Militaris Congratulatio

 

A Militarist először a Ghymes előadásában hallottam. Rögtön megfogott mind a dallam, mind a szöveg, ezért kicsit utánajártam, mi fán is terem ez a dal. Mivel ezen a területen meglehetősen laikus vagyok, bátorkodtam jelen lapon főleg idézni (a források természetesen megtalálhatók a köszönetek közt).

Tartalom:

Dallam

A dallam egyetlen forrása a Cantus Catholici. Első kiadása 1651-ben jelent meg Kisdi Benedek egri püspök védnöksége alatt, ezért Kisdi-féle énekeskönyvnek is szokták nevezni. A kiadást hosszú, 1629-ben kezdett előkészület előzte meg. Később bővített kiadásai: 1675, 1703, 1738, 1792. Ebbe a rendkívüli jelentőségű gyűjteménybe a tekintélyes latin melódia-anyag mellet jelentékeny számban vettek fel magyar dallamokat is, nem csekély részben épp a reformáció dalterméséből. Ezek a magyar népénekdallamok itt jelentek meg először nyomtatásban, s ebben a formában szolgáltak alapjául a következő másfél század egyházi énekgyakorlatának.

A Cantus Catholici-ben a dallam szövege a "Teremtett állatok ..." kezdetű dícséret, mely vers dallam nélkül először 1629-ben jelent meg nyomtatásban Hajnal Mátyás imádságos könyvében.


Szöveg

A XVII. század elejének jelentős versszerzőjének, azaz Debreczeni Szappanyos János (Joannes Smigmatopoeus Debrezinus, † 1614 k.) alapvető életrajzi adatait sem ismerjük. Valószínűleg közrendű származású. Apja debreceni szappanfőző lehetett - a neve közepén található "S" a Szappanyos rövidítése -, bár maga, ha már ki kellett írnia, jobban szerette ezt a mesterségre utaló nevet görögül írni: Smigmatopoeus. Az 1580-as években Wittenbergben tanul, hazatérve a váradi káptalan levéltárosa, s feltehetően az is maradt haláláig. Bocskay István lelkes híve. Írt egy – elveszett – magyar históriát, melynek kiadására Bocskay 200 forintot hagyott végrendeletében. Fennmaradt öt éneke feltehetőleg csak kisebb része életművének.

Első énekében, egy – Várad 1598. évi pusztulásáról szóló – szép jeremiádban (Jaj szép hazámnak ékes palotája ..., Lipcsei-k.) még nincsen politikai vonatkozás, a továbbiakban azonban már feltűnően gyorsan reagál a politikai eseményekre. Politikai költészetének nyitánya és kiemelkedő emléke egy 1604 decemberében szerzett, Bocskayt üdvözlő ének (Militaris congratulatio comitatus Bihariensis (Bihar megye katonai szerencsekívánata), Debrecen 1605)). A Balassi-strófákban írt vers Bocskay érdemeit méltatja, erősen Habsburg- és katolikus-ellenes hangot ütve meg. Néhány versszakában a korábbi katonaénekek stílusában lendületesen buzdít az ellenséggel való harcra. Újdonsága, hogy nem általában a vitézekhez, hanem azok egy meghatározott csoportjához, a Bihar megyei hajdúkhoz szól és Bocskayt is ezek nevében, "szolgai ruhában, katona formában" köszönti.

Illesztés

A Cantus Catholiciben található dallamot Szabó István, a Vagantes együttes tagja rekonstruálta és párosította össze a Militaris Congratulatio szövegével. Ez az eljárás a régi magyar énekköltészetben általános. Egy-egy kedvelt dallamhoz nagyon sok vers járulhatott, csak a szerkezetek megfeleltetése volt a lényeges. Vagyis ez a Balassi strófát követő dallam minden Balassi strófában írt verssel énekelhető.

Feldolgozások

A teljesség igénye nélkül következzenek azon előadók, akik feldolgozták ezen dallamot, többségük ezen szöveggel. Ahol van elérhető minta (hivatalos oldal vagy online zenebolt), az a hangszóró ikonra kattintva meghallgatható.


Melléklet

Cantus Catholici

Debreczeni Szappanyos János: Katonaének Bocskai fejedelemhez

Debreceni S. János
Katonák üdvözlete Bocskay Istvánhoz

Az szép szabadságra,
Magyarság javára
Törekedő jó urunk:
Úri dicsőségből,
Mint Krisztus mennyekből,
Alászállott gyámolunk :
Szolgai ruhában,
Katona formában
Hallgasd meg, azmit írunk.

