Világkép


Világkép

1.1             A Világfa szimbolikája

Fa elem – Az asztrozófiában

A Fa a legősibb jelkép, a Világfa, az Égig érő tetejetlen Fa, a Lélekfa.

Az égen a tejút az isteni minőséget jelképezi, a napút az evilági életet. A Világfa ott nő, ahol e kettő keresztezi egymást a világ tengelyében.

A világfa szimbolizálja azt az utat, amin felmászhatunk a magasabb szellemi világokba, azaz itt találkozik a földi halandó útja az Istenek útjával, ennél a kereszteződésnél léphetünk át egy magasabb világba. Ez a mostani találkozás hasonló jelentőségű, mint amikor megszületett az élet az ősóceánban, vagy az emberi tudat kialakulása a szervezetben..

A Magyar hagyományban a Fa az egyik legjelentősebb motívum, erre akár a magyar népmesékben is rengeteg utalást találunk. Az égen erre több jel is utal.

 

Az emberiség feladata eljutni a Tejútra – illetve megtalálni az utat oda.

 

A választott fa motívum egy fraktál rajz, mely ugyanazokból az elemekből épül fel a legapróbb részletektől az aktuális legnagyobb képig. A természeti minták is erre tanítanak, ahogy lent úgy fent, fizikai világunk is minden szinten párhuzamba állítható, ahogy szellemi fejlődésünk is.

Az ismert teremtési folyamat is arról szól, ahogy a rezgések egyre bonyolódó összefüggései, újra egy teremtő minőséget hozzanak létre, felhalmozva évmilliárdok tudását. A Világfa gyökere az ősrobbanás atomi rezgése, ahogy haladunk felfelé a törzsén egyre összetettebb világok születnek, ágainál már teremtésre képes ember jelenik meg, tanulva a jó és a rossz közötti különbséget. Jelen világunk a közös tudat megélését, az egyéni teremtőképességek magasabb szintű összekapcsolódását hozza, egy magasabb szintű teremtő megszületését. Ha visszagondolunk az atomok primitív szintjére, látható hogy mi felé halad a folyamat, az új teremtő minőségeket mi magunk alkotjuk, lassan eljutva arra a szintre, mely az ősrobbanást is képes volt elindítani.   

Ezen az úton legfőbb fonalunk, hogy társadalmunk működését párhuzamban figyeljük saját emberi működésünkkel, sejtekként megalkotva az élő bolygót. A szerves társadalom már eleinknél is ebből a képből született.

A Világfa nagyon konkrét javaslatai az együttműködésre, ebben a képben születnek. Igyekszünk megmutatni, hogy mai gondolataink, cselekedeteink, hogyan teremtik meg a jövőt.

Ez a teremtő folyamat évmilliárdok óta fejlődik, nincs az a gonoszság mely ennek kerékkötője lehet, a jót és a rosszat minden szinten meg kellett, hogy tapasztaljuk, hogy a tudás birtokában egy magasabb dimenzióba léphessünk, erről szól az ezotéria szellemtudománya is.

 

Szuper intelligencia másképp:

A földi ökoszisztéma összessége egy szuper intelligenciát alkot. Ha a földi rendszert egy hatalmas agyként képzeljük el, azt látjuk hogy a idegsejtek közötti kommunikáció kezdetben milyen lomha és ritka kapcsolati hálót alkotott. A gondolati impulzusok szó szerint gyalog jártak, vagy időben eltolódva az írásjegyekbe fagyva hordozták a teremtés csíráját. Azt is lehet érzékelni, hogy az idegsejt önmagában is képes egy magasabb dimenzióval való kommunikációra, melyet gondolatok formájában közvetít. Ezek terjedése, hatása, cselekvésbe fordulása a hagyományos gyalogos tempóval terjedt a rendszerben. Már ez az idegi háló létrehozott több újabb dimenziót, egyik legismertebb a társadalmi emlékezés, a tudat egyik megnyilvánulási formája. Az egyéni lények haláluk után ebben a szuperintelligenciában élnek tovább, az egyén gondolatlenyomatai, cselekvés emlékei alapján a kollektív tudatban is megszületik. Történelmi személyiségeinken, alkotó embereken, vagy Krisztus, Buddha, Mohamed és számtalan magasa tudatosságú lény ebbe a kollektív tudatban is tovább élnek és segítenek a későbbi helyzetek megoldásában, utat, szellemiséget mutatnak, tanácsot adnak az utókornak. Hatását tekintve tehát élnek, olyan helyzetekben adnak válaszokat melyek az élő személy életében nem létezett. Ez az élő személyiség tehát a társadalmat alkotó elmék összességében léteznek.

Ugyan itt létezik a nemzet tudat, szervezettudat, stb is, mely egy virtuális személyiségként él közös tudatunkban. Döntéseket hoz, jellemet alkot, cselekszik, alkot- jobbléte, túlélése, fejlődése érdekében. Ezek is lénytudatok, melyekhez egyénként kötődünk, mint barátainkhoz, családunkhoz. Mi alkotjuk, de egy önálló lényként létezik.

Milyen fejlődést látunk ma? Ezt az intelligenciát működtető emberi alkotó sejtek, kapcsolati hálója, álátviteli sebessége dimenziókkal megnövekedett. A kommunikációs eszközök, kiemelten az Internet e lény  képességeit,  intelligenciáját, cselekvő képességét oly mértben megnöveli, hogy a föld valóban öntudatra ébred, mely esélyt ad a megjósolt paradigma váltásoknak. Reméljük az a rengeteg jóslat, jel mely a mostani korra vonatkozik, egyszerűen ennek a tudatfejlődésnek éles határait jelzik.

