Elemzések a jelenről

A pénz kialakulása és degenerációs folyamatai.

Gábor Hamvas, 2010. márc. 14. 16:41   [ 2010. júl. 5. 8:17 frissítve ]

A mai társadalom  gazdasági kényszererei, és gondolkodásmód

 

A pénz kialakulása és degenerációs folyamatai.

Ma a bankrendszer hibáiról beszélünk, mert elképzelhetetlen hogy a pénzel legyen a baj.

Ha elfogadod a rendszer előnyeit, akkor a hátrányait megkapod. A kettő nem szétválasztható.

 

Előzmény:

A közösségi együttműködés fejlődése egyre összetettebb cselekvéseket és szakosodott működést hozott létre. Egyre többféle igény alakult ki, a technológia fejlődésével már nem kellett minden időt a létfenntartásra fordítani, mely a szabadságnak új területet teremtett.

Az egyéneknek választani lehetett, hogy milyen területen akarják szolgálni a közösséget és egyéni világuk időt és teret kapott ahol szintén választani kellett a szaporodó lehetőségek közül. Ezt a szabályozott törzsi együttlét egyre kevésbé tudta vezetői tapasztalattal mindenkit kielégítő módon kezelni. Átlátható létszámú közösségeknél, mely néhány száz főt jelentett sokáig kezelni tudták a termelő javak újraosztásával és a termékek cserearányának számontartásával.

 Előszónak a jelen és a jövő érzékeltetésére:

A közösségi és a magán gazdaság rövid példában egy adott mindenki számára hasznos termék létrejötte esetén:

Jelenlegi gazdasági rendszerben:

Tekintsünk el a jelenleg végképp beteges banki hitelezéstől, amikor a betétes nem is tudja mibe fektetik pénzét, vagy amikor a globális világcégek zsebből meg tudnak finanszírozni bármit.  Vegyünk egy ma működő etikusabb rendszert, az arab befektetői hitelezést, mely a nyugati globálhatalmi közegben már óriási  előrelépést jelentene.

Felmerül egy ötlet, melyet valamely befektető, vagy ötletgazda, vagy menedzsment felvállal.  (kérdéses, hogy az ötletgazdák és a tudósok ennek a folyamatnak egyáltalán részesei maradhatnak)

Megszólítják a társadalmat az ötlettel, és megmutatják, hogy milyen jó lesz nektek, ha ezt a terméket létrehozzuk, adjatok hozzá hitelt. Tehát az emberek pénzén, tudattalan betétein keresztül összegyűlik a szükséges tőkét.
Az saját pénzén dolgoztatják azokat, akik a pénzt rendelkezésre bocsájtották, mérnököt, kivitelezőt, szerelőt, beszállítót, könyvelőt, orvost, stb. A saját pénzükön kifizetett emberek felépítik a gyárat, kifejlesztik a terméket, majd dolgoznak a gyártósoron.

A terméket piacra dobják és ugyanezek az emberek megvásárolják, kifizetve a profitot és a hitel törlesztő részletét, melyből visszafizetik  a hiteleiket, némi kamat mellett. (ez a jutalom, mely munka nélkül szerzett eredmény, ennél fogva lopáshoz kell hasonlítanunk, elvakítja a társadalmat)

Eredmény, hogy az akinek ez az eszébe jutott, és elég tehetséges volt megszervezni egy személyben, cég "személyében" lett tulajdonosa annak, amit a közösség pénzén, a közösség munkán létrejött, majd termelt javakat nekik profittal eladva, hiteleket visszafizetve magántulajdonává teszi, sok ember teremtésének eredményét. Az az, saját munkájukhoz való joguktól fosztja meg.

Közösségi társadalomban:

A felmerült probléma vagy lehetőség a megszülető igényeken kérészül felszínre hozza a feladatot.

A közösségi pénzrendszer az előbbihez képest már magasabb felelősségi szintről indul el. A pénz azt a feladatot is ellátja, hogy a közösség sokféle világlátásában, élethelyzetében, tudásában, igényében, vágyában megfogalmazott feladatokat nyilvánosan kezeli, hogy az egyének a társadalom rájuk jutó munkaképességét, az az saját jövőbeli munkavégzésük mennyiségét a különböző feladatokra szétosztva szavazzanak,, hogy mely program számukra a legfontosabb, melyiket valósítanák meg elsőként és hogy rendezné sorba, ütemezné párhuzamban a többit. Így lehetővé téve a közösségi jövőtervezést, biztosítva, hogy minden feladat a támogatás arányában kaphasson forrást, senkinek a reális igénye ne veszhessen el, ne legyen központi döntés a fejlődés irányában. Ez az jelenti, hogy az egyénre jutó társadalmi munkaképesség időbeni rendelkezésre állás arányában hitelezője lesz a közös beruházásoknak. Így a pénzzel, "hitel"-lel a feladatra irányítja közösség munkaképességét. Itt fontos kiemelni, hogy csak olyan programok tudnak elindulni, melyhez elegendően sokan adják támogatásukat.