Azkinek örvendünk,
Most annak éneklünk
Vitézlő öltözetben,
Sisakban, fegyverben,
Lovakon, nyergekben,
Sátor alatt mezőkben,
Jóllehet sok kárban,
De azért vígságban,
Magyarok örömében.

Ha nyelvem száz volna,
Hogyha szóm víz volna,
Ha mint Körös, úgy folyna :
Szívemnek titkait,
Magyarok örömét
Megírnám bölcs formára :
Jaj, szegény magyarok,
Immár vígadnotok
Egyszer ideje volna.

Sok ideje immár,
Hogy szívünk várton-vár
Isteni segítséget,
Elfordult volt tőlünk,
Mert nagy-sok volt bűnünk,
Szívünk azért rettegett,
Lám, nem haragszik volt,
Csak mint atya sujt volt,
S immár megkegyelmezett.

Dobunkat perdítvén,
Trombitát zendítvén
Jézust, Jézust kiáltunk,
Gyakran könyörögjünk,
Vitéz módon éljünk,
Országvesztőket rontsunk,
Szegény szép hazánkért,
Magyar koronánkért
Ideje vagdalkoznunk.

Mit tehet az eső,
Hó, víz, szeles fölhő,
Hol vagynak most az Muzsák?
Tavaszi szép tánccal,
Örvendező szóval
Nem zengenek az nimfák,
Lám táborban vadnak,
Lám egy-szívvel laknak
Az jó hajdu-katonák.

Ó szegény katonák,
Szeret már az ország,
Semmit ne bánkódjatok,
Igyünk igaz vagyon,
Istenünk jó vagyon,
Meg nem csalatkozhattok,
Szeme fényét szúrják,
Haragját már lássák,
Hagy lesz diadalmotok.

Az ekklézsiáért,
Igaz tudományért
Ű maga föláll talpra,
Mikor zászlótokkal,
Dobbal, trombitákkal
Mentek az kemény harcra,
Adván bátorságot,
Nálatok az kardot
Forgatja csak ű maga.

Ha jövendőt tudunk,
Ha igazat szólunk,
Ott leszen az újulás,
Szomszédság-szegőktül,
Országunk-vesztőktül
Magyari szabadulás,
Az mennyei úr is
Így akarja ű is,
Hogy legyen az megváltás.

Nyomorúságinkat,
Szánta nyavalyánkat,
Gyalázatos voltunkat,
Engedelem alatt,
Hűség bűne alatt
Hogy látta rabságinkat,
Kegyetlen urunknak,
Vérszopó hóhérnak
Keze alatt kínunkat.

Sokszor óhajtottunk,
Kesergettünk, sírtunk,
Ez méltatlan dolgokon,
Mi oka, úristen?
Lelkünk mely bűntetlen,
S mely kemény szívek vagyon,
Híveknek kiáltnak,
Másfelől pusztítnak,
Vágnak, ölnek szabadon.

Az magyar koronát,
Világ kívánságát
Lábok alá tapodják,
Selyimet magunknak,
Daztikotzot mondanak,
Személyünket útálják,
Sem hűségünk nem kell,
Barátságunk sem kell,
Halálunkat kívánják.

Mostoha Rudolphus,
Sátán miatt vagy bús,
De megvéd az Jehova,
Az híveket űzöd,
A Krisztust üldözöd,
De horgot vet orrodba;
Szegény keresztyének,
Meg ne rettenjetek
Az isten kauzájában.

Maga megalázott,
Szíve szomorodott
Te keresztyén Gedeon,
Hogy szemünk ily vak volt,
Hogy nyakunk kemény volt,
Ne haragudjál azon,
Fejünk megalázva,
De hűséggel rakva
Már te kezedben vagyon.

Tudjuk, nem vétkeztél,
Minket keserültél,
Halálodat nem szánván,
Úri dicsőségből,
Kazgad fényességből,
Egy ideig leszállván,
Hálaadók leszünk,
Nagyobbra emelünk,
Koronánkat meghozván.

De mi mit míveljünk,
Magunkkal sem bírunk,
Felemel az Jehova.
Tegyen örökössé
Hosszú életűvé,
Ország vidámságára,
Örvendező orcánk
Sokáig szép haánk
Nézhessen királyára.

Nem kell írigykedni,
Farkas szemmel nézni,
Senkinek ez dologra,
Bihar vármegyéből
Hogy te ez kis helyből
Származtál oltamunkra,
Krisztus is jászolból
Az kis Názárottból
Jött világ váltságára.