Az AVATÁR című film, ennek a szuperintelligenciának egy szép megfogalmazását jelenítik meg. Lassan eljutunk arra a tudásnak a birtokába, mely ezt az összekötöttséget egy magasabb tudatszinten képes létrehozni, de fizikai síkon is képesek leszünk akár gépeinket is biológiai úton létrehozni, és újra eljuthatunk oda, hogy élő lényekkel éljünk együtt, a gépek helyett. Persze az is lehet hogy szilícium alapon teremtjük meg jövő lényeit, amit ma csak robotoknak hívunk.


A Mátrix szintén ezt a tudati működést magyarázza más dimenzióban. Megjelenítve azt, hogy mi emberek ennek a tudatnak rabszolgájává válhatunk és váltunk is, hiszen rabszolgái vagyunk általunk életre hívott gazdasági tudatoknak. Valóságként elfogadva azt a valóságot amit a mai modern világ használ, úgy hogy önpusztító működését képtelen jó irányba befolyásolni. Kiérdemelten hívhatjuk a Hülyeség korénak.


Embedding disabled by request

A Soláris ennek az organikus tudatformának egy másik megjelenítése, ezeket a filmeket mindig le lehet fordítani az általunk megélt valóságokra. A Solaris bolygó ősóceánjában létrejött életformák nem önálló lényekben koncentrálódva fejlődtek, hanem egy nagy összefüggő élő halmazból hozott létre egy hatalmas összefüggő lényt. A sejtek kapcsolatai, kommunikációja ha kialakul, képes tapasztalni és fejlődni. A Solaris mivel teljesen összefüggő élő óceánt alkot, egy hatalmas tudatként jelenik meg, mely mint teremtő tudat számtalan lényt képes életre hívni, megteremteni más létformák valóságát.

 

Fontos érezni, hogy gondolatainkat lehetővé tevő körülmény a teremtés eddig felhalmozódott minden tapasztalását magában hordozza. A teremtés minden szintje egymásba ágyazva alkotja azt a körülményt, mely a gondolat fészkét képezi. Ahogy a hang rezgéseit ráültetik a vivő hullámokra, úgy rakódnak egymásra a rezgések egyre finomodó szintjei és hoznak létre egy még finomabb gondolati rezgést.

Négy milliárd éve született meg az első sejt, mára az emberben ezekből 100 trillió ált össze, hogy közösen alkossanak magasabb minőséget és biztosítsák fejlődésüket, ennek 90% nem emberi sejt, hanem gombák, baktériumok, organizmusok. Az emberi sejtek, mint az ember a földön, gondosan kertészkedik a rendszer érdekében. Ahhoz hogy ez az együttműködés sikeres legyen, másodpercenként 60 szeptillió (60*1024) döntést, műveletet hajtanak végre, csak a rezgésdimenziók hetedik szintjén. Alatta teremtés fizikai múltja és jelene rezeg, felette a tudat,  kollektívtudat további dimenziói.  Az emberiség fejlődése mára ért el oda, hogy ezt az intelligenciát életre hívhassa társadalmi szinten is.

Az is fel kell ébressze alázatunkat, hogy az emberiség felhalmozott tudása a mai paradigma szerint nem mérhető ehhez a léptékhez, ennek a rendszernek a működéséről még minimális sejtéseink vannak. Hogyan érthetnénk meg a valóságot , ha arról aki ezt meg akarja érteni semmit nem tudunk. Egy író képzelete szülte világ ugyanolyan képet és valóságot szül az egyén elméjében, mint a „fizikai világ”.


1.1             Fejlődéstörténeti minta

 

Az ősrobbanástól figyelve a teremtés folyamatát, látjuk hogy az egyre összetettebb létformákat alkotó elemek csak részben vagy egyáltalán nem képesek a magasabb létsík dimenzióit a maguk létkörülményeire lefordítani. Benyomásaik, szellemi kapcsolataik viszont szervesen kapcsolódnak a magasabb síkokhoz. Működésüket az egész rendjéhez igazítják, a sugallatot, a működés rezgését egy magasabb szellemi síktól kapják, de azt megérteni, és úgy látni a világot, mint ahogy azt a magasabb tudat látja nem lehet képes. Gondoljunk a szervetlen vegyületek, szerves minőségének áthidalhatatlanságára, de utána a sejtek együttműködésének új tudati szintjének váltására, amikor megszületik az ember tudata a sejttudat felett, de hasonló a társadalmi, közösségi tudatok kapcsolata az egyén tudati szintjével, vagy a még magasabb szellemi síkok , melyek benyomásait, minket vezérlő üzeneteit számtalan képpel próbáljuk érthetővé tenni saját dimenziónk szintjén.

             A tudomány legújabb eredményei létdimenziók váltásánál felfedezik egy ismeretlen intelligencia létének szükségességét. Az élet kialakulásánál az aminosavakból felépülő elemek, alkatrészek -sejtek nem jöhetnek létre a DNS-ben tárolt információk nélkül. Ezen a szinten még nem működik a Darwini kiválasztódási modell, hiszen egy nem működő elem nem tud fejlődni, itt nincs egyszerűbb állapot. Az hogy az aminosavak a variációs lehetőségekből véletlenszerűen létrehozzanak egy alap sejtet, olyan valószínűséggel bír, mintha a betűket a földre szórva az pontosan kiadnák az értelmező kéziszótár tartalmát, úgy hogy a benne foglalt fogalmak elvei is működő képesek.  A tyúk tojás esete előzmények nélkül, mivel ezen a szinten nem lehet primitív tyúkot elképzelni, az adott biogép vagy működik vagy nem. Itt olyan alap elveket építettek bele a legprimitívebb egységbe mely magában hordozza a teljes élővilág kifejlődésének minden lehetőségét.