A közös vállalásnak az is lehetősége, hogy bármikor felül lehet bírálni a célt, ha nem várt nehézségek, szennyezések merülnek fel. Meg kell kérdezni a közösséget, hogy az új feladatokkal együtt is megéri  e folytatni, vagy belátjuk hogy nem, és mindenki elkönyveli a veszteséget. Ezt egy versenygazdaságban nem lehet megtenni, mert emberek, cégek léte forog kockán, a befektető  és a vállalkozás mindent elkövet , hogy megvalósítsa a programot, így a "halál" helyett profitra szert téve.


Az adott feladat esetén meghatározzák a technológia várható optimális méretét és az így kapott mennyiség alapján azt a területet, mely ezzel lefedhető. Ezen a területen hirdeti meg a programot és gyűjti azokat akik ebben dolgozni szeretnének, fontosnak tartják és befektetnek, szavaznak a közösségi támogatásról, mely itt a közösség munkaképeséségét jelképező közösségi hitelkiosztást jelent az egyénekre leosztva. Azok akik ennek alkotásában résztvesznek, a szerelőtől a könyvelőig, részjegyet kapnak munkájuk arányában a kialkudott fizetésen túl, melyet nem adhatnak el és nem örökíthetnek tovább. ez biztosítja hogy senki munkája ne legyen elvehető. A hitelt felajánlók, befektetők pedig kivásárolható részjegyekkel bírnak. Így a megvalósult programnak mindenki birtokosa, aki bármilyen felelősséget vállalt érte.




Csere.

1.Raktárjegy, szerves pénz

 Raktárjegyek használata, mely a termék romlásával arányosan vesztette az értékét. Emiatt nem volt alkalmas a tőkehatalom működtetésére.

Az első pénzek  a termékek csereértékét hordozták annak jelképi formájában, mely raktárjegyként jöhetett létre. Ennek jelei ismertek a sumér agyagtáblákról, ahol a raktárjegyekkel a piacon kereskedni lehetett , összetett, többszörös cserefolyamatokat lebonyolítani.

Ezt a rendszert működtették a középkori piacokon is, ahol a vásár területére termékkel és pénz nélkül  érkezők váltópénzt kaptak a raktáraknál, mellyel a piacon vásárolhattak. A piac végén ha maradt váltópénz a raktárból visszakapta annak termékfedezetét. Ezek a váltók csak az adott piacra voltak érvényesek, így tiszta csereeszközök voltak hatalmi funkciók nélkül.

Ennek napjainkig fent maradt formája a váltó intézménye (VÁLTÓ)  

A váltó követelést megtestesítő értékpapír. Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni. WIKI

Követelést megtestesítő értékpapírok még a váltón kívül a csekk, a kötvény, a letéti jegy

 

2. A pénz romlatlan fedezete

Az összetett munkafolyamatok terjedésével a hatékony működést már csak egy egyezményes értékmérő bevezetésével lehetett megoldani.

Mivel minden termék értékét az emberi munka adja, ezért célszerűnek gondolhatnánk értékmérőnek a munkaidőt bevezetni, viszont abban a időben a földműves egész éves munkája eredményét vitte számtalan termék formájában piacra, nem tudta szétválasztani és visszaosztani azt egy-egy termékre.

Az egységet a legelterjedtebb termékhez viszonyítva határozták meg, a mindennapi kereskedelmi léptékre aprózva.

 

Az aranypénz fedezete a létrehozás munkája!

Az a természetes igény állt a pénz mint értékmérő és csereeszköz felé, hogy az stabil legyen, logikus következmény volt, hogy a nemesfémek lettek azok. Fizikai tulajdonságai is ideálisak az igénybevételekkel szemben, értékét pedig a bányászat munkaigénye, összetett technológiája adta, tehát az aranypénz értéke valóban a létrehozásának munkaigényével volt arányos, így bárhol vezették be, azonos értéket jelentett a súlya alapján.

