Az életfa from Terecik Abel on Vimeo.
- az egyik a Helyi Közösségek Világfa Szövetsége (Világfa)
- és az azt életre hívni hivatott Világfa Közösségi Társadalom- és Gazdaságfejlesztő Szervezet (Világfa fejlesztő)
A Világfa fejlesztő pedig az a szervezet, amely tudományos kutatások, rendszertervek integrálásával, társadalmi, gazdasági rendszerek összehasonlításával, egyetemek, kutatóintézetek, szervezetek, önkormányzatok közös fejlesztésbe szervezésével, eredményeik intézményekkel, szoftverekkel való életre hívásán és üzemeltetésén keresztül segíti egy új társadalmi rendszer feltételeinek megteremtését.
- mindazon ismeretek összegyűjtése és közösségi eszmecserére bocsátása, amelyeket ezidáig megfogalmaztunk, vagy mások megfogalmazásaiban a Világfa szellemiségébe illeszkedőnek találtunk,
- a folyamatosan felmerülő kérdések és feladatok felvetése, állapotjelentések, kapcsolódási pontok felvázolása,
- a közös gondolkodáshoz és cselekvéshez, közösségi működéshez szükséges internetes eszköz fejlesztése idején egy átmenetileg használható tudástár és munkatér biztosítása.
A tudásmegosztáson túl, az együttgondolkodás és párbeszéd gyümölcseit közös cselekvéssé érleljük. A Világfa fejlesztő szervezet olyan közösségi szervezeti formák megalkotásán, programok megvalósításán tevékenykedik, amelyek élő mintaként szolgálnak a Világfa szellemiségéhez, és egyúttal a hétköznapokban megtapasztalhatóvá teszik az elméleteket.
Ehhez a munkához keressük mindazokat, akik tudásukkal, munkájukkal, vagy anyagi forrásokkal készek cselekvő részesei lenni ennek a teremtő folyamatnak. Honlapunk másik fő feladata, hogy a kapcsolat létrejöttét elősegítsük, folyamatosan hírt adjunk az elért mérföldkövekről, a következő lépésekről, szükséges emberi vagy eszköz forrásokról.
Szeretettel várunk.
A Világfa fejlesztő csapata
Módszertan:
n A modellezés alap hozzáállása, hogy az elképzelhető legmagasabb szintű emberi viszonyokat vesszük alapul a közösség minden tagja közt, és megvizsgáljuk, milyen intézmények szükségesek annak fenntartásához.
n Bármilyen felvetést úgy ellenőrzünk, hogy eme képzelt ideális érzelmi és társadalmi viszonyt képes-e fenntartani, esetleg fejleszteni, vagy csak annak lebontására alkalmas. Nyilvánvaló, hogy csak olyan intézmények vezethetnek el ebbe az állapotba, melyek azt legalább fenntartani képesek.
n Azok a felvetések, melyek a mai létpusztító és igazságtalan rendszerben jónak tűnnek, de a célul kitűzött emberi viszonyrendszert lebontják, nem tekinthetők megoldásnak.
Megfontolandó:
n Egy-egy próbálkozás lelkesedése azon mérhető, hogy mennyire van közel ezen ideális állapothoz, és mennyire rugalmas a felmerülő hibák javítására, fejlődésre. Minden mozgalom, vallási közösség, szellemi műhely, gazdasági minta annyira képes az egységben való létet megteremteni, amennyire képes elterjedni.
n Sok nagyon lelkes és fogékony közösség indul el nap, mint nap, de ha valamely intézményük még nincs kész, a lelkesedés nyertesei kezdik lemerevíteni a rendszerüket és a fejlődés megakad.
n
A mai intézmények a mai rendszer fenntartására
jöttek létre, bármely lelkesedés, mely ezen intézményeket használja (elvi
működésében), akár csak egyet is, csak a mai eredményhez képes konvergálni.
Mire ráeszmélnek a szabály megváltoztatásának szükségére, az a már kialakult
érzelmi, vagyoni viszonyok miatt egyre nehezebb.
n A részekből nem tud összeállni magasabb minőség a véletlen műveként, így ha nem tervezzük meg a jövő társadalmi rendszerét, akkor nincs mit életre hívni, nincs terv a kezünkben ami vezeti munkánkat.
n Nem a mai jogi környezet akadályoz minket, hogy jól működjünk, csak az, hogy nem tudjuk mit szeretnénk elérni, nem terveztük meg és nem találtuk ki az oda vezető utat.
n Kompromisszumot nem érdemes kötni, mert akkor a jövő fogyatékkal fog megszületni. Idegen anyag nem tud szervesülni.
n Egy rendszerben létező igazságtalanság mindig felszínre kerül és mérgezi a szeretetet.
n Ahol a közösség jól jár és nem csalódik, az képes működni, az a minta megállíthatatlanul terjedni fog.
n Egy rendszer legkisebb hibája is a valóságtól távolít el, erre ráébredni olyan, mint ma felismerni, hogy biztosnak hitt jólétünk helyett, a földi lét is kérdésessé vált.
Tisztább érthetőségért építsünk egyszerű képekre:
1. Ne lopj. Tiszteld mások munkáját és forrásait, azokat hozzájárulása nélkül ne vedd el. Hogyan érnéd el, hogy lehetőségeink mindannyiunk javát szolgálják?
2. Testvér, barátság. Feltételezd, hogy legjobb barátaiddal, családoddal szervezed meg az életed. Hogyan tennéd, hogy ez az ideális viszony ne romoljon el?
3. Atyai viszony. Magasabb léttudat feltételezése. Hogyan érnéd el, hogy a lét törvényeiben, a valós teremtésben jobban eligazodó ember, a közösség minden tagja felé az atyai gondoskodás és szeretetet ápolására legyen képes, és fejlődése ebbe az irányba haladjon?
4. Egység. Ahogy testünket alkotják sejtjeink, úgy vagyunk részesei emberként, közösségként is egy még teljesebb egységnek. Hogyan éred el, hogy a létbiztonság megélt bizonyosság legyen?
5. Tudat. Amint fent úgy lent, a mintát a teremtésben kell keressük, és nem csak a csillagok irányában, hanem az emberi test működésében, az anyag rendszerében is. Hogyan érnéd el, hogy társadalmi képességeink, kollektív tudatunk mindennapjaink részévé váljon? A Szent Korona szakrális teste, vagy Krisztus szakrális teste is ezt a magasabb létminőségeket tanítja, múlt számtalan emlékével együtt.
Mi a szeretet-társadalom és szeretet-gazdaság?
Itt tisztázni kell a virtuális lét fogalmát, mely a mai társadalmat
leginkább jellemzi:
Egy rabszolga létfeltételeit más határozza meg, így ő a teremtés
valóságából egy másik személy által teremtett virtuális térbe kerül.
A valós világgal csak az van egységben, aki tudatában van a számára
adatott lehetőségeknek és forrásoknak, ezen keresztül a teljességnek. Azokról
maga dönthet, gazdálkodhat velük és megtapasztalhatja döntése eredményét,
ezáltal szerez valós tudást . Ma nem szembesülünk a
ránk jutó forrásokkal, így virtuális világban cselekszünk. Nem mi
döntünk, hogy milyen termelésben veszünk részt, így cselekvésünket más
határozta meg. Gyakorlatilag a mai társadalom a legcsekélyebb kapcsolatban sem
áll a teremtéssel, nyugodtan mondható rabszolgának is.
A gyermek nem értheti a szülő döntéseit, de felismeri a szeretetet, a
társadalomban ezt a bizalmat kell működtetni a döntések átruházásában. Ez a
szeretet képes arra, hogy megmutassa a döntés lehetőségét, tudatosodás útját.
Aki tapasztalatát nem tartja meg magának, és nem akarja irányítani mások
cselekvését saját hasznára, marad a szeretet útján. Az ilyen társadalmi
hierarchia válhat, beavatási hierarchiává és képes a szakrális lét építésére, a
teremtésben való részvételre.
Amíg a szeretetet hirdető közösségek nem tervezik meg, hívják életre a
szeretet-gazdaságot addig tanításaik alig érvényesülhetnek.
Néhány alapelv a gazdálkodáshoz:
Őskép:
A gazdálkodás feltétele, hogy a teremtett valóságban legyünk jelen, hogy valóságos források felett dönthessünk, azok végességét ismerjük.
Közösségi lét csak a valóságos létben lévőkkel lehetséges, ezért ettől senkit meg nem lehet fosztani.
Cél kell legyen, hogy mindenki képességeiben fejlődve alkossa az emberiség tudatát. Ne maradjon parlagon teremtő ereje, gondoskodása.
Örökölt forrásaink elosztása:
Természeti kincseink, föld felett és alatt közös örökségünk, abból senki ki nem forgatható, a rá jutó részt gazdálkodásra meg kell kapja, akit ettől megfosztanak annak létalapját vették el. Legfontosabb kötelezettsége, hogy azt megőrizze, azon gazdálkodjon és romlatlan állapotban az utókornak átörökítse.
Felismerve a nem megújuló erőforrásokat, azok elérhető mennyiségének ismeretében kötelesek vagyunk azt olyan technológiákra, fejlesztésekre fordítani, melyek fenntartható módon válnak képessé azt kiváltani.
Ezen források felhasználása nem veheti el a jelen vagy a jövő életlehetőségét és nem ronthatja annak minőségét.
Teremtett forrásaink:
Teremtett forrásaink, mint tudás, technológia, érték-jelképek, pénz, utalvány, termelő eszközök szintén az egyenlő forráselosztás elvét kell kövesse. Ezek alkotóinak sincs joga az új lehetőségeket visszatartani, ezáltal másokat a legjobb döntés lehetőségétől megfosztani. Senkinek nincs joga rendszereit úgy üzemeltetni, hogy bármely módon kirekesszen másokat a jelen és a jövő feletti tudatos gazdálkodásból.
A munka védelme:
Mindenkit megillet cselekvéseinek tulajdonlása, semmilyen létfenyegetettséggel annak eredményéből ki nem forgatható.
Teljes szabadsággal rendelkezik, hogy munkaképességét legjobb belátása szerint rendelje célokhoz. Ez a legfontosabb elem, hogy a társadalom cselekvése mindenki bölcsességét hasznosítva alakuljon ki.
Senkit sem lehet kizárni egy adott cél megvalósításából, képessége, érintettsége és a bizalom alapján a hozzáférése biztosítva kell legyen.
Adott munkát elválaszthatatlanul össze kell kötni alkotójával, a termékkel és annak megbecsülésével. Minden bevétel a munka arányában kell szétosztódjon. A munkák közötti arányokat a bizalom és megbecsülés kell alakítsa.
Ismerethez, információhoz való jog:
A valós gazdálkodás csak valóság ismeretében lehetséges, ezért semmi nemű tudás, tény, hír, gazdasági információ el nem rejthető, annak felismerője azon tulajdont nem gyakorolhat, de gazdálkodni vele köteles.
Bizalomhoz való jog:
Egyéni létem körülményei feletti döntés átruházása csak a bizalmon alapulhat. Ezen elv alapján információkezelésben, tudásépítésben, képviseletben, gazdálkodásban, szociális viszonyokban döntési jogomat a számomra leginkább bizalmamat élvezőnek adhatom át, a bizalmam érvényesítésében sem időben, sem térben korlátot senki nem állíthat.
Azok, kik a világ dolgában jártasak, így hatalmuk van mások léte felett, csak atya és fiú minőségben legyenek a rájuk szorulók felé. Akik beavatottsággal, rálátással élnek, érdemeljék ki a bizalmat, tanítsanak és segítsék a helyes döntést. Ha a döntést számukra átruházták, kötelesek az egyén és a közösség létét legjobban szolgálni, mely hivatalban csak a bizalom tarthatja őket.
Tulajdon kérdések:
n Hogyan alakul ki egy vállalkozás?
n Hogyan vonjuk be a felelőségbe a fogyasztókat?
n Hogyan biztosítjuk a közösségi kontrolt?
n Mitől képes kivonulni a versenygazdaság kényszerei alól, milyen intézmények segítik ezt?
n Hogyan kezeljük az alkotói munkát, a szellemi szabadalmat, a pénzügyi befektetőt? hogyan biztosítjuk az igazságos elosztást?
n Hogy választódik szét a befektetők és az üzemeltetők döntés köre, felelőssége?
n Milyen kommunikációs és bizalmi rendszereket kell működtetni?
n Mi a közösségi piac, hogyan jön létre?
n Hogyan viszonyulunk a verseny piachoz?
n Mi a kivásárolható és a védett tulajdon?
n Milyen intézmények teszik lehetővé akár világméretű termelési összefogásokat?
n Mi a profit, az önköltségi ár, tulajdonosi ár, a gyári ár, az ökológiai ár, ökológiai profit?
n Mi a bérosztalék, részjegy osztalék, szabadalmi osztalék, szabadalmi bér?
n Hogyan kezeljük a fejlesztési tartalékot, közösségi beruházási tartalékot, nyereséget?
n Milyen módon alakulnak ki a fizetések, mitől lesz igazságos, ad megnyugtató bizalmat?
n Mi a részvételi költségvetés termelő közösségen belül és kívül?
n Hogyan kezeljük a véges erőforrásokat, korlátokat, hogy mindenki átélje a gazdálkodást?
n Hogyan kezeljük az erőforrással befektetőket, a föld tulajdonokat?
n Mi a földkvóta, energiakvóta, hogyan használjuk a mai rendszer támogatása nélkül, milyen intézményt szükséges életre hívni?
n Mi a vagyonkezelő, és milyen feladatai vannak?
n Fogadhat e magánhitelt egy vállalkozás, miként viszonyul a mai tulajdonhoz?
n Hogyan kapcsolódik a jövő pénzrendszereihez, utalványaihoz, kvótáihoz, kommunikációjához, társadalmi rendszeréhez, hogyan hívja életre?
n Hogyan illesztjük ezt a mai jogi környezetbe?
Az ismerkedés alapja, a Világfa rendszerterve.
Ui: Mellékelek egy filmrészletet. Itt a cégen belüli demokráciáról van szó, egészen meglepő már ez a szint is, pedig ez még nem a megoldás. A fogyasztók bevonása még teljesen hiányzik, de azért érdemes megnézni.
„A társadalmat, élőlények alkották meg azért, hogy éljenek benne. A saját szervezetük működése szolgált modellként erre. Az élő organizmus sejtek, szervek és szervrendszerek együttműködésének színtere. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a társadalom maga is egy élő organizmus, amelynek léte a benne élő »sejtek, szervek, szervrendszerek« kölcsönhatásától függ. Minden alkotórésznek létfontosságú szerepe van, és a »szerepcserék« krízishez vezethetnek. Ha csupán részt kívánunk venni benne, úgymond a saját hasznunkat nézzük, nem cselekszünk helyesen. Ahhoz, hogy ténylegesen részesüljünk a valódi javakból, amit az Egész juttat nekünk azáltal, hogy egészségesen működik, nekünk is oda kell adnunk a »részünket« az Egésznek! Természetesen a saját hatókörünkön belül, mert a szerepcsere – mint tudjuk – veszéllyel jár. Ez az a felismert felelősség, aminek a részen belül kell megszületnie. Más szóval: minden megoldás belülről indul. A képviseleti demokrácia tagjainak ki kell fejleszteniük ezt a morális felelősséget, belső »élő« tudatosságot és együttérző, aktív tetterőt ahhoz, hogy élettel töltsék meg azt, ami életet és életteret ad. Számomra ez jelenti az egészséges társadalmi organizmus létrejöttét. Ajánlom ezt a kis riportot mindazoknak, akikben esetleg már él egy emberibb, boldogabb társadalom képe, és talán tettek is lépéseket saját területükön ennek elősegítéséért, de mégis úgy érzik, egyedül vannak ezzel. Íme egy bizonyíték, milyen sokan is vagyunk.” Szabó Sipos Barnabás
***************************************
Új események
Helyi Közösségek Világfa Szövetsége
A Szövetség azokat a személyeket, szervezeteket, önkormányzatokat fogja össze, akik és amelyek együttműködésükkel hozzá kívánnak járulni a közösségfejlesztés és szervezés, a közösségi munka, közösségi tervezés és felelősség vállalás társadalmi súlyának növeléséhez, a részvételi demokráciák kialakításához, valamint ezek informatikai és módszertani hátterének fejlesztéséhez.
**********************
**********************