            Ha elfogadjuk ezen a szinten egy intelligencia hatását, akkor bármely dimenzióváltásnál is feltételezhetjük hatását. Ahogy az alap atomi szerkezet magában hordozza minden más anyag lehetőségét, ugyanígy az alap sejt kulcsa minden biológiai létformának. 

Ha ezt a fejlődési utat követjük, átélhetjük hogy a teremtőhöz való közeledésünk útja, hogy képesek vagyunk létrehozni egy magasabb tudati szintet befogadni képes közösséget. Így sokszorosan egymásba épülő életszintjeinket együtt tudjuk emelni a teremtőhöz vezető úton. Ha mi emberi egyének egészséges tudattal boldog életet élünk, belátható, hogy sejtjeink sem szenvednek betegségektől, ráktól, fekélyektől, mérgektől. Nyilván boldogságunkat ők maguk is átélik, még a szervetlen síkon is, hiszen a víz fizikai rezgésében képes megmutatni, hogy mi emberek boldogok vagyunk e vagy sem. Csodálatos kép ez és erőt adhat mindannyiunknak ahhoz, hogy egy betegségektől szenvedő daganatos test sejtjei egy magasabb szint harmonikus rezgésére hangolódva meggyógyítsunk egy felettünk, de általunk létrejött szellemi életformát. A mi pozitív küzdelmünk hat az egész tudatára és viszont, így a beteg egyszer csak meg akar és meg is fog gyógyulni. Legyetek az elsők közt akik a közös rezgésre ráhangolódnak, így lehetőséget adva mindenkinek hogy azt meghallják és maguk is átélhessék.

 

Ebben a képben kívánjuk segíteni, hogy az emberi közösségek, a maguk túlélése érdekében az egész tudatosságával legyenek képesek cselekedni. Ehhez a folyamathoz kívánunk elsősorban a tudás a szellemi táplálék áramlásának felszabadításával hozzásegíteni, úgy hogy a fizikai idegpályákat (kommunikációs rendszerek) egy organikus működésűvé formáljuk. A közösség szellemi együtt gondolkodásának újra élését segítjük azzal, hogy a közösség élményeit láthatóvá tesszük és ehhez biztosítjuk az együtt élő közösségek egymásra hangolódását. Tudjuk, ha sok ember gondol együtt valamire, akkor hatással vannak azokra, akik körülöttük élnek. Ma az egymás mellett élők egészen másképp, és más időkben rezegnek, hatalmas szellemi zajban élünk. Ha segítjük ezen rezgések összehangolódását és ennek terjedését, egy egészséges, boldog tudatszintre emelkedhetünk együtt. Így visszatekintve érthető lesz miért volt annyival magasabb a régi világban a szellemi élet, miért született annyi vallás, azonos lényegiséggel, de térben távol, változatos formában. A régi közösségek együtt rezdültek a természettel, együtt imádkoztak nem éltek ekkora zajban mint a mai emberek.

 A klasszikus példa a majmokkal, akik a sáros gumók tisztítására lettek megtanítva egy szigeten, majd mikor elég sokan használták, hirtelen minden környező szigeten megjelent ez a tudás. Vagy a világ nagyvárosaiban végzett kísérlet szerint, ha néhány tized százaléknyi ember azonos céléra gondol, meditál, imádkozik, a városban 30% statisztikai javulást eredményez. Mindkét példa bizonyítja hogy a gondolat energiarezgése az általános zajban sokak által felerősítve, mások számára is érthetővé válik. Tehát a külső gondolat rezgés ugyan olyan eredményre vezethet, mint a belső teremtő gondolkodás. Ha elfogadjuk, hogy ezen rezgések a fizikai szerkezetekre is hatást gyakorolnak, (lásd jégkristályok), akkor a kvantumfizika által felvázolt teremtő gondolat is érthetővé válik.

A programmal segítjük ennek szellemében a „sejtek” közötti kommunikációt, és az ehhez a dimenzióhoz tartozó anyagcsere folyamatokat, virtuális és fizikai rendszereiben egyaránt.

Teremtő finomenergia sűrűsödés

Megpróbáljuk a világmindenség, az évmilliók fejlődésének alaplogikáját megértve, annak legmélyebb vezérlő fonalát megtalálni.

A teremtés a semmit a polaritás jegyében ketté választotta pozitív és negatív elemekre, mely nem minőségi különbség hanem a fizikai lét páros alapja. A kezdetben egységes anyag hatalmas energiapotenciáljából veszítve elkezdett egyre sokszínűbb formát felvenni, majd ezek egymással is kölcsönhatásba lépni. Ezek a kölcsönhatások egyre magasabb szinten jöttek létre, és megszületett a szervetlenből egy olyan kölcsönhatás, amit már szervesnek hívunk.

 A szerves rendszerek már oly bonyolultak, hogy az információt magukban kell hordozzák a továbblépéshez, ez a tudás a génekben öröklődik. Ahogy a szervetlen szerves minőséggé vált, úgy jelentek meg egyre magasabb szintű minőség az élő rendszerekben, és kezdtünk magasabb szellemi minőségekkel bírni. Az ősóceánban a sejtek csoportosan kezdtek élni, majd a maguk változását kihasználva szimbiózisban élve szakosodtak. Azt látjuk, hogy a fejlődés folyamán az egyszerű már önálló létformák összealva, maguk belső működésüket magasabb szinten használva egy új létformát hoznak létre.