 

Mivel ez jelentős munka volt, a legkisebb aranypénz is magasabb értéket képviselt, mint a piaci áruk többsége. Emiatt egészen a modern pénzek megjelenéséig nem vettek részt a tömegek minden napjaiban, és nem is tudta tönkretenni a szerves közösségeket tőkehatalmi fikciójával, de rendszeresen lerabolta háborúival és hódításaival.

Az arany munkafedezete viszont idővel eltörpül és elkezdi felvenni hatalmi szerepét. Mennyisége a gazdaság növekedésével tartotta a versenyt a folyamatos bányászattal, emiatt értéke nem inflálódott.

A szakrális és gazdasági  vezetők között hamar elkezdte álomfutását, megbontva annak rendszerét, értékeit, közösségi társadalmát, felszámolva minden életen alapuló gondolkodásmódot, közösségi létformát.. Elindítva azt a sok ezer éves folyamatot, háborút, ahol ennek hatalmi rendszere mára totális győzelmet aratott az emberiség felett, egy szürreális gondolkodásmód rabságába taszítva világképünket, gondolkodásmódunkat, tönkretéve értékeinket. Ebből felébredni hasonlatos a Mátrix című film eszmélésével, azzal a különbséggel, hogy egy gyönyörű bolygóra és szerető közösségekre ébredhetünk.

Mikor ez a pénz a tömegek használatába kezdett menni, és egyre kisebb üzletekben használták, jelent meg az arany fedezetű papírpénz, mely már felaprózható volt kis címletekbe, és befolyhatott mindenhova mérgezve a közösségeket.

 

4. A tőkehatalom, a degeneráció pillérköve.

A tőkehatalom alapja a romlatlanság, egy olyan világban ahol minden folyamatosan újjászületik és elhal, bevezetni valamit, ami az örök élet elixírjével bír, az élet feletti hatalmat jelenti!  Tőkehatalmi funkció a romlatlanság zsarolása az élet felett. Etikus közösségben csak függőséget okoz, de ez általában megterhelődik a romló árúval szembeni zsaroló potenciállal, mely részesedést, vagy kamatot követel, ezzel a függőséget rabszolgaság felé tolja.

De lássuk ennek működését laboratóriumi körülmények között.

 

A szigetlakók pénzteremtése:

Vegyünk egy közösséget mely egy szigetre kerülve, építik fel mindennapjaikat.

Mindenki szakmája szerint dolgozik, és hogy számon tudják tartani összetett munkájuk csereértékét, és biztosítsák az összetett cserkereskedelmet megegyeznek, hogy létrehoznak közösen egy csereeszközt, egy speciális terméket, melynek értékét közös megegyezésük adja.

Meghatároznak egy hónapot csereciklusként, és annyi pénzterméket hoznak létre közösen, hogy a ciklus végén mindenki megkaphassa  munkájának ellenértékét, melyen aztán a cseréket könnyen megvalósíthatják.

Közösségi tulajdonú, közmegegyezésen létrehozott cserepénz, mindenki nevében közösen hozzák létre, ahány ember annyiszor egy hónapnyi munkafedezetű pénzként.

Ennek a pénzmennyiségnek a fedezete az emberek egy havi munkája, közvetve pedig az a termék, amit az idő alatt létre hoznak. (ha valakinek olyan termékre van szüksége ami több csereciklus alatt készül el , az ciklusonként annak arányában előre fizet, így a készítője sem nélkülöz több cikluson keresztül, és a pénz mint vér a közösségi lényben folyamosan áramlik, nem kell felhalmozódjon, a megrendelő kérésének felelősségét is tisztán működteti. Ebből persze az is következik, hogy nagyobb terveket csak a közösség közös megegyezésével lehet megszervezni, ami szerves működést eredményez.

            A pénz tehát folyamatos mozgásával,, ciklikus lüktetésével, minden összetett folyamatot képes megvalósítani felhalmozás nélkül. (Elvileg ma is ezzel ámítanak, hiszen ha előtakarékoskodsz, a pénzedet a bank kiadja másnak, emiatt elvileg a pénz mennyisége nem lesz több, csak a felelősség körét szakította meg. De sajnos a pénzteremtés is belekeveredik!!! lásd később a kölcsönnél)

 

Az emberiség egyik legnagyobb figyelmetlensége!?

            A látszólagos egyszerűség kedvéért a pénzt romlatlan eszközként hozzák létre, mint ahogy a történelemben az arany pénzekkel is történt, majd normális közösségként boldogan élnek az első apró hibákig.