Így szokott ez lenni,
Így szokta mívelni
Az egeknek szent ura
Az kisded szíveket,
Vezérelvén őket
Viszi derék dolgokra,
Moizes és Áron,
Józsué, Gedeon
Példája ezt mutatja.

Hogyha hallgathatunk,
Hogyha nem gondoltunk
Nemzetünk ínségével,
Búva kinek leszen,
Kinek ártasz igen
Méltóságos tiszteddel,
Az úr annak adja,
Az kinek akarja,
Nem gondol ő senkivel.

Nem bánkódik Várad,
Noha kínja árad,
Ezen a diadalmon,
Karótul fejünket,
Kéntől életünket
Mert megmentéd az napon,
Pecz Jánosnak hadát,
Luciper táborát
Hogy megrontád az harcon.

Az sok szent szerzettel,
Húsvesztő péntekkel
Siet vala mireánk,
Misefaragókat,
Nyirt jezsuitákat
Hoz vala, hogy tartanánk,
Noha viasz nélkül,
Délben gyertya nélkül
Jól látott ekklézsiánk.

Az Úr teáltalad,
Izené, mit fárad
Ily méltatlan dolgokban.
Az szent zsolozsmánkat,
Pilises papokat,
Küldje haza Rómában,
Ő maga örömben,
Rütus víz mentében
Lakjék veszteg lakában.

Hát mit óhajtanánk,
Avagy miért sírnánk,
Megszabadulásunkon,
Ha hazánk elromlott,
Éltünkben megtartott
Az mennyei oltalom,
Az ekklézsiához,
Nem az külső jókhoz
Köttettünk az világhoz.

Dob-, tormbita-zengést,
Álgyú-, puska-lövést,
Mindent el kell szenvednünk,
Dióbélt kívánván,
Tudjuk azt mind nyilván,
Az héjat meg kell törnünk,
Ha mind aluszunk is,
Békével lakunk is,
Nem mind örökké élünk.

Vitéz atyáinknak,
Szegény magyaroknak,
Nyomdokokat kövessük,
Kit űk nyertek vérrel,
Mi is azon vérrel
Megtartsuk és őrizzük,
Ha német határát
Oltalmazzuk, gondját
Magunknak is viseljük.

Nem szólnánk reájok,
Tudjátok, magyarok,
Ha igazak volnának,
Urakról urakra,
Menvén mindnyájunkra
Jobb-e, hogy rótton-rónak,
Kolozsvár nagy kénja,
Erdély pusztasága
Példa az mindnyájunknak.

Ha megfogyatkozunk,
Hogyha nem adhatunk,
Mindjárást megnyakaznak.
Ha vitézek vagyunk,
Úgy is félnek tőlünk,
Árulóknak kiáltnak,
Patkószeget vernek,
Fejünkben szegeznek,
S ez világból kiirtnak.

Méltó hát vigyáznunk,
Méltó könyörögnünk,
Az új fejedelmünkért,
Maradék hazánknak,
Szép ekklézsiánknak,
Adatott Gedeonért,
Tegye szerencséssé,
Hosszú életűvé
Isten az sok árvákért.

Keserves nemzetünk,
Szomorodott szívünk
Egyszer hadd vidámuljon,
Rabságából testünk,
Siralomból lelkünk
Immár hadd szabaduljon,
Ezeknek fejében,
Boldog reménységben
Minden ember induljon.

Dobunkat perdítvén,
Trombitát zendítvén,
Az egekben kiáltsunk,
Erőt onnan kérjünk,
Az ki meghal bennünk,
Jézussal uralkodunk,
Az ki egészségben
Megmarad éltében,
Szép tisztességet nyerünk.

Serény hadnagyinknak,
Jó kapitányunknak,
Példájokat kövessük,
Mi nem jobbak vagyunk,
Vagy mi nem több lelkünk
Az övéknél, mit félünk,
Az ellenség is fél,
Abból is jön sok vér,
Semmi nem iszonyodjunk.

Hadat igazgató,
Győzedelmet adó,
Bölcs és hatalmas isten,
Mutasd meg magadat,
Irgalmas voltodat
Magyari híveidben,
Kiért fejedelmünk
És minden nép velünk
Áldjon tégedet. Ámen.


Köszönet

Külön köszönet Szabó Istvánnak és Kátai Zoltánnak, akik laikus kérdéseimre is készséggel válaszoltak. Továbbá Ghymes- és népzeneszerető ismerőseimnek, valamint a következő hivatkozásokon elérhető tartalmak szerzőinek és megosztóinak: