének arra
kérve őt, hogy adja oda a mahapanditának, aki azután majd továbbadja a tibetben
élő Nagardzsunának. Amikor Shakja Shrí Bhadra megérkezett Tibetbe, számos
szerzetest felszentelt, de nem tudta, hol keresse Nagardzsunát. A felszentelés
során szerzetesi köntösöket osztott szét. Egyszer Dzsigten Szumgön egyik
tanítványa érkezett hozzá, hogy felszentelje, majd azután kért szerzetesi
köntöst, de azt a választ kapta, hogy neki már nem jutott. Ő azonban egyre
ragaszkodott a szerzetesi ruhához. Shakja Shrí Bhadra egyik szolgája félrelökte
őt, a tanítvány elesett és eleredt az orra vére. Azelőtt, hogy ez történt,
Shakja Shrí Bhadrának reggelente mindig megjelent Tara, amikor a Hétágú Imát
recitálta, a fenti esemény után azonban hat napig nem mutatkozott előtte. A
hetedik napon aztán megjelent Tara, hátat fordítva neki. „Mi rosszat tettem?” –
kérdezte Shakja Shrí Bhadra. „A szolgád megütötte Nagardzsuna egyik
tanítványát,” – felelte – „és vér folyt az orrából.” Amikor Shakja Shrí Bhadra
azt kérdezte, hogyan tudná megtisztítani ezt a rossz cselekedetet, Tara ezt
felelte: „Készíts annyi Dharma-köntöst, ahány éves vagy, és ajánld fel olyan
teljesen felszentelt szerzeteseknek, akiknek nincs köntösük.”
Shakja
Shrí Bhadra ezután megkereste a szerzetest, akit elküldtek. Amikor megtalálta
és megtudta mesterének nevét, rájött, hogy Dzsigten Szumgön Nagardzsuna
megtestesülése volt. Egyik szolgáját , hogy felajánlja Dzsigten Szumgönnek a
fehér lótuszt. Dzsigten Szumgön saját felajánlásait küldve viszonozta ezt és
kérte, hogy Shakja Shrí Bhadra látogassa meg Drikungot, a mahapandita azonban
nem tudott elmenni, viszonzásképp számos dicsőítő verset küldött Dzsigten
Szumgönnek. Habár Nagardzsuna közismerten Dzsigten Szumgönként született újra,
hogy eloszlassa a helytelen nézeteket és Tibetben tanított, Shakja Shrí Pandita
úgy vélte, hogy nem szükséges elmenni hozzá.
Ebben
az időben, sok kisebb pandita járt Tibetben. Egyikük, egy Bi Bhuti Chandra
nevezetű, ezt mondta: „Beszéljünk a Kadampákkal; a Mahamudra követői
hazugságokat állítanak.” Shakja Shrí Pandita így szólt hozzá: „Ne beszélj így!”
– és elmesélte a fenti történetet. „Mivel Dzsigten Szumgön nagy mester” –
folytatta – „most bocsánatot kell kérned tőle, mert ilyen dolgokat mondtál.” Bi
Bhuti Chandra ezután elment Drikungba, őszintén bocsánatot kért, és egy
Csakraszamvara szobrot készített a Szinpori-hegynél.
Egyik
nap, egy Dru Kjamo nevű nagy tudós érkezett Drikungba Szakjából, hogy vitára
hívja ki Dzsigten Szumgönt. Amikor meglátta a guru arcát, Buddhának látta őt,
két legfőbb tanítványának – Csenga Sherab Dzsungne és Csenga Drakpa Dzsungne –
mint Shariputra és Maudgalyayana társaságában. Ezután képtelen volt vitába
szállni Dzsigten Szumgönnel. Odaadása virágba borult és Dzsigten Szumgön egyik
fő tanítványává vált. Később, Ngordzse Repának nevezték, és „Thegchen Tenpai
Nyingpo” címmel írt kommentárt Dzsigten Szumgön tanításaihoz. Dzsigten Szumgön
tanítványainak száma tovább nőtt, és az egyik esős évszakbeli elvonuláson
100,000 „erkölcs-pálcikát” osztottak ki, hogy összeszámolják az elvonuláson
részt vevő szerzeteseket. Nem sokkal ezután, 2700 szerzetest küldtek Lhacsi-ba
és ugyanennyit Cari-ba és a Kailash-hegyhez, a következő évben mégis 130,000
szerzetes gyűlt ismét egybe Drikungban.
