Tanítások‎ > ‎

Beavatás jelentése, jelentősége

A formális tantrikus gyakorlat beavatással kezdődik. A beavatást szankszritul Abhiseka-nak hívják, ami szó szerint „megöntözést” jelent. Ez egyfajta meghatalmazás, melyet a Gurunak hívott mester ad. A tantrikus meditáció egyik alapvető jellemzője a Guru szükségességének kihangsúlyozása. Nyilvánvaló, hogy Guru nélkül a tantrikus meditációt nem lehet gyakorolni, ez különbözteti meg a Hinaya és a Mahayana meditációtól. Így ez nem csak azt jelenti, hogy a meditáció módszerét a Guru megtanítja, hanem ez egy beavatás is, melyet a Guru irányít.

Az Abhiseka szónak a tibetiben a „Wongkur” felel meg, mely az erő átadását jelenti, lefordítva az Abhiseka belső jelentését. Más szavakkal a tantrikus beavatás lényegében a spirituális erő átadása a Gurutól a tanítványnak. Ezt szimbolizálja a víz öntözése, és nagyon gyakran egy mantrában testesül meg, egy szent szótagban vagy állandósult szókapcsolatban, melyet újra és újra ismételni kell, és melyet a beavatás pillanatában kapunk meg. Félreérthető lehet, hogy a Vadzsrajána hangsúlyt fektet kijelölt Istenségek (Tibetben Jidamnak hívják) más típusú erőire a beavatáson keresztül, mely valójában nagyon korlátozott.

A gyakorlót nem igazán az Istenség áldja meg és védelmezi, de szükséges, hogy a gyakorló legyőzze a saját tudatát a meditáción keresztül, így irányítsa tudatosságát a kontempláción és vizualizáción keresztül. Ha a tantrikus gyakorló nem gyakorolja a kontemplációt, akkor nem lesz haladás és eredmény a mantrázásban és a tantra fenntartásában. Noha ez az alapkövetelmény bármely tantrikus gyakorlónak, nem könnyű áttörést elérni, mivel különböző fizikai és pszichológiai hatásokon mehet keresztül.

Így egy képzett és tapasztalt Guru (mester) útmutatása mindenképpen szükséges, máskülönben bajba kerülhet a gyakorló, és a Buddhaságot kereső úton nagyon eltévedhet.