pénz: irodalom-cikkek

Vigyázni kell a szaporodó helyi pénzekkel

Gábor Hamvas, 2010. máj. 16. 22:22   [ 2010. máj. 16. 22:26 frissítve ]

A helyi gazdaság fellendítésére és közösségépítésre szolgálnak az általában egyetlen városban használatos lokális pénzeszközök, amelyek már mind az öt földrészen megtalálhatóak. Bodnár Zoltán, az Eximbank vezérigazgatója azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a fizetőeszközük jogilag biztosan nem számítanak pénznek, és használatuk "minimum aggályos".

A minap arról számolt be a BBC, hogy a hajdani NDK területén fekvő Magdeburgban forgalomban van egy helyi fizetőeszköz, az Urstromtaler, amelyet csak a városban és közvetlen környékén használnak.

Az első látásra a Monopoly-cédulákra hasonlító (valójában sokkal jobb minőségű) pénzt több mint 200 vállalkozás - pékség, élelmiszerbolt, ékszerüzlet, étterem, mozi - fogadja el, sőt ha a vásárló óhajtja, a visszajárót (is) abban kapja. Egyébként pedig a városközpontban lévő kibocsátó irodában juthat hozzá, az eurót 1:1-es árfolyamon váltva be.

Az Urstromtaler lényeges tulajdonsága, hogy a bankók bizonyos időközönként folyamatosan veszítenek értékükből, ha nem használják őket (ezt bélyegek felragasztásával ellenőrzik). Ez arra ösztönzi a használókat, hogy felhalmozás helyett költsék a pénzt.

Frank Jansky, az Urstromtaler atyja a BBC-nek nyilatkozva elmondta, a rendszer legnagyobb előnye, hogy erősíti a lokális gazdaságot. E "bankjegyek" ugyanis másutt értéktelenek, és mivel a nagy áruházláncok sem bajlódnak velük, csupán a helyi kiskereskedőknél lehet velük vásárolni.

Hasonlóan fontos hozadékként emlegetik a közösségépítő funkciót: a kibocsátó, eredetileg ügyvédként dolgozó Frank Janskyval szerződést kötő vállalkozások és a lakosok gyorsan megismerik egymást. Egyfajta társadalmi hálózat alakul ki a részvételükkel.

Magdeburgra, illetve Szász-Anhalt tartomány egészére valóban ráfér a gazdaságélénkítés, elvégre a kétmilliós székhelyen 20 százalékos a munkanélküliség, és sok helyütt csúfítják el a tájat a keletnémet korszakból hátramaradt lerobbant házak és düledező gyárépületek.

Az Urstromtaler azonban távolról sem magdeburgi találmány. Németországban nem kevesebb, mint 17 ilyen pénzt tartanak számon, és a német nyelvterületet összefogó ernyőszervezet további 31 előkészítés alatt állóról tud, ami gyors fejlődést sejtet.

Még meghökkentőbbek a globális adatok. Csak a Complementary Currency Conference nevá adatbázisban 149 helyi fizetőeszköz szerepel Hondurastól Pápua-Új-Guineáig, Szlovákiától Dél-Afrikáig, mind az öt földrészen - de egyes becslések szerint a mezőny akár 4000 tagot is számlálhat. Gyakori, hogy valamilyen tájegységről nevezik el a pénznemet, ezzel is hangsúlyozva a lokális jelleget.

A CCC nevéből (Kiegészítő Pénzek Konferenciája) kiderül, hogy a cél nem a hivatalos fizetőeszköz helyett, hanem a mellett való használat. Létezik egy holland alapítvány, amely egyebek mellett az elmaradottabb térségekben - Latin-Amerikában, Ázsiában - népszerűsíti a gondolatot: a két évvel ezelőtti cunami után is sikeresen munkálkodott Thaiföldön.

Jól mutatja, e kezdeményezések mennyire gyér publicitást kapnak, hogy a BBC az Urstromtalerre figyelt föl, noha vannak nagy-britanniai példák. A dél-nyugat-angliai Bath városa 1995, az észak-kelet-skóciai Muray pedig 1997 óta használ helyi pénzt.

Alapvető kérdés természetesen, hogy miként viszonyul az állam mindehhez. A német jegybank számára a jelenségről tanulmányt készítő Gerhard Rösl, a regensburgi egyetem tanára szerint Németországban a helyi pénzek formailag ugyan illegálisak, de országos léptékkel mérve nem bonyolítanak számottevő forgalmat. A Bundesbank jótékony hatásuk miatt eltűri őket.