            Megtakarítás, hatalom fogantatása: A közösségben valaki elkezd megtakarítani, érthető módon félretesz minden ciklusban valami aprópénzt ínségesebb időkre gondolva.  Ekkor a közösség működésében hiány keletkezik, a következő körben kénytelenek a ciklust rövidíteni, hogy mindenki megkapja, amire szüksége van az élethez. Idővel a hiány olyan nagyra nő, a párna alatt halmozódó megtakarítások miatt, hogy valahol megszakad a vér áramlása és valakinek kölcsön kell kérnie. (közben a pénzhiány miatt a pénztermék felértékelődik a megtakarítók haszonhoz jutnak munka nélkül!)

 

Kölcsön - közmegegyezés felborítása:  A megegyezés arról szólt, hogy pénzt csak közösen hozhatunk létre, egyénenként azonos mennyiségben. Amikor valaki kölcsön ad, akkor pénzt teremt!!!(a pénz egy termék, aminek értéke sokkal magasabb, mint előállítása, ezért ha új pénztermék jön létre, azt mindenki azonos részvételével lehet megtenni, A raktárjegy jelképe a valódi munkának, az nem pénz.)  Jelen példánkban a felkérést jó szívvel teljesíti az, aki a párnája alatt felhalmozott, viszont felírják, hogy tartoznak neki. Ez a cetli az adóssággal szintén pénz, csak nem közös megegyezéssel jött létre. A kölcsönadott pénz pótolja a hiányt a pénzáramlásban és csak nagyon nehezen lehet visszaadni mivel annak természetes állapota a forgás, ráadásul mivel a ciklusba visszakerült, a notórius felhalmozó újra félreteszi, megnehezítve  a kölcsönzőknek a visszafizetést. Idővel  az a kép alakul ki, hogy ugyan úgy forog az eredeti pénzmennyiség a közösségben, mennyisége nem változott, de adósságlevélből valakinél az eredeti pénznek a sokszorosa halmozódik fel. A közösség többi tagja mind neki tartozik. Beépült a vér forgásába egy olyan kapu, ahol  munka nélkül adóságlevelek születnek normál gazdasági menet mellett.

 

 Az adósságfelírás a mai banki pénzteremtés ősképe. A kölcsönadó számtalan ember függőségét élvezheti, még normál etikus emberi hozzáállás mellett is gerjesztve a folyamatot. Mivel a tartozásokon keresztül szélsőséges esetben minden közösségi vállalkozásban részesedést kaphat, ami az ő pénzforgalmi potenciálját hihetetlenül megnöveli, melyből folyamatosan blokkol egy adagot a párna alatt, hiszen magára már nem tudja költeni. Ebből az következik, hogy mindig ő lesz az, aki kölcsön tud adni a hiányt szenvedőknek.

Ha kölcsönei után még részesedést sem kér, csak kölcsönadja, ez a potenciál akkor sem felszámolható, a tőle függésbe kerülők száma folyamatosan növekszik, hiszen amit a nappaliban kölcsönad, az a műhelyében visszaáramlik, és újra a párna alá kerülhet.  (Olyan ez mint egy gyűrű alakú medence, ahol én elzárom a folyást és csak kérésre merítek át a gát túloldalára vizet, ami termesztésen azonnal megjelenik a nálam is, a vízszint nem változik.  Ebben a képben az a lényeg, hogy a víz szállítja az élethez szükséges termékeket, azoknak akik a víz mellett élnek, ha a víz áll mindenki éhezik.  Tehát amikor pénzünket parkoltatjuk, felhalmozzuk -megállítjuk a víz folyását- saját életünket sanyargatjuk, ez tény. )

Mekkora lehet az a lépték, amit a felhalmozók generálhatnak (nem lehet mindenki felhalmozó, ezt ne feledjük, mert akkor nincs pénz!!!***)? Ha tízből egy személy (10%) , 50%-ot megtakarít, akkor ez a mennyiség folyamatosan adóssággá válik, évente egy havi fizetésével eladósodik felé mindenki más. (majd ledolgozzuk nincs gond? és nekik hol van esély megtakarítani öreg korukra?)

Ha erre netán kamatot szedünk 10%,  akkor egy év múlva egy rabszolgája van (10%), aki csak neki dolgozik, 10 év múlva mindeni neki dolgozik alávetett létformában:(

***Ha azt szeretnénk hogy mindenki igazságosan felhalmozzon öregkorára, akkor arra pénzt kell kibocsájtani (ennek hibáit máshol elemezzük, életszínvonal változás, árfolyam változás, befektetési kockázat, stb.   ), vagy ami helyes megoldás biztosításként kell megoldani.


 

A gazdasági növekedés az adósság csapdát kivédhetetlenné teszi!! Ebben a helyzetben, ha a közösség fejlődésnek indul, mint az emberiség, tudásában, technológiájában,  gépei, olaj rabszolgái által, egyre több terméket, üzemet hoz létre, mely mind fedezetként jelentkezik a pénz számára. Egy üzem és terméke számára egyre hosszabb a létrejövetel ciklusa, több éves kutatás, építkezés után indul el a gyártás, pedig a közösség létszámát, munkavégző képességét nem változtattunk.  Az eredetileg létrehozott pénzmennyiség nem erre a ciklusra lett méretezve, így a vállalkozók csak kölcsönből tudják megvalósítani a beruházást, és megint a jólelkű felhalmozótól tudnak kölcsönkérni. (helyes megoldás a közösség összefogásában lenne, amikor a beruházáson dolgozókat sokan, a betervezett vállalások mértékében ciklusonként finanszírozzák. -a közösség megbíz valakit hogy évekig dolgozzon a közös célon, addig ők ellátják, fizetik megélhetését)

 Miért nem valósítják meg közösségként, megegyezve a célokban, a közös munkában, munkaelosztásban, ahogy az természetes lenne? Mert mind tartoznak valakinek, ez nyomasztja őket, akkor is, ha a kölcsönadó semmit nem kér tőlük, szeretnék visszafizetni, és kreativitásukat a kényszer alatt próbálják kamatoztatni, nem felismerve a helyzetet, hogy a pénz bármilyen felhalmozása mélyebbre taszítja a közösséget, és azt, hogy az adósság felírása olyan pénzteremtés, melyben nem egyezett meg a közösség. (Ha stabil szeretet közösséget szeretnénk, nem halmozhatunk fel a pénzt. Mondhatná valaki ma sem, hiszen azt a bank kihelyezi, na az az önkényes pénzteremtés, ugyan úgy mint a magán kölcsön. )

 

 A szellemi kreativitás magán célú hasznosítása, mely lássuk be, senkiben nem kelt felháborodást, robbantja fel a közösségi jólét állapotát egy hibás pénz esetén, amikor tehetségemet, az adósság visszafizetésére felhasználva profitot kérek, elindítottam a verseny alapú magángazdaságot. (csak többlet jövedelem esetén tudom visszafizetni, de a profittal a ciklusból megint vért vonok ki, ami miatt más kerül adósság csapdába) (Ezen célom eleve a kölcsön intézményét igényli, hiszen közösségi megvalósításban nem létezik profit, minek fizessenek többet, ha pont annyival drágábban kapom meg!!!) A hitel visszafizetése természetes , ezért beépítem az árba

A verseny viszont jövedelem és nem vagyongazdálkodást eredményez, ahol a tisztesség nem működhet, kizárják egymást!!!  A profit olyan munkaerő elvonást jelent, amivel a vásárló nem szembesül, tehát lopásként is definiálhatnánk. Most én lopok, te meg máshol lopsz meg engem, ma így működik a nyugati gazdaság, lúzernek hívva azokat, akik matematikai kényszerek mentén vesztesek. De kicsit előre szaladtunk.

 

 A pénz tőke hatalma:  Az a potenciál, amennyivel lassabban romlik a termékeknél, így azokkal szemben zsaroló helyzetbe kerül, továbbá felhalmozhatósága révén a kölcsönzés intézményén keresztül lehetővé teszi a közmegegyezés feletti pénzteremtést.

A pénz tőke hatalma, mely törvényszerűen tönkreteszi a közösséget, nem emberi tulajdonságok miatt, pusztán matematikai kényszerek útján. Nagyon nem mindegy milyen teremtett pénz fogadunk el!!  A tőkehatalom mindaddig létezik, míg a pénz romlása kisebb a gazdaság jövedelem termelő képességénél, a termékek romlási üteménél.

Még egyszer kiemelem spórolós barátunk jó szívű, segítőkész ember, mégis függőséget hozott létre, az egész közösségben tettével.