Ez a szimbiózis olyan erős lett, hogy már önállóan nem voltak képesek tovább élni, megszülettek az első bonyolultabb életformák, és a nemrég önállóan élő sejtek már szervként működtek együtt egy magasabb közösségi létformában.

Ez a fejlődési folyamat ismétlődik meg egy újabb szinten, amit már társadalomnak is hívhatunk, állati vagy emberi közösségekben. Egy magasabb információs szinttel bővült a kör, melyet már az eddigi rendszer, a gén, nem tudott továbbvinni, ahogy a szervetlen anyag sem tudta tárolni a szerves információt.

Ahogy a sejtek felett felébredt az ember tudata, ugyan így azon felül létrejött a társadalom tudata, és e felett is működik több magasabb szint, így eljutunk az eleve létező teremtő állapotához, melyhez jól rosszul próbálunk kapcsolódni.

Belátjuk, hogy az élő minőségek ilyen csodálatos működésének alapja az „információ”, melynek birtokában képes a teremtés pillanatától folyamatosan a teljesség felé kibontakozó minőség következő lépését megtenni, melynek végén a tudatos feloldódás lehet a teremtő minőségében.

Az úton haladva láthatjuk, hogy a teremtés folyamatába egyre jobban bekapcsolódunk, ahogy egyre feljebb jutunk a létállapotokban. Már az állati minőség is teremtő képes, maga is alakítja a környezetét, teremtő munkát végez. Az ember már túljutott ezen az fizikai teremtő minőségen és  teljesen új dimenziókat is teremtett, gondoljunk csak a virtuális világokra vagy a legnagyobb bajokat okozó gazdasági öntudatokra, mely tejesen híján van az emberi minőségeknek, primitív gazdasági képletek jelentik a gén tudását, mégis testet tud ölteni az emberek szolgaságba kényszerítésével és olyan „teremtő” munkát végez, mely pusztulásba vezet.

Ezek a gazdasági szervezetek annyira élő minőségek, hogy jogilag is hasonló minőségként szerepelnek mint mi emberek, jogi személyiségek.


Bizony fontos látni ezeket az élő lényeket, melyek gyógyítása az emberi minőségek beoltásával lehetséges, két úton keresztül, az egyik, hogy emberi minőségű, organikus közösségeket hozunk létre a gazdasági világban, melyek harcolhatnak a megszokott gazdasági eszközökkel, ennek veszélye lehet a harc agresszívvé fordulása. A másik út meglévő „lényeket” szolgáló emberek felébresztése, ezzel beoltjuk a lényt az emberi minőségekkel és a tudás birtokában már azokat alkalmazva képes lesz részévé válni az élő bolygónak, betölteni egy szerv feladatát.

Ahogy a létformák egyre bonyolultabb minőségeket alkotnak, egyre több formáját fejleszti ki a magasabb szellemi síkokkal való kapcsolatra, mellyel képesek az információkat két létsík között áramoltatni. Ma nem mindig tudjuk megkülönböztetni ezeket az információkat, hogy mely síkról jönnek, összetévesztjük a társadalmi kollektív tudat üzeneteit a magasabb szellemi síkok „a teremtő”  állttal sugallt tudásokkal. Az bizonyos, hogy ezen képességeink fejlődnek és különböző szellemi tanításokkal próbáljuk megfogni és magyarázni élményeinket. A múlt ismerete bizonyossággal tölthet el ezek létével kapcsolatban, és ez erőt adhat ahhoz, hogy hallgassunk megérzéseinkre.

A sejtek létük közben újabb és újabb paradigmákat fogalmaztak meg (mutáció), és ami sikeres volt rögzült tudástárukba, a génekbe. A társadalom ugyan így apró lépésekben próbálgat újabb és újabb paradigmákat és ennek tudását a mítoszok, a tudomány, a hitvilág, a történelem, az alkotmányok és a hagyományok őrzik. Fontos hogy a múltban megfogalmazott szellemi kapcsolatokat a jelen élményeivel próbáljuk megérteni, és egyre inkább a belső hangokra is figyelni.

A fejlesztés természet és a teremtés törvényei alapján egy organikus társadalmi működést próbál újratanítani a közösségeknek, ami lehetővé teszi, hogy egy magasabb létdimenzióba jussunk.

Ezt a képet az élő bolygó fogalmával lehetne megjeleníteni, ahol párhuzamba állíthatjuk a működést egy ember komplex működésével, létrehozva egy egészséges földi tudatot, ahol a különböző élőlények a sejteknek feleltethetőek meg, és ebben a közösségnek mi emberek egy nagyon fontos elemei vagyunk, akik a magasabb szellemi dimenziókkal a kapcsolatot működtetjük.

Jill Bolte Taylor: Drámai, rohamos belátása egy agyvérzés élményében

http://www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html

 


1.2             Organikus-(szerves) szemlélet

Azt a képet állítja elénk, hogy minden ember alkotta közösség a hármas felosztásban, szellem, lélek, test szintjén, az élő ember működésével azonos minőségekkel bír. Ebben a szellemiségben minden működési mintát a természetből, vagy ahhoz mérten alakítunk ki. Tehát, ha a minket alkotó sejtek képesek egy olyan összefogásra, mely létrehozza azt a csodálatos működést, mely kiérdemelte hogy a teremtő minőségéhez hasonlíttatott, akkor a Földnek, az emberiségnek is képesnek kell lenni ilyen minőségben működni. Éljük át az Élő Bolygó fogalmát.