Karmapa
Düszum Khjenpa elment Drikungba, miután ellátogatott Daklha Gampo-ba. A
Drikung-beli Bam Thang-ban Dzsigten Szumgön és tanítványai szívélyes
fogadtatásban részesítették. Akkor a Karmapa Dzsigten Szumgönt Buddhának látta,
és két fő tanítványát Shariputrának és Maudgalyayának, arhatok körében. Amikor
visszatértek a fő gyülekező csarnokba, a Szerkhangba, a Karmapa ismét Buddhának
látta Dzsigten Szumgönt, két tanítványának társaságában, akik Maitrejaként és
Mandzsushríként jelentek meg, bodhiszattvák körében. Ily módon, Düszum Khjenpa
mély odaadást érzett és sok tanításban részesült. A Karmapa ugyanekkor Drikung
egész vidékét Csakraszamvara mandalájának látta.
Fölmerült
a kérdés, hogy Dzsigten Szumgön halála után ki fogja a hagyományvonalat
fenntartani. Dzsigten Szumgön sok tanítványában megbízott, de régóta
gondolkodott azon, hogy az utódlást egy a családjából, a Drugyal Kjura
nemzettségből származó személyre kellene bíznia. Mivel Kham vidékén született,
egyik tanítványát, Palcsen Shrí Phukpát elküldte oda, hogy tanítsa
családtagjait. Varázserejét bemutatva és mesterének hírnevét hirdetve Palcsen
Shrí Phukpa Dzsigten Szumgön nagybátyját, Koncsok Rincsent és az ő
nagybátyjának fiát, Anye Atrakot, valamint az összes unokát tanította. Amikor
tudatuk a Dharma felé fordult, Közép-Tibetbe költöztek. Történetüket a Drikung
Kagyü Aranyfüzére beszéli el.
Egyik
nap, Dzsigten Szumgön arra kérte Gar Csöling nevű tanítványát, hogy menjen el a
Szokszum-hídhoz és ott ajánljon fel tormákat a vízben élő nágáknak. „Különleges
kincsben fogsz részesülni.” – mondta neki. A nágák királya, Szokma Me, Buddha
egyik fogát, továbbá három különleges drágakövet adományozott Gar Csölingnek.
Úgy tartják, hogy ezt a fogat a nága-király, Dradok vitte magával, hogy
odaadásának tárgyául szolgáljon. Ez ugyanaz a nága volt, aki bár Magadha
vidékén élt, egy földalatti kaput használva el tudott jutni Szokszumig. Gar
Csöling felajánlotta a fogat és a drágaköveket Dzsigten Szumgönnek, aki így
szólt: „Helyes dolog visszaadni a kincset a tulajdonosának.” – utalva arra,
hogy a fog egykor az ő birtokában volt. „Minthogy gazdag vagy,” – folytatta –
„készíts egy szobrot rólam és helyezd el a fogat a szobor szívébe.” Ezután
hívtak egy ügyes kínai kézművest, hogy alkossa meg a szobrot, majd a fogat
ereklyeként elhelyezték benne. Dzsigten Szumgön ezt a szobrot százszor
szentelte fel. A szobrot a Szerkhangban őrizték és a Szerkhang Csödzse (A
Szerkhang Dharma Ura) nevet kapta. Úgy tartották, hogy áldásának ereje Dzsigten
Szumgön szellemi erejével egyenlő. E szobor sok szentély-őrzőhöz beszélt, és
egy Dava nevű lámának Naropa Hat Jógáját tanította. Később, mikor Drikungban
tűzvész pusztított, a szobrot homokba ásták, hogy megvédjék a tűztől. Amikor a
Drikung Kjabgön visszatért, hogy újjáépítse a kolostort, keresni kezdték a
szobrot, amely önmagától emelkedett ki a homokból, és így szólt: „Itt vagyok”.
E szobor ily hatalmas erővel bírt. Gar Csöling sok más szobrot is készített
Dzsigten Szumgönről ebben az időben.
Dzsigten
Szumgön ekkor már nagyon idős volt, és nem tudott rendszeresen elutazni Debsza
Thel-be, így Csenga Drakpa Dzsungnét küldte el, mint vadzsra- régensét, aki
nagyon eredményesen tevékenykedett ott. Pancsen Guja Kangpa vezetésével,
Dzsigten Szumgön 55,525 tanítványt küldött a Kailash-hegyhez. Geshe Jakru Paldrak
vezetésével 55,525 tanítványt küldött Lhacsi-ba. Dordzin Govoche vezetésével
pedig további 55,525 tanítványt küldött Cari-ba. Még Csungpo Dordzse Drakpa,
Dzsigten Szumgön negyedik utódjának idején is 180,000 tanítvány élt Drikungban.