Ebből a képből látszik, hogy az iszlám bank sem tudja ezt a folyamot megállítani, mert ebben a példában még a kockázatvállalás is jelen volt, kamatot sem szedett, sőt akkor is kialakul, ha részesedést sem kér!! (Iszlám bank a világ legetikusabb pénzintézeti formája, a legelvadultabb nyugati reform gondolkodók is alig jutnak el eddig a minőségig)

 

Meg kell említeni a huszadik század másik pénzkibocsájtási útját, mely közösségi megoldás lehetne, ha működne az ország mint közösség, viszont nélkülözi a valódi közmegegyezés lehetőségét. Valamint a közösség folyamatosan a magánhatalom mögött kullog, valódi funkcióit nem képes gyakorolni, a lobbik, gazdasági terroristák, multicégek -a magángazdaság- nyomása alatt.

Ez a rendszer, a beruházásokra, az állam által létrehoz pénz. Itt nem állami hitelfelvételre gondolok, hanem a konkrét beruházás terhére kinyomtatott új pénzre, amit a közösség kap kamatmentes hitelként. Ezt a pénzt visszafizetés ütemében megszüntetik, mivel annak fedezete pl: egy gyár addigra leamortizálódik, fedezeti értéke megszűnik.  Az így bekerülő pénzmennyiség fedezi a rövidtávú felhalmozás lehetőségét a társadalomnál., hiszen beruházásoknál újra és újra bekerül a rendszerbe. Ennek hibája a közös döntés nehézsége,  amikor néhány ember felelőssége, hogy az éppen milyen cél lehet, és nem a közösség kollektív akarata. Ezért javasoljuk a világfában ezt a pénzteremtési jogot az egyénhez rendelni. Lásd: a világfa pénzrendszer tervben.

(Lényeges átgondolni a hosszútávú megtakarítások méltó lehetőségeit, mérlegelve előnyeit és lehetőségének hátrányait. Külön tárgyaljuk..)

Az egó figyelembe vétele a modellben: Most a fenti modellbe vegyük számításba az ego jelenlétét, mely a szellem magas szintű fejlesztése nélkül könnyen győzelmet arat, látható hogy az elszegényedés a szellem kiműveltségét rombolja . Gondoljunk itt arra, hogy igazgatói kinevezés esetén sokan azonnal lecserélik lényüket, elnyomva szellemiségüket a pozíció testére. Az egó azonosul a cég tudatával, és annak túlélésével, jólétével, fejlődésével foglalatoskodik. Ebben az estben a cég, mely eredetileg a közösség jóléte, igénye kiszolgálására jött létre, elfelejti eredeti célját és  se természet, se ember nem számít az ő fejlődésének, túlélésének oltárán.

 

Az ego és a tartozók: Az egó nem tud megküzdeni azzal a függőségi viszonnyal, ami az adósok felett, vagy a romló árúval szemben kialakul.

Ennek következménye a kölcsön után való osztalék, vagy kamat követelése, arab vagy nyugati mintára. Továbbá a zsaroló potenciál érvényesítése,  a romló árúval szemben időhúzással árcsökkentést tud kikényszeríteni, add ide ma feláron, mert holnapra úgysem ér semmit, a pénzem viszont nem romlik. 

 

Az osztalék, kamat és az áralku eszköze mind a tőkehatalmat szolgálják, mindet az egó hatalomrájutása hozta létre, amikor  helyzetét jutalmazom ezen eszközökkel. Kamat, osztalék: munka nélkül jövedelemhez jutni mennyire etikus?

 

A gazdaságot megterhelve ezen funkciókkal, a magán versenygazdaság minden esélyét elvesztette az etikus működéshez. Az a cég mely a versenyben minden problémát, szennyezést megold, drágább lesz versenytársainál és csődbe fog menni. Emiatt folyamatos pozitív visszacsatolást kap a tisztességtelen magatartás. Láttuk, hogy kamat és osztalék nélkül is kialakul ez a folyamat, de ezekkel megterhelve élethalál harccá vált a gazdasági élet, ahol az erősebb folyamatosan növekszik, és mindenki létbizonytalanság és a félelem árnyékában él.

 

A példát folytatva, a népesség növekedése, valamint a gazdaság ciklusidejének megnyúlása miatti pénzmennyiség növekedést már nem közmegegyezés útján hozzák létre, hanem a hitelezői szerepbe esett ember tudattalanul is de kielégíti az igényt, úgy teremt pénzt hogy nem is tudja.

 A tőkehatalom önmagát jutalmazó eszközei:

Pénzteremtés ma:  Láttuk hogy banki rendszer hibái nélkül a kölcsönzés intézménye lehetővé teszi a tőkehatalmi funkciót és a pénzteremtést. A mai bankrendszer annyi pénzt hoz létre, amennyit kérnek tőle.