A pénzek kibocsátói tisztában vannak vele, hogy jogilag legalábbis "szürke" területen mozognak, ezért lobbizni akarnak a szövetségi kormányzatnál a vonatkozó törvények megváltoztatásáért. (Biztosak lehetnek a dolgukban, mert épp nemrég indították el az online ügyintéző rendszerüket.)


"Az olyan pénz, amely idővel veszít az értékéből, fogyasztásra késztet a megtakarítással szemben" - hívta fel a figyelmet egy fontos körülményre [origo] által megkérdezett Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa.

Mint mondta, ez ma Németországban hasznos hatás, mert a fogyasztási hajlandóság erősen lecsökkent az utóbbi időben, ami fékezi a gazdasági növekedést. Magyarországon azonban deficit van a külgazdasági folyamatokban, és nincs megtakarítási hajlandóság, ezért Bartha Attila szerint nálunk nem lenne sok értelme.

Bodnár Zoltán, az Eximbank vezérigazgatója, akit a téma jogi vetületeiről faggattunk, hangsúlyozta, hogy az efféle fizetőeszközök jogilag biztosan nem számítanak pénznek. Használatuk pedig "minimum aggályos" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a megkötött szerződések is csak polgárjogi kötelmet jelentenek, nem közjogit.

Bodnár Zoltán megjegyezte, a magyar jegybanktörvény kimondja, hogy egyetlen törvényes fizetőeszköz van, a forint, ezért szerinte elképzelhetetlen, hogy idehaza lokális pénzek jelenjenek meg.

Feltehetően igaza van, alig több mint egy évvel ezelőtt ugyanis a kísérlet fázisba sem juthatott el egy efféle kezdeményezés, mivel az elképzelést előzetesen véleményező Magyar Nemzeti Bank hallani sem akart a dologról.

Az [origo] megkereste az egyik ötletgazdát, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Európa-tanulmányok tanszékének tanársegédjeként dolgozó Győrffy Ágnest, aki elárulta, az elgondolásból azért sem lehetett semmi, mert társaival nem mindenben értettek egyet.

"Én például elleneztem, hogy bevételi forrás reményében bocsássa ki a pénzt valamilyen szervezet, tehát vásárlói klubként funkcionáljon. Úgy véltem, lennie kell mögötte valamilyen szociális célnak, mondjuk, a szegénység csökkentésének." - emlékezett vissza. Szerinte azért népszerűek világszerte az ilyen kezdeményezések, mert ismét a pénz fizetőeszköz funkcióját helyezik előtérbe, ami mostanra visszaszorult a spekulációs funkcióhoz képest.

Az első sikeres helyi pénz alighanem a nagy gazdasági világválság kellős közepén jelent meg, az ausztriai Wörglben, de nem maradt fenn sokáig - említette a "mozgalom" történetét behatóan tanulmányozó Győrffy Ágnes.

Az óriási munkanélküliséggel küzdő tiroli városka polgármestere hallott az 1919-es, németországi alternatív pénz bevezetésének próbálkozásáról, és 1932-ben belevágott egy hasonló projektbe. Az önkormányzat letett a helyi Raiffeisen-fiókba egy biztosítékként szolgáló összeget schillingben, és ugyanilyen értékben kuponokat bocsátott ki, amelyekkel a közmunkáért fizetett. A szelvényekkel helyi boltokban lehetett vásárolni.

Rövid idő alatt látványos javulás volt érezhető a városban, olyannyira, hogy a következő télen az önkormányzat még síugrósánc építését is megengedhette magának. Tavasszal már fél Ausztria Wörgl csodájára járt, az osztrák nemzeti bank viszont váltig tiltakozott, ezért 1933 júliusában meg kellett szüntetni a rendszert.

Ugyancsak sikertörténet a Chiemsee melletti Prien városának Chiemgauer nevű pénze. Öt éve működik az a szisztéma, hogy a Chiemgauer visszaváltásakor az értékéből levonnak 5 százalékot, amiből 2 százalék az előállítási költséget fedezi, 3-at pedig a felhasználó által megjelölt civil szervezet kap. Így utóbbiak érdekeltté válnak a Chiemgauer használatában.