Ahogy az ember megszúrja az ujját, a teljes rendszer azonnal cselekvésbe kezd, hogy megvédje a sejtet az egész érdekében, hiszen még egy ilyen apró fájdalom is hosszabb távon kihat az egész hangulatára, úgy kell a közösség cselekvésében is részt vennünk.






1.1             A szűkösség szülte szakrális fejlődés

1.2             Blogok | Helyi Közösségek Világfa Szövetsége: "Számomra a fenti gondolat így hangzik:
Ha egy élettér, minden energiarendszerével 'lakottá' válik, az az forrásrendszere teljes mértékben felhasználásra kerül, mindenképp felvesz egy fenntartható létformát. Ha ezt nem tenné, felemésztené környezetét és vele pusztulna. Erre a rendre utalhat a cikk, mint normális működésre. Ez az állapot felel meg az emberi test összefogásának, egy végtelenül komplex rendszernek, melyben nagyon pontosan működnek a visszacsatolások, hogy minden alkotója a lehető legjobb létkörülményeket élvezhesse, az egység tudatában, a test-vér-is -ég rendszerében. Az ilyen állapotok stabilak, ha egyszer kialakult, a fejlődés egy új dimenzióban folytatódik, ahol a források még felhasználatlanok. Az emberi test számára, a föld egy végtelen erőforrás bázis volt, és ebben sokféle létforma ki tudott alakulni, olyan is, mint a mára elterjedt rákos daganatra hasonlító társadalmi rendszerek. Ezek addig, amíg van szabad erőforrás, nőhetnek, sejtjeinek jólétet is biztosíthat, de ahogy elfogy az erőforrás át kell strukturálódjon, ha életben akar maradni. Ezt nevezik Integrálódásnak is. Ez azt is jelenti, hogy a fizikai térben , a mai gazdasági szabadság nem fenntartható, Szűkösség idején nem véletlen került használatba a jegyrendszer, mert a kevésből felhalmozás, mások életét teszi lehetetlenné. Úgy kell elképzelned, mint amikor kevés ételhez jutsz és lefogysz, az az minden alkotó sejted osztozik a szűkösségben, fenntartja a létfunkciókat, és közösen keresik a kiutat egy másik dimenzióban,, mert a sejtek csak együtt életképesek.
Az emberiség ilyen formán egy új dimenzióban alkot egy ilyen lényt, ha élni akar, akkor a test mintájára működő rendszert kell létrehozzon, különben a mai rákos burjánzásokba belepusztul az emberiség , de legalábbis jelen tudásával és létszámával megszűnik, mert végletesen felemészti környezetét.
ezzel kapcsolatos: A világrendszer ingája és a Jövőegyetem: könyvbemutató a BDK-ban (jún. 21) | Kimozduló ( megtekintés a Google Széljegyzeten)

1.3             Antropozófia

Steiner korai virág volt, a napsütés egy téli napon? Miért nem tudott akkor kivirágozni, áthatni szellemisége a társadalmi közgondolkozást?

Alapvetően az élet mindig felszínre tőr, és magasabb dimenziók felé keresi az utat. Minden szűkösség a test kifejlődését eredményezi, és egy új szellemi dimenzióban éli meg szabadságát. Ez a törvény vitte társadalmunkat már az őstörténetünkben is a szakrális dimenziók felé. Közösségeink, adott természeti környezetben, a túlélés alapvető kényszere alatt, megtalálták a hatékony együttműködés formáját, ahol a közösség minden tagja egyenlő esélyekkel élhetett, verseny nélkül, testvériségben. Az együttélés szabályait hagyományaikban rögzítették, melyet minden hiba után, (mely lehet a föld rossz gazdálkodása, vagy csak közösségi feszültség, sértődés stb) megvizsgáltak, bölcs előre látással íratlan szabállyá alakítottak, mesékben, mondákban, szokásjogban, a jövő generációinak átnyújtottak. Ez semmi másról nem szól, mint hogy elmeséled gyermekednek, fiam ezt és ezt én így csinálom, mert mikor nem figyeltem rá sírás lett a vége, harag lett a közösségben, kiszáradt a föld és éheztünk.
Na ez a folyamat az amit testesülésnek hívunk, a közösségi lényünk kiépíti minden szervét, rendszerét, hogy minden sejtje a legjobb életkörülményt kapja. Amikor ez a folyamat zajlik, a szabadság ebben a dimenzióban egyre fogy, a test egészsége érdekében, már nem játszhatok hódítót, nem nőhetek, szabadon, mert azzal rákos működést kezdek, és meghalhat a közösségi lény. Ilyenkor a szabadság egy következő dimenzióba vándorol, az emberek lelki, szellemi, kollektív tudati, érzelmi síkon élik meg igazság kereső minőségük alkotó cselekvését, és a minket alkotó sejtek immár nem csak az emberi tudat dimenziójának lesznek részesei, hanem a mi kollektív tudatunkon keresztül egy következő dimenzió lényközösségének is, ez a szakralitás, amit mai gondolkodásmódból nem lehet felfogni, megélni.

Az antropozófia is ennek a testesülésnek volt egy virága, de a körülmény nem adott talajt a magnak.
Mik  az okai a testesülés megakadásának?