A pénzt  kamatra, adósságpénzként hozza létre. Ennek több következménye van:

-         A közös pénzünk után mindig fizetni kell a kamatot, akkor is, ha nem fejlődünk, és emiatt folyamatosan nő az adósok száma, fokozódik a társadalmi szétszakítottság, melyet az elviselhetetlen mértéknél háborúkkal egyenlítették ki történelmünk folyamán. A pénz pedig visszafizethetetlen, hiszen ha nem vagyunk eladósodva, nincs pénz a rendszerben!! Pénzhiány esetén leáll a gazdaság, amire kényesen figyel a pénzvilág, emiatt inkább többet adnak ki. Ennek szabályzására figyelik az inflációt, ha túl sok pénzt adnak ki, a pénzmennyiség munkafedezet nélkül marad, pénztöbblet inflációt okoz, ekkor a jegybanki alapkamat növelésével a hitelfelvételi kedvet visszavetik. JEGYBANKI ALAPKAMAT CÉLJA, HOGY NE VÁGJÁK LE AZ ARANY TOJÁST TOJÓ TYÚKOT. Ez a rendszer bármilyen növekedést, fejlődést le tud követni pénzmennyiséggel, viszont vagyonelvonó hatását csak folyamatos növekedés, lerabolható területek bevonása tudja leplezni. A globális gazdaság miatt már nincs új lerabolható terület, és a nyersanyagok is fogytán vannak.

-         További hatalmi lehetőség a pénzmennyiség tudatos manipulálása, amikor olcsó hitelekkel mindenkit adósságba lelkesítenek, majd a pénzmennyiséget lekötve pénzhiányt okoznak és az adósok vagyona a bank kezére jut.

-         Kamat fedezet nélkül jön létre. Ez megsokszorozza a vagyon a pénzkibocsátó felé való áramlását. Ha két szereplő esetén nézzük a bank ad x Ft majd x+kamatot kér vissza, de a rendszerben csak x létezik. Csak akkor tudja visszafizetni, ha újabb hitelt vesz fel. Így az adós pozíció állandósult, és olyan matematikai kényszer jött létre, ahol a kamat arányában mindig csődbe megy  valaki. Mivel a hitelek jelentős része hosszú távra, ingatlanfedezetre történik, annak futamideje alatt 2-3 szoros a visszafizetés a hitelösszegéhez képest. Tehát az adóság vissza fizethetetlen, amint a kamatos kamat 2 szeres visszafizetési mennyiséget eredményez. Persze a gazdaság jövedelem termelő képessége ennél jóval kisebb, így már az alatt is adóság csapdát jelent.

-         PÉLDA: felveszek 15 évre 100 Ft-ot, folyamatosan törlesztek és x év múlva visszafizettem a 100 Ft-ot, de még 150-et kell törlesztenem, de már nincs pénz, mivel az a 100 Ft hitel hozta létre és visszafizetésével meg is szűnt. Ha felveszek a törlesztésre 150 Ft-ot annak az eredménye 225 Ft adóság. Ez a teljes gazdaságban azt jelenti, hogy a vagyon növekvő sebességgel áramlik a bankok felé a csődbe jutottak arányában. Ez a gyermekjáték ismert, amikor mindig kevesebb szék van mint játékos.

-         Ez a folyamat a kereskedelmi bankok között zajlik, hiszen a hitel azonnal átutalják egy másik bankba, amelyiknél az betétként jelenik meg, amit ő kiadhat hitelbe. A tartalékképzési ráta gyakorlatilag elhanyagolható. Így egy intézmény esetén kimutatható, hogy a betétes pénzét közvetítette ki, de összességében pénzt teremtenek a kérések alapján. Emlékezzünk a kölcsönadó emberünk adósságfelírására, az a pénzteremtés, akkor is ha a bank csak közvetít. A bank üzleti részesdései és jövedelem felhalmozása miatt a betétek sokkal kisebbek mint a hitelkihelyezések, vagyis saját felhalmozásainak betéteit adja ki.

-A tömegvonzás a romlatlan pénznél érvényesül, a pénz pénzt vonz, ismerős kijelentés pénzt csak pénzel lehet szerezni, már már el is felejtik a pénzügyi világban, hogy a teremtő munka az alapja mindennek.