A közösségi pénzek gondolata különösen érdekes Silvio Gesell munkásságának fényében. Az 1862-ben, a mai Belgium területén született német közgazdász-kereskedő mutatott rá arra, hogy a pénz egy szempontból nem egyenrangú a többi áruval: nem veszít az értékéből, hiszen a reálkamat mindig pozitív. Szerinte a jövedelemkülönbségek növekedésének elkerülése érdekében a pénznek is romlania kellene - ahogy az Urstromtaler is teszi.

Galambos Péter

Energiatan és pénzelmélet

Gábor Hamvas, 2010. márc. 14. 12:56

Cím: Energiatan és pénzelmélet
Szerző: Schilling Zoltán (1876-1942)
Szerz.közl.: irta Schilling Zoltán
Kiadás: Budapest : Studium, 1932

A globális pénzteremtés kettős körforgása

Gábor Hamvas, 2010. márc. 14. 12:43   [ 2010. márc. 14. 12:45 frissítve ]

http://www.bankszovetseg.hu/anyag/feltoltott/HSZ5_Asztalos_436_459.pdf

ASZTALOS LÁSZLÓ

A globális pénzteremtés kettős körforgása
(A „parallel banking”
pénz- és infl ációelméleti alapjai)1

Riesz Miklósnak,
a „Pénzforgalom és hitel”
professzorának emlékére

A pénzintézeti felügyeletek elvi és gyakorlati problémáival közel 30 éve foglalkozó szerző
a jegybankoknak és a felügyeleteknek a mai világgazdasági válság kialakulásában
és kezelésében betöltött szerepét elemzi. Ezzel összefüggésben azt a meglepő következtetést
mutatja be, hogy miképpen alakult ki a globális pénzteremtés kettős, egymással
összekeveredő körforgása. Az amerikai dollár kulcsvalutaszerepére épülő, korlátlan
pénzhelyettesítő-teremtés azonban éppen a világgazdasági termelés globalizációja miatt
nem vezetett olyan általános infl ációhoz, mint amilyet a középkori világ tapasztalhatott
a szintén az Újvilágból töméntelenül beáramló (nemesfém)pénz idején. A
globális újratermelési folyamatok szektoronkénti elemzésével mutatja be, miért és hol
robbant ki a modern pénzintézeti rendszer belső korlátozás nélküli „váltónyargalásával”
teremtett infl ációs feszültség. Bemutatja ugyanakkor azt is, hogy a fogyasztáson
keresztüli konjunktúrateremtés érdekében hogyan és miért kapcsolták ki a mesterséges
keresletteremtés külső, felügyeleti korlátait is.

Iszlám Bank és pénzfunkciók

Gábor Hamvas, 2010. márc. 14. 8:24   [ 2010. márc. 14. 8:38 frissítve ]

Az iszlám bankrendszer a pénz számos funkciója közül többet nem működtet.
Nem vehet részt a bankközi piacon, mely a nyugati világ legfelső hatalmi szintje, nem vesz részt a tőzsdén, mely a gazdaság felett létrehozott hatalmi rendszer, ahol a munka értékét árfolyam játékokkal szivattyúzzák le. Nem működteti a pénz kamathatalmi funkcióját, mely a pénz tőkehatalmán megnőtt érdekérvényesítés jutalmazása.
Viszont működteti a pénz tőke hatalmát, mely ott is lehetővé tette a társadalom szétszakadását.
Összességében azt mondhatjuk, ha a világon csak muszlim bankok működnének, nem alakult volna ki a tőkehatalom felett a globális pénzhatalom, mely a történelem legnagyobb birodalmát és diktatúráját építette ki, és gyorsította fel a társadalom önpusztítását.

"A muszlim bankrendszer szépsége az, hogy nem ígér többet, mint amivel valóban rendelkezik. Ezeket a bankokat nem védi az állam, így a gazdaság lassulása esetén szenvednek, de az ügyfelek nem veszítik el mindenüket"
– vélte Majed al-Refaie, a bahreini székhelyű Unicorn Investment Bank vezetője. Az iszlám vallás eredendően a kamat szedését az uzsorával hozza párhuzamba, ezért tiltja. A modern világra lefordítva ezt azt jelenti, hogy a pénz nem kamatoztathatja önmagát, csak valamilyen termelő tevékenységben sokasodhat. Mint hogy minden tranzakció mögött valódi teljesítmény áll, az amerikai jelzálog válságot okozó pénzügyi manőverek alkalmazása kizárt.

Muszlim bankok elemzése

Münchausen effektus kapcsán

Gábor Hamvas, 2010. márc. 2. 0:01   [ 2010. márc. 25. 13:12 frissítve ]

Eredeti Cikk:

http://www.okotaj.hu/szamok/41-42/ot41-18.htm


Müncshausen effektus:

 

A cikk a helyi pénz szociális hatásmechanizmusát nagyon gazdagon elemzi ki, amit ezzel kapcsolatban leír hasznos és valós folyamatok.

Jó a vízháztartás példa is, de mi a fejlődés útján, mint társadalom az élőlények után jövünk, így rendszereink inkább hasonlítanak az emberi vérrendszerre. Az áramlás itt még egyértelműbb, a felhalmozás még betegebb képet mutat. A vér analógiájából az a kiemelendő, hogy a közvetítő közeg, mely a sejtekhez a lételemeket szállítja, szintén folyamatosan újjászülető elem. A víz azt a képzetet erősíti, hogy a pénz valami állandó dolog, amely istentől teremtetett, azt úgy fogadd el, ahogy van és próbálj belőle minél többet magadnál tartani. Ezzel szemben a pénz a közösség megegyezése alapján létrehozott árú, mely emiatt közösségi tulajdonban tartandó, és az igények szerint újrateremtendő.

 

A cikkben a helyi bevezetésének élénkítő hatásain túl, nagyon keveset tudunk meg pénz tulajdonságairól és intézményeiről. A pénzhelyettesítőn nem lép túl.

 

Elsőként az apróbb észrevételek.

Az önkormányzat ha helyi pénzben fizet, annak forint fedezetét mindig be kell fizesse, tehát csak annyit tehet, hogy a dolgozó, segélyezett helyett a forintot  lokálra váltja, remélve hogy azt nem váltják vissza, mert nem tilthatja meg, kivéve egyedi kiegészítő juttatás, amire ma nincs forrása. A felvetett elképzelés nem vet fel a visszaváltási díj kényszerén kívül más eszközt a forgásban tartásra.

A cikk is említi, hogy a leglényegesebb része a kommunikáció, az új csatornák használata, a közösség újraéledése. Persze tyúk tojás esete, mert a lokált nehéz elindítani ezek nélkül, így segíteni sem tudja, álom, de hogy indul el.

 

Megjegyzés 1.: Nem mondja  meg ki, milyen mértékben válthat ki és be. Tehát az alap állapotban konvertibilis lokálról beszél. Ennek viszont nem sok fékező hatása van. A multi gond nélkül elfogja fogadni a lokált, majd ugyan úgy ahogy a forinttal teszi beváltja euróra és vigyorogva hazamegy a következő kupac szemétért, nem visz itteni terméket cserébe.

Tehát a felvázolt lokál nem kényszeríti ki a cserét, a nagyvilág és a lokalitás között. A cikk azt írja hogy a visszaváltási díjat alacsonyan kell tartani, ami pedig a multik egyetlen féken tartó eleme lenne.

Ha beváltja a lokált az fedezet nélkül megszűnt létezni, folyamatosan eltűnik a rendszerből, amit valakinek pótolni kell, az itt élő emberek, az önkormányzat pumpálja az utánpótlást.

Megoldás, hogy mindenki csak annyi lokált válthat ki amennyit beváltott. Így a múlti a lokált csak helyi termékre tudja cserélni.

Ha e korlátozás nincs, a konvertibilitás hatalmi funkcióként működik, mert az emberek abban a tévhitben élnek, hogy a lokállal fizetve a helyi gazdaságot védik, a Ft esetében ha emiatt vészesen elfogy a kp. az állam nem nyomhat újat helyette, csak valuta fedezettel nyomtathatja ki a Ft nevű helyi pénzt, valutája meg annyi van neki, hogy IMF hitel emiatt biztos nem kellJ

A fentiekből látszik, hogy semmi nem változott, a lokált folyamatosan pumpálni kell ami a dolgozók fizetésének beváltásával lehetséges, a lokál nem fog tudni a helyi gazdaságban pörögni. Sopron esetében eme folt még érthetetlen, főszervező sem tudott erre egyértelműen válaszolni, azt mondta nem köt szerződést a tescoval !? tehát alapjaiban érthetetlen a viszony ott is. Csak az válthat pénzt akinek én megengedem, ez olyan hatalom szagú, másrészt kivitelezhetetlen. Hacsak azt nem mondja, hogy adott limit felett csak a szerződők válthatnak pénzt vissza. Addig amíg eredeti funkciójában szövetkezeti elszámolási egységként használták, még ez kivitelezhető is, de amint a köznépnek is használni lehet, nem működhet.