A szabad energia

Ha a szűkösség bármilyen okból megszűnik, a társadalmi test fejlődése megakad, visszasorvad, és az egyén szintjén élik meg a szabadságot. Ilyen szabad energiákat jelentet a föld felfedezése, amikor újabb területeket lehet belakni, esetleg lerabolni, mint azt az európai kultúra teszi. De ilyen a technika fejlődése , az olajrabszolgák használata, amikor az egyén számára végtelen lehetőségként hever a földön minden, akkor azért, hogy jobban éljen nem kell közösségben gondolkodnia, és ennek hibás igazságtalan volta nem látszik, mivel mindenki emelkedik, ma nekem is jobb lett mint tegnap volt, egyszer én is feljutok oda, a leggazdagabbak közé, csak kicsit lassabban. A baj csak az, hogy ennek nincs alapja, forrása, és mivel nem közösségben működünk, agyi kapacitásunk nem képes a teljességben gondolkodni, arra csak közösen, kollektív tudatban vagyunk képesek.  

Ilyen korban esélytelen az egyéneket a közösségi lény tudatosodása felé vinni, elszaladnak, úsznak a lehetőségekben, nem látják, hogy miért lenne jobb neki az az életforma.  Régen csak kis közösségi lényekként működhettünk, földrajzi határok közt, mint test. Ezek a lényeink még közösségként tudtak hódítóan viselkedni, ami aztán az egyén szintjén is mintát teremtett. A hiba így természetes volt, ennek feloldására világi szinten most nőttünk fel, és már túlélési kényszer is lett.

Az antopozófia születésénél, a folyamatos forrongás idején, háborúk terhe mellett, olyan lények tombolása közepette, akik nem a teremtés rendjébe, hanem egy szürreális piac kényszereiben születtek, megint csak nem lehetséges a szeretet és közösség életre hívása globálisan. A forradalmak kapkodnak és hibás lények érdekei manipulálják, az igényt ami jó irányba visz, teljesen kisemmizik. A kicsi eredmények lecsendesítik a zajt és rossz kompromisszumokkal szabadulunk a káoszból. A forradalmak és a háborúk megosztanak, amikor levágják a kezem, megölik szeretteim, elvesztem munkám gyümölcseit, szinte lehetetlen a vérző embereket szeretet közösségbe vonni, hiszen harag és gyűlölet tépi sebeiket. Majd utána a sárból való felállás, a jobblét növekedése elvakítja ennek igényét, elfedi hibás, igazságtalan működését!

Mi változott és mért van most mégis dimenzió váltás?

Létrejött a szűkösség újra, globális szinten, már átélhető az egyén számára is.
Akár normál természet  változás, akár a társadalom természet túlhasználta, előforrásaink felélése, természet pusztítása, termőföld vesztése legyen az oka, mindannyian ÉREZZÜK, hogy erre egyénileg nem adhatunk választ. A mai működés gyorsuló ütemben hozza közelebb a tragédiát, és bármely technikai megoldás, szabad energia feltalálás csak fokozza a nyomást, hogy még nagyobb legyen a robbanás. Ezt csak úgy lehet kezelni, ha föld szintjén válunk egy testté, élő bolygóvá, ha életre tudjuk hívni azt a közösségi létformát, ami a szerves települések alap minősége volt egykoron. Hogy a tenger szint miatti népvándorlást szeretetben tudjuk szervezni, hagy a forrásokat egyenlően tudjuk elosztani, a jövedelem gazdálkodásból egy közösségi vagyongazdálkodásba tudjunk átmenni, egyre többünknek kell kicsiben az egyetemes értékek alapján rendszer építéshez kapcsolódni. A másik út, hogy néhány évtized múlva tizedannyian sírnak és szenvednek a földön, még mi is megszenvedjük ezt az utat, nem csak gyermekeink.
Egyszóval a szűkösség életre hívja ezt a testesülést, ennek számtalan jele látszik Az új gondolkodás életrehívására, nincs sok idő, ha nem dolgozunk érte, a harc, a verseny háborúvá fajulhat, és akkor már nem lesz lehetőség megszületni.

A feladat a jelen rendszer, az idős társadalmi lény gyógyítgatása melett, minden energiánkal egy új társadalmi környezettet, gondolkodást, ezt működtető intézményrendszer megteremtése. Az új lény és jövő akkor sírhat fel, ha minden szerve kifejlődött, bármi hiányzik is életképtelen.

1.1             A tudomány világképei:

A tudomány eljutott oda, hogy a minket alkotó sejteket tudatos organizmusokként tekinti, a DNS- nek felfedezték egy holografikus párját, melyet a léleknek feltételeznek, mely lehetőséget ad más dimenziókkal való kapcsolatra. Ezt a képet erősíti meg a fizika kutatása, ahogy a csillagok világában egyre távolabb, egész az ősrobbanásig ellát, hasonló léptékeket és üres tereket fedez fel a kicsinységek világában az atomok , elektronok lassan semmivé foszló anyagiságában. Gondoljunk bele, hogy egy borsónyi atommag körül 40 km távol rohangál az elektron, és az őket alkotó részecskék hasonlóan apróak, melyek már el-eltűnnek a megfigyelő elől, talán egy másik dimenzióba. Az hogy ezen a szinten mit látunk, már a megfigyelő gondolataitól bizonyítottan függ.  A kvantumfizika hihetetlen távlatokat nyitott és megerősítette a gondolat teremtő erejébe vetett ősi képünket.