 

Tőzsde hatalom:  A tőkehatalom által lerabolt gazdaság felett létrejött  tőzsde rendszere, mely teljesen függetlenül a termeléstől, az árfolyamok változásával vonja el a pénzt a befektetőktől.  Az árfolyamot a játékosok lelkesedése gerjeszti, amíg bizalmuk van, és többen vennének, mint ahányan eladnának, addig emelkedik az árfolyam, de ez egy adott pont után megfordul az árak pedig vissza zuhannak. Itt nyilván munka nélküli jövedelem szerzés folyik, amit a termelő gazdaságtól lehet csak elszívni.

 

Bankközi piacok: Ez a szint már tisztán hatalmi funkció, Itt virtuális piacokon , virtuális kereskedésekben teremtik a játékpénzt. A reálgazdaság teljes termelőképességénél negyvenszer nagyobb mennyiségben teremti a pénzt. Ezt nem lehet már a jelenben realizálni, hiszen nincs munkafedezet, amire elkölthető lenne, ezért a megvásárolt államok, leblokkolt közösségi kontrollja mellett, bankkonszolidáción keresztül a jövő munkavégzésére terhelik, amit az államok adók formájában hajtanak be. Az így létrehozott adósságpénz kamata már ma is visszafizethetetlen, minden nyugati bankrendszer alatt élő egyén, és állam számára.(27 Mft/fő nagyságrendben van pénz a világ  rendszereiben,  mely ha adósságként jön létre, követeli a kamatot 5% esetén 1,3 Mft/év/fő)

 

Ez a szürreális gazdaság határozza meg értékrendünket, gondolkodásmódunkat, és fekszünk becsapva kapszuláinkban, ahol minél jobban kapálódzol annál jobban szorul a hurok. Ha a mai gazdasági logika mentén menekülünk, csak még jobban toljuk a szakadékba az emberiséget.

Be kell látni, hogy új gondolkodásmód elindulása csak akkor lehetséges, ha az az élet minden területén annak megfelelő értékrend alapján elindul. A közösségek lényként való működéséből következik, hogy nem születhet meg egy fej, vagy a vér külön, csak akkor sír fel a jövő, ha mindene a helyén van, és képes az elöregedő lénytársadalom (gondolkodásmód) mellett élni és növekedni, hogy a terheket átvegye.


Lásd:   Krisztusi értékrend és Krisztus szakrális testében megvalósult együtt élő lényközösséget, melynek vérét lecsapolva, szeretet pénzrendszerét tönkretéve, halála elkerülhetetlenné vált. Mára nem érthető a Krisztusi értékrend a gyakorlatban, mivel nem jelent kiutat a nyomorúságból, szenvedésből. Minden idea azért jött létre, hogy itt éljük meg a paradicsomi boldogságot, ha ez nem teljesül, ide maradt, nem testesült meg!

A kölcsön intézménye eszetlen tulajdonviszonyokat eredményezhet. A példa kedvéért kitaláltam egy rákgyógyító gyógyszert és kölcsönért folyamodom az etikus pénzintézetekhez, vagy akár a közösséghez. A beruházást támogatják és a betétesek pénzét kiközvetítik, amiből felépítem a gyárat, sok ezer munkást mérnököt felvéve. A gyógyszer sikeres és a profitból visszafizetem adósságomat. Brutális monopol helyzetet vásároltam azok pénzén, akiktől a profitot elveszem, visszaélve sorsukkal. És miért kell a profit ha megkérdezik? Hogy az újabb profitgyáramat saját forrásból tudjam megvalósítani, hogy versenyelőnyöm biztos legyen, hogy még a betéteseknek se keljen adnom.

Az a tény szürreális, hogy egymagam birtokolhatok egy olyan gyárat, amit sok ezer ember hozott létre, amiből én egy csavart sem tudnék egyedül létrehozni. Ezért nem látom értelmét a  jövőben a kölcsönzés intézményének. Azok akik így is összeadták betéteikkel az üzem árát, közösségként is megvalósítják, feleslegessé téve a versenyt és a profitot.  Persze ma ennek működését nehéz elképzelni, amíg fekszünk a kapszulában, de nem csak a mai értékrendek mentén lehet élni.

folyt. köv.

A problémák gyökerét kell megérteni, megoldani és nem a tüneti kezelésekkel kínlódni.

Néhány gondolat hasznos az alábbi filmrészletből.


szólj hozzá: Mindenünk meg van.



Ha szeretnél ezen a lapon vitázni, wiki szerűen megteheted. Jelentkezz hogy jogosultságot kaphass.

1-1 of 1