 

Megjegyzés 2.: Kik váltják ki a lokált. A cikk erre nagyon homályosan utal. Az önkormányzatot emlegeti, mint kezdeményezőt, majd utal arra, hogy mások is kiváltanak. Mivel a pénz annak segít aki kibocsátja, ezért ez igen lényeges elem. Itt ugyan pénzhelyettesítőről van szó, de azt is lehet hatalmi eszközként és közösségi eszközként használni.

            Fel sem merül a cikkben, hogy a kiváltás lehetősége az egyénekhez lenne kötve. Ez lényeges a pénz visszaváltása kapcsán is, mert ha nem csak cégek használhatják, akkor minden szereplőt szabályozni kell.

A cégek pénzkiváltása külön misét kap: A szervezetek, cégek elvileg azért jönnek létre mert a közösségnek valamely igényét csak ilyen formában lehet kielégíteni. Mára ez a kép elveszett és a cég léte az előbbre való, az ember és a természet jólléte. A pénz közösségi megegyezésen létrehozott közvetítő eszköz, közösségi tulajdon, amit csak az egyénekhez szabadna kötni. A cégek mára a pénzügyi rendszer diktálta verseny-magán gazdaságban a kizsákmányoló kategóriába csúszott, mivel közösségi kontrol nélkül maradtak. Tehát ők a felhalmozók a társadalom helyett, ők fektetik be a pénzüket a lokálba. Nagy pénzhatalmukat tovább erősítve azzal, hogy megduplázzák pénzmennyiségüket, és a fedezetet bankban forgatják, míg egymás közt lokálban könyvelnek. Ez a tőkehatalom megismétlése makró szinten. Ha szövetkezeti lokált hozunk létre, milyen alapon mondjuk majd a múltinak hogy ő nem válthatja vissza, csak azért mert ő nálunk is nagyobb? (visszaváltási díj részben megoldás lehet)

 

Ha csak az önkormányzat: akkor a dolgozóik és segélyezettjein keresztül pumpálja a rendszerbe a lokált.  Mivel nem értékfedezetre, vagy jövőbeli adóbevételre adja, hanem az amúgy is Ft-ban fizetendőt váltja át, így ugyan el nem adósodik, de minimalizálta a lokál hatását, és a biztosította a lokál fent maradását akkor is ha nem változnak vásárlási szokásaink.

Ha az önkormányzat csak a magánszemélyeknek engedi meg a lokál átváltását, akkor a helyi vállalkozóit is megfosztotta a lokál beruházási előnyeitől. Emiatt a lokál valós elterjedésére nem sok esély marad. Kezelése a lokál magán és beruházási kiváltásának az egyén számláján való külön könyvelése lehet.

 

Megjegyzés 3: Fedezet : A fedezet felhasználásáról nem esik szó, pedig legtöbb esetben ez motiválja a lokál létrehozását. Likvid fedezetként kell tartani a fedezet összegét, de mivel kis hányadban folyik a ki-be váltás a nagy részét a pénzintézet befekteti, melyből a kiváltónak is juttat. Sopronban ha jól tudom ez közös, a lokálfedezet után járó kamatot, nem a betétes kapja, hanem közösen osztoznak rajta a cégek, de ennek utána kell kérdezni.

Két probléma van ezzel, az egyik hogy a fedezeti pénz nem helyben és nem követhető módon kerül a pénzpiacra, lehet hogy pont azt a fegyvergyárat finanszírozza, mely a te életed fogja kioltani. Továbbá a pénzhiányos piacon a pénzintézeti rendszerben a betéteken keresztül zajlik a kamatos hatalmi pénz létrejötte. Nem merül fel a cikkben a közösségi pénzek fedezetének önkéntes befektetése, mely helyben tartaná a fedezeti pénzt.

 

Megjegyzés 4: Értékmérő funkció: A jobbik felvetés valami energiahordozón keresztül meghatározott árfolyam, mely szintén egy teljesen fiktív árversenyben manipulált környezet. Nem tisztázza, hogy lehet ebben az esetben az árfolyammal játszani, mivel mindig igazolni kell a fedezet meglétét. Tehát ha eltolom az árfolyamot a stabil értékmérő felé, akkor Ft fedezetet kell mögé raknom, ezt mondjuk a pénzhasználati díj fedezhetné.