Ha ezen a területen eddig eljutottunk, akkor az ember szellemi-tudati világa egyre fontosabb valósággá válik, és át kell éljünk hasonló léptékeket ezen a szinten is, így ha a sejtek tudatosságából indulunk ki, azok kollektív tudata alkotja a szervtudatot, majd az ember tudatát melyet nagyon sajátunknak érzünk, pedig sejttudatunk ennek erősen része.

Nem kell, hogy riasztó legyen ez a kép, ez nem változtat semmit azon a magasabb szintű szellemi minőségen, melyet alkotunk vagy amivel kapcsolatunk van, a gondolatok közvetítője az idegsejt, majd különböző sejtrendszereken keresztül ezt hangokká, írásokká alakítjuk, ugyan így a magasabb szellemi minőségeket is sejtcsoportjaink közvetítik, a tudomány számára még nem tetten érhető módon. Mivel a teljesség tudásunk az ősóceáni állapottól, a sejtekben van kódolva, a gén tapasztalati tudásában, nem becsülném le ennek a szintnek a lehetőségeit, hiszen ahogy a fény érzékeléséhez ki tudták alakítani a rendszert, ugyan így képesek ma még megmagyarázhatatlan rezgések közvetítéséhez alkalmazkodni, lehet hogy mindenséghez való visszacsatolásunk ezen a szinten történik, és akkor érthető lesz akár a kézrátétellel való gyógyítás is.

A sejttudatok együtt működésében kell tovább élnünk a magasabb szintű kollektív tudatokat, a család, a szomszédság és így tovább a nemzettudaton át, végre átélve a világ, a föld tudatát, egészen a mindenség, teljesség tudatáig, melyekben egyszerre vagyunk jelen. Így tudunk részesei lenni egy magasabb létformának. Ezen megfoghatatlan rezgések kivetülése lehet a jégkristályok emberi gondolatokra való reakciója is.

A világ felfedezése gyerekjáték az elme, az ember, a szellem világának felfedezéséhez képest, az egy magasabb szintű valóság és nem kizárt, hogy az előbbi teremtője. A tudomány sok választ talál a múltban a nagy elsötétedés előtti korokból, melyet még sokan ma is valóságként élnek meg, bizonyítva a párhuzamos dimenziók létét. Beláthatod, hogy amit te gondolsz, az sokaknak egyáltalán nem létezik és más valóságok alapján tervezi létezését.

A fizika világa még erős kontrollokat gyakorol számunkra és addig, amíg nem lesz általános a gondolatátvitel , a gondolattal való teremtés, a jövőbe, múltba látás, a gondolati gyógyítás, a levitáció, a teljes szabadság, addig mindenki, aki ezekkel nem rendelkezik köteles a fizikai kényszerekhez alkalmazkodni ebben a dimenzióban, különben a bűnbeesés örök karmikus körforgásában küzdhet tovább. A gondolati szabadság első és legfontosabb állomása a pozitív jövőkép ápolása, mely nélkül a jelenben nem találja meg a helyes utat és ezt a fizikai kötöttségek világában is be kell, hogy lássuk, terv nélkül nem lehet építkezni. Az új tudások, megerősítve az ősi hitünkkel, azt eredményezi, hogy bármit is képzeljünk el, az megvalósulhat, ráadásul a földi ökoszisztéma a mai általános világszemlélettel már nem menthető meg, állapítják meg tudósaink.

Részese vagyunk az isteni teremtésnek, mely egy folyamat, ami a nemlét kettéválasztásával kezdődött. Ez a duális világ teremtett valósága, amikor a semmit egy pozitív és egy negatív elemre bontjuk, mely alapvetően nem minősítés, egyszerűen a létezés alapja. Ez a teremtés zajlik, halad a kiteljesedés felé, a jelen pillanatában élhetjük át, és minden cselekedetünk része ennek. Ezért nagyon fontos a jelen tudatos átélése, mert ott tölthet el minket a teremtő végtelen szeretet és öröme, melyet közvetíthetünk, ha rá tudunk hangolódni. Sok tanítás mondja, az élet az út melyet járunk, nem a cél melyre felpillantunk a helyes irány miatt.



Integrál elméletek és spiráldinamika.


A filozófiai irányzatok e két témája szintén a fenti képet világítják meg, és ezek segítségével is látható hogy minden folyamat párhuzamba állítható, az az minden szinten megismétlődik.
Az integrál elmélet alapján Szintézis-diferenciálódás- integráció hármasságában amely a sjtszintű fejlődésnél a sejtek tömbosödése , együtt élése, majd a szervesülés, amikor egy egy folyamatra "szakosodnak", majd az integráció amikor egy teljes egységként egy magasabb minőségé alakulnak, az az egy újabb tudati szintnek adnak helyet, az emberi tudatnak. Ez ismétlődik ma a társadalomban, ahol a diferenciálódás korszakának végét éljük meg, de az integráció robbanásszerű folyamatként indul el. A mai filozófia Hégeli ellentétpárja, a megosztott társadalmi lét már elavult és feleslegessé vált, mára csak a beteg működést segíti, míg a szervesülés idején gyorsította a folyamatot.

A spirál dinamika pedig azt mutatja meg, hogy az emberi fejlődéskorszakok (csecsemő, kamasz, stb), hogy működnek a közösségek életében, és tovább az emberiség történetében is.
E témáról hamarosan többet is felrakunk Csízi Imre jóvoltából, aki e témának szakértője.