Egyszer,
mikor Dzsigten Szumgön elment a Dordzse Lhokar barlangba, azt mondta, hogy a
barlang túl kicsi volt, ezért kinyújtózott, ily módon kibővítve a barlang
belsejét és a sziklában hagyva ruhájának nyomát. Mivel a barlangban sötét volt,
egy bottal lyukat ütve a sziklán, ablaknyílás készített. Ezután a sziklafalban
polcokat alakított ki, hogy holmiját legyen hova raknia. Mindezen dolgok még ma
is nagyon tisztán láthatóak. Utazásai közben sok lábnyomot hagyott Drikung
vidékén, a négy irányban.
Amikor
Dzsigten Szumgön egy napon megbetegedett, látomásában Phagmodrupa jelent meg
előtte és átadott neki egy jógi-gyakorlatot, mely segítségével aztán
meggyógyult. Dzsigten Szumgön sok tanítványának azt tanította, amire szükségük
volt, és néhányuknak képességüknek megfelelően útmutatásokat adott a Nyingma
hagyomány Nyolc Herukájának gyakorlatában.
Életének
végéhez közeledve, megjövendölte a Drikung hagyományvonal hanyatlásának idejét.
Fogott egy fogtisztításhoz használt kis faágat, leszúrta a földbe és így szólt:
„Amikor ez a bot elér egy bizonyos magasságot, visszatérek.” Ezzel megjósolta
Gyalva Kunga Rincsen, Dzsigten Szumgön tizenötödik utódának eljövetelét.
Dzsigten Szumgön ezután arra kérte Csenga Sherab Dzsungnét, hogy legyen az
örököse, ám ő ezt szerénységből megtagadta. Ekkor Dzsigten Szumgön a Nagy
Apátot, Gurava Cültrim Dordzsét kérte fel, ő pedig elfogadta a kérést.
Hetvenöt
éves korában, a Tűz-Ökör évében Dzsigten Szumgön belépett a parinirvánába, hogy
a Dharma gyakorlására ösztönözze a lustálkodókat. Testét a Vaishaka hónap
tizenharmadik napján hamvasztották el. Az istenek felajánlásfelhői betöltötték
az eget és virágeső hullott az égből, mely az emberek térdéig ért. Koponyáján
nem hagyott nyomot a tűz, és agyveleje Csakraszamvara hatvankét istenségének
mandalájaként jelent meg olyan tisztán, mintha csak egy kézműves munkája lett
volna. Szíve, melyen szintén nem fogott a tűz, ragyogó aranyszínűvé változott.
Ez mutatta, hogy Dzsigten Szumgön maga a Buddha megtestesülése volt. Számtalan
ereklye is előkerült a hamvak közül.
Dzsigten
Szumgön halála után, a temetés felelősségét Csenga Sherab Dzsungne vállalta
magára, jóllehet korábban elutasította az utódlást. Elment a Szenge Phungpa
hegyhez, hogy megnézze Csakraszamvara mandaláját és ott látta Dzsigten
Szumgönt. Ezért úgy érezte, hogy emlékművet kell azon a helyen emelnie.
Dzsigten Szumgön újra megjelent neki látomásban, a Szamádhi-barlang hegyén és
így szólt hozzá: „Fiam, tégy, amint kívánod, de mindig kövesd szándékomat.”
Ezzel eltűnt. Kívánsága szerint Csenga Sherab Dzsungne épített egy Sokajtajú
Szerencsés Sztúpát, melynek a „Bölcs, a Három Világ Legyőzője” nevet adta. Ebbe
a sztúpába elhelyezte Dzsigten Szumgön szívét és más ereklyéket. Guruja
szándékát követve, megépítette a „Test-Lényegiség, a Világ Ékessége” sztúpát,
melyet drágakőporral, sáfránnyal és különféle füstölőkkel kevert agyagból
készítettek el. Abba a sztúpába elhelyezte Dzsigten Szumgön koponyáját és
agyát, sok más ereklyével együtt, beleértve az Atisha által Indiából hozott
Vinaja-szövegeket és a 100,000 Prajnaparamita verset is.
Dzsigten
Szumgön jelenleg a Keleti Hatalmas Mindent Átható Buddhaföldön tartózkodik,
végtelen számú földi tanítványai körében, akik szívükben mély odaadással haltak
meg. Amikor az ilyen emberek meghalnak, rögtön ott születnek meg, és Dzsigten
Szumgön akkor gyengéden a fejükre helyezi a kezét, megáldja és köszönti őket.