 De alapvetés, hogy stabil mindenki által érthető értékmérőt az emberi munkaidőhöz kellene kötni, mivel az nem manipulálható mondjuk mint a magán energia piac.

Nagyon helyesen felveti a pénzromlást, de nem fejti ki, hogy az hogyan hasznosul, jobb  lokálnál a befizető költheti a neki fontos alapítványokba. A pénzhasználat egyik funkciója hogy a pénz romló tulajdonsága ne tegye lehetővé a tőkefelhalmozást

 

Hiba 5: terület: Mivel egydimenziós lokálról beszél, nem tisztázott mi lesz, ha minden település akar magának ilyet, hogyan versenyeznek, hogy kezelik az árfolyamot. Ebben nem is kaotikus jövőképe a rémisztő, hanem az hogy nem tesz lehetővé nagyobb összefogásokat, persze ilyen lokállal inkább ne is tervezzünk, mert hatalmi jellege úgyis felül kerekedik. (Az a rengeteg előny, amiről szól a cikk, még igazak maradnak) Tehát a lokál megmarad a kiegészítő funkcióban, amikor munka után a háztáji gazdaság, és némi helyi kézművesség kel életre. De nem az a cél, hogy újra sok munkával hozzunk létre valamit, több energiával, környezet szennyezéssel, hanem az hogy a leghatékonyabb megoldás mindenki jobblétét szolgálja. Ebbe ez a típusú lokál nem tud hatékonyan segíteni.

 

Megjegyzés 6: Nem említi, hogy adózni nem lehet lokálban, így matematikailag nincs esély a lokál legális működtetésére. Vegyes fizetés esetén minimum az adó Ft-ban való megfizetése, vagy a termelés 2/3-át exportra kell termelni. Persze ez nem is hiba, mivel az adót se így se úgy nem lehet kitermelniJ. A nyersanyagok és az energia miatt sokáig vegyes fizetést tesz  kötelezővé és erre fel kell készíteni a kereskedőket is.

 

Összeségében a lokál megjelenése minden formájában segít a gazdaságon, mert olcsóbb pénzt lehet létrehozni. Mivel kamatos Ft-hoz van kötve, ezért annyival olcsóbb amennyi a hitel és a betét közötti különbség.

Menyibe kerül nekünk a forint? vegyünk 1,2 Mft csereeszközt egy főre, mivel hitellel jön létre, vegyünk 5% kamatot, vegyük fel a fedezeti pénzt aminek kamatterhe évente 66 eFt/fő  (persze ezt hosszú távra vesszük ami kamatos kamattal ennél több). Másképp nem tehetünk, mert pénz csak adóságból jöhet létre. Tehát havonta csak a kp, papír pénz léte 55 e Ft /fő/hó

 Hatalmi pénzt ma annyit hoznak létre amennyit kérnek, a túl gyors felvételt a jegybanki alapkamattal szabályozzák, nehogy levágják az arany tojás tojó tyúkot, csak ha az nekik fontos, döntik be a rendszert. A mai rendszer három szinten gyakorolja hatalmi funkcióját, kereskedelmi tőkepénz, aminek még van köze a valós gazdasági értékteremtéshez, majd a tőzsdepénz, mely már annak lerablását üzemelteti, ezután a bankközi hatalmi rendszer, mely államadóságként a jövőt is megkaparintja. Ezekben a rendszerekben 27 Mft/fő pénz van nyilvántartva, ha ezt 5%- ra hozták létre kamatos kamat nélkül (mivel Ft-ban számolunk, infláció is benne van ( persze ezek csak érzékeltetendő adatok)) az évi 1Mft/fő kamatterhet jelentene, ennyit biztos be akar hajtani érte a rendszer, ami lehetetlen, ezért van eladva a jövőnk.