Kép forrása: http://www.integralakademia.hu/aktualitasok/archiv/2010/januar/27/integral-spiraldinamika-workshop-ismet-2010-februar-26-marcius-1/



A titok http://www.youtube.com/watch?v=tyXTFPVIAec&feature=email

Hogyan teremtjük meg a jövőt


Az hogy a jövő milyen lesz, csak attól függ, hogy a fejedben milyen képet raksz össze, aminek SEMMI köze a valósághoz, de mások fejében lévő számtalan képzelthez végképp. Ez egy paradox helyzet és nem is lehet rajta változtatni. (A kvantumfizika szépen leírja, hogy a fizikai valóság is csak illúzió és tény, hogy az egyénben ugyan az a valóságkép ébred egy "valós" és egy vetíttet élménytől, cselekvését azonosan befolyásolja, ezt a média jól ki is használja) Félelmeink, ellenségeink teremtését érheted tetten, egy egészen banális példában, amikor egy rendezvényről pont egy évvel korábbi cikkre leltünk rá a weben, majd jól elkönyveltük a világot rozsnak, mert kicenzúráztak :)

Mert ezután képzelt sértettségünkben lehurrogjuk a szerkesztőt, aki ezen jól megsértődik, mert őt sem érdekli a Mi valóságunk, és ír egy már valóban és tudatosan lejárató cikket és erre mi és ő és mi és ő........... Sajnos az a csata már valóságosan létrejött, fájdalom és halál jár nyomában.

Próbáljátok ezt megérteni, Csak a végtelen alázat és feltételen megbocsájtó szeretet, mások felé való nyitottság és töretlen akarat, hogy a jót vedd észre, ami segíthet, akkor is, ha az ott nem a valóság, de azzal, hogy megköszönöd, a megvalósulás útjára lépett, hasonlóképpen a fenti folyamathoz, a jót, a szeretetet teheted a jövő valóságává.

Teremtők vagyunk az Ő hasonlatosságára és a teremtés alól nem bújhattok ki, MINDEN GONDOLATOD TEREMTI A VILÁGOT, HIHETETLEN NAGY FELTELŐSÉG, HOGY MIT GONDOLSZ.Amit elképzeltek, az elindul a megvalósulás felé, és részedről csak az. Gondolá az úr és lett. Sajnos a mai világban a fájdalom sokkal gyorsabban terjed, mert mindannyian ki vagyunk rabolva, saját jövőnket emésztjük fel, megosztva, magányosan, egymást tipró versenyben. És létünk nagyobbik felében valós rablást élünk meg, emiatt nem ismerjük fel a közvetlen jó cselekedetet sem, nem hogy megértsük, hogy az összes rossz túlélési kényszerből születik, és senki nem gonoszságból teszi, csak akkor tudunk ebből kimászni, ha ezt át tudod élni. (ha azt képzeljük el, hogy globális háttérhatalmak le akarnak igázni, akkor az meg is fog történni, ha azt hogy a románok meg akarnak verni, akkor azt is megteremted magadnak, mert mikor erőltetett barátkozásodban hamis mosolyodat felfedezik, lekevernek egy pofont, mert ők is rosszakat feltételeznek rólad)

 Mert az aki dúlva fúlva haragudva a világra írogat  sértő cikkeket, és valaki mégis azt köszöni meg, ami kevés jó volt munkájában, AKKOR ANNAK MELEGSÉG FUTJA ÁT LELKÉT, ÉS KERESNI FOGJA, HOGY KAPHATNA ABBÓL MÉG TÖBBET. A jó elindult megvalósulni.

Ez persze csak az egyik fele, a másik, hogy mérnöki precizitással javítsuk, hozzuk létre azt a társadalmi rendszert, amelyik nem a rosszat kényszeríti ki. Hogy a jó cselekvése ne legyen ennyire fárasztó, hanem az egyetlen kényelmes út legyen. Mert ma szinte csak olyan gombokat nyomhatunk meg, ami valami tragédiát okoz, hát bütyköljük oda a jó gombokat, a többit meg szereljük le. Ez bizony munka, fáradságos de az egyetlen lehetőség. Attól hogy haragszunk, mert nincs mire leülni, nem fog megváltozni, bizony a széket el kell kezdeni faragni.

 A kollektív tudatnak része vagy gondolataiddal, és hogy közös tudatunk merre mutat, azt bizony annak eredője határozza meg. Így ha nem is cselekszel, csak benned a szeretet él, máris a jó fog születni. Ott bizony a jónak nagyobb szorzója van:)

Közös kiút egy szürreális világból?

"Először egyszerűen és rosszul.
Aztán bonyolultan és rosszul.
Később bonyolultan és jól
végül egyszerűen és jól."

A mai rendszer hihetetlenül rossz és bonyolult. Először ezt kell megérteni, aztán tudomásul venni, hogy itt tartunk. Persze a jövő tisztul és egyszerűsödik. Sokat töprengek azon, hogy  akik e sötét labirintusban vannak, kivezethetőek e úgy, hogy a napvilágról kiabálunk be, hogy gyere ki, mert itt jó. Sajnos be kell menni, ki kell világítani, táblázni az utat, meg kell fogni a kezüket. Nem azért vannak ott, mert nem tudnák milyen jó kint, hanem azért, mert sötétben vannak, és számtalan szakadékot, zsákutcát kénytelenek tapogatni. 
Persze én sem lehetek kint, de precízen és logikus lépésekkel mászunk kifelé, legalább azt elkerülve, hogy kétszer ugyanabba a zsákutcába mennénk:) 
Na jó, kicsit mintha beszűrődne már a fény, azt ha megvan már vissza tudunk menni ozt futás kifelé mindenki.

Kimatyka


Comments