A nemzetőrség

A váci nemzetőr zászló

A zászlót a nemzetőrök táborba szállásának alkalmára készíttette Nákó Kálmán gróf neje, Gyertyánffy Berta. A zászlóval indultak csatába a váci nemzetőrök. 1867 után március 15-e megünneplésekor egy idős nemzetőr vagy honvéd vitte a Honvéd emlékműhöz vonuló ünnepi menetben a zászlót. A zászló ma a Tragor Ignác Múzeum történeti gyűjteményének egyik legértékesebb darabja
.
E zászló mását hordozzuk büszkén mi is a hagyományőrző rendezvényeken.
A piros-fehér-zöld zászló oldalain az alábbi kép és szöveg látható:


    KIRÁLYÉRT, HAZÁÉRT, SZABADSÁGÉRT



    EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG




Az