 

 Pénzfunkciók egy közösségi pénznél és a cikkben szereplő lokálnál (A cikk lokál nevű eszköze ebből mit tud):

·         Értékmérő: Minden értéket az emberek munkavégzése hoz létre, a természettől ajándékot kapunk. Emiatt célszerű az értéket az időhöz kötni, mely a legegzaktabb paramétere a teremtésnek. A szakmai, felelőségbeli különbségeket ehhez viszonyítva határozzunk meg, egyedi alkuk formájában, mely már a termék árában jelenik meg, de a pénz ezt nem hordozhatja.  Értékmérő funkciója megköveteli, hogy ne változzon idővel az értéke, ne inflálódjon.(münchauzen: nem fixálja, ezért nem teljesül az állandó értékmérő. Ft-hoz vagy energiához köti, így inflálja, nem tisztázza hogy az árfolyamveszteség, vagy a pénzhasználat hova kerül)

·         Felhalmozás: A közösségi pénz csak olyan mértékben alkalmas a felhalmozásra, mint más termékek. A felhalmozás termékekben, tulajdonrészekben jön létre. (münchauzen: nem alkalmas, nagyon helyesen, de nem ad alternatívát, így arra marad a hatalmi pénz. Jelzi, hogy a bankba rakott lokál nem veszít értékéből, ez csak úgy lehetséges ha a lokált a bank hozza létre, különben ő bukna. Elég nehézkes lenne a betét és a hitel kezelése, ha a pénzhasználati díj az infláció felett emésztené a pénzt, feltéve hogy az tényleg eltűnik, vagy mint közösségi adó jelenik meg. Emiatt inkább visszaváltják, és Ft-ban fialtatják)

·         Tőke: 1. A természeti erőforrások, mely mindenkinek egyenlően biztosítandó. 2.Tőke az emberek, állatok, természet szellemi és munkavégző, alkotó, teremtő képessége. A pénz tőke tulajdonsága hatalmi funkció, mely természetellenes tulajdonságai tesznek lehetővé a hatalmi pénznél. (münchauzen: önmagában gyengén szerepel tőke funkciójában, ha van pénzhasználati díj (Sopronban nincs, ott ezért van tőkehatalmi funkciója), de mivel a lokál Ft fedezetű, ezzel együtt van töke funkciója, hiszen a fedezetét tisztán azzal a funkcióval használjuk, ha ezt a lehetőséget a cégek korlátlanul használhatják, akkor kiváltképp hatalmi eszközként jön létre. Továbbá az inflációt a túlzott céges kiváltás a lokálra is megteremti, amely inflációt ők zsebelnek be.)

 

 

·         Hitelezés: A hitelezés alapja szintén az emberi teremtő képesség, így annak lehetőségét központi elosztás nélkül az egyénekhez kell rendelni, így jövőbeli lehetőségeik közösségi összefogásba bocsátása alanyi lehetőség. Ez a funkciója a pénzteremtéssel azonos. Így minden embernek mindig rendelkezésre áll a jövőbeli hitelező képessége. Hitelezés két formája: az egyén saját életéhez szükséges limitált mennyiségű hitelezés, melyen pénz nevű terméket vásárolhat, vagy csere alkalmával számlapénzként hozza létre. Másik a közösségi hitelezés, amikor közösségi beruházásokba saját jövőbeli munkaképességére hitelezhet, vagyis pénzteremtési jogot ad át a beruházásoknak. Intézménye az egyéni munkaképességhez kötött pénzteremtési jog, kezelője az egyén. (münchauzen: Itt hitelezést az egyén helyett a bank, központi kockázatkezelés alapján végzi, a mai hagyományos módszerekkel. A fedezetet is a bank kezeli saját céljaira, így az egyének számára mint önhitelezési lehetőség nem elérhető. A cégek erős érdekérvényesítése folytán a pénzintézettel megegyezve, saját beruházásaira nyerheti meg a fedezetet újra a pénz pénzt fial rendszert erősítve. A pénzintézet a fedezeti betéteken, nagy hitelezési potenciált realizál, pénzügyi hatalmának növelésével, és kamatos pénzteremtéssel a hitelezési piacon)

·         Hatalmi: Nincs (münchauzen: tőkepénz hatalma, inflációs elvonás magánvagyonba, pénzfelhalmozók pénzteremtése- akinek sok van még több lesz, Fedezet hatalmi pénzteremtése sokkal nagyobb mint a lokál menyisége 1:9 tartaléképzési szabály, manipulált árfolyamhoz szabott értékmérés…)

·         Fizetési eszköz: csere funkció, számlapénz formájában a pénzteremtéssel azonos. Kézpénz formájában egy árú az is, a papírpénz, melyet az egyén vásárolt meg a pénzteremtés műveletével.

