Tüzér nóták


Gábor Áron - Simon M. Veronika festménye

(Forrás: www.festomuvesz.hu)
Gábor Áron rézágyúja

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határba.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám te jó lélek! Találkozom e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kélek.




Gábor Áron rézágyúja
(egy másik változat)

Gábor Áron rézágyúja, fel van virágozva,
Indulnak már a tüzérek, messze a csatába,
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet,
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazánkra,
Kedves édes anyám, ne várja a levelemet,
Nem sokára idegen föld takarja testemet

Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába,
Vidd el az én levelemet, babám ablakába,
Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok,
Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok!



Tüzérnek soroztak

Tüzérnek soroztak,
Rossz bakancsot adtak,
Verje meg az Isten,
Hogy el csúfítottak.

Kérem a kapitányt,
Adjon egy paripát,
Jól viselem gondját,
Nem kap semmi hibát.

Erre a kapitány,
Nagyon megörüle,
Itt van száz paripa,
Válasszál belőle.

Száz paripa között,
Le és fel sétálok,
Egy sárga csikónak,
Faránál megállok.

Ez lesz jó, ez lesz jó,
Ez a sárga csikó,
Ebből lesz, ebből lesz
Tüzér alá való.


Magyarország
körös körül füstölög



Magyarország körös körül füstölög
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög
Maga fújja az angyal a trombitát
Harcra hívja minden magyar hű fiát.

Magyar gyerek kőből van kifaragva
Szembeszáll ő akármennyi ágyúval
Akár élek akár halok nem bánom
Csak a régi szeretőmet sajnálom.




Mi piroslik ott a síkon távolba

Mi piroslik ott a síkon távolba,
Csonka honvéd piros vére a hóba.
Sok halált szórt az ellenség sorára,
Haj, de végre egy golyó őt találta.

Ágyú helyett koporsót visz a szekér,
Benne fekszik egy magyar honvéd-tüzér.
Koporsóján csákója és fegyvere,
Szemfedőül katona köpenyege.

Bajtársai kivont karddal követik,
Fájdalmukban olykor meg is könnyezik.
Nincs harangszó, csak egy pár ágyúdörrenés,
Ennyiből áll a tüzéri temetés.

Zöld erdőben fekete sír domborul,
Aki látja, szívében megszomorul.
Fák tetején bús csalogány úgy beszél,
Szabad földben nyugszik egy honvéd tüzér.

(Meghallgatom és/vagy letöltöm)