·         Halasztott fizetés:  az elhalasztott fizetések eszköze (hiteleszköz) funkció sokak által vitatott, mert a forgalmi vagy a fizetési eszköz funkció egyszerű kiterjesztésének tartják.

·         Természeti funkciója: Folyamatosan újjászülető világban romlatlan pénz az örök élet hatalmával bír, mely természetfeletti hatalmat generál, mely hatalom mára az ökoszisztéma összeomlásával fenyeget. A pénz folyamatos megszűnése, romlása, az-az újjászületése létfeltétel, csak így tudja hordozni az egyének létigényének, teremtő bölcsességének információit. (münchauzen: nem tisztázott, de hiánya arra utal, hogy a pénzmennyiség nem elfogy és nem közvagyont gyarapít, hanem tisztázatlan úton magánvagyonná alakúl.)

·         Forgalmi eszköz: csere funkció, de itt nem egy időben zajlik.

·         Csere eszköz: Ezen funkció biztosítja a termékek szolgáltatások könnyű cserélhetőségét, sokszorosan összetett cserék bonyolítását. Értékmérő funkciójával szervesen kapcsolódik. Intézménye kereskedelem, kezelői az egyének és szervezetek.

·         Egyéni csereeszköz:

·         Pénzforgási kényszer: Természeti funkciója, a pénzhasználati díj nagysága határozza meg. Mivel a közösségi pénzteremtés mindig rendelkezésre áll az egyén számára, ez a kényszer nem kell, hogy vásárlási kényszert generáljon. Szemben az inflációval ami magánvagyonba áramlik, végleges közösségi veszteséggé alakulva, ez befektetési, költési kényszert jelentve. Intézménye a pénzhasználati díj, kezelője az egyén közösségi számlája. (münchauzen: inflációs hatás, esetleg külön pénzhasználati díj, kezelője a bank)

·         Területi érdekvédelem: Azt a célt szolgálja, hogy a kibocsátó terület pénze vonzódjon a szülő területhez. Minél messzebb van annál kevesebbet ér, így birtoklója kényszerítve van annak azon a területen történő elköltésére. A pénz távoli elköltésével létrejött beszerzést, összeköti az export kényszerrel. Intézménye a közösségi szint elértéktelenedés, kezelője a kereskedelem. (münchauzen: konvertibilitása esetén minimális a hatása, nagyobb összefogások kezelésére alkalmatlan, a visszaváltási díj működik ebben a funkcióban, de arra azt írja hogy minimalizálni kell ha már működik a lokál)

·         Értékállósági funkció: Fizikai voltában nem értékálló, értékét a pénzhasználati díj csökkenti, de értékmérő tulajdonsága számszerűen állandó. (münchauzen: szándékosan nincs, infláció, pénzhasználati díj csökkenti)

·         Közösségi vagyongyarapító funkció: A pénzhasználati díj az egyén közösségi befektetésein keresztül közösségi vagyont gyarapít megszűnése előtt. Intézménye a pénzhasználati díj és az egyén közösségi számlája, kezelője az egyén. (münchauzen: nem ismert, leírás alapján a szándék is hiányzik. Ha a pénzhasználati díjat alapítványokba lehetne utalni, akkor lenne minimális. Ha önkorm. kezelné, akkor van, de központosított formában, ami veszélyes)

 

·         Közösségi tervező funkció: A pénz létrehozása az egyének jövőbeli munkaképességéhez van kötve az időskálán. Ez a hitelezési funkció társul az egyén értékítéletével, fontossági ítéletével, mely a közösségi igényekhez rendeli. Így az biztosítja a tervezést abban, hogy milyen folyamatok, mikor milyen sorrendben valósuljanak meg. Nem teszi lehetővé hogy a közösség túltervezze magát, biztosítja minden igény arányos támogatását, a közösség munkáját ráirányítja az álltaluk fontosnak tartott programokra. Intézménye az egyén közösségi pénzteremtése, kezelője az egyén, fedezete a jövőbeli munkavégzés. (münchauzen: nincs)

 

 

·         Szeretet funkció: A pénz felhalmozási kényszer megszűnése, mely megszünteti a létfenyegetettségből való cselekvést, a versenyt. Intézménye az egyén pénzteremtési lehetőségei, a közösségi pénzhasználati díj. Kezelője az egyén és a közösségek. (münchauzen: lelkesedési időszakban, hosszú távon inkább hatalmi jellege dominál)

 

1-6 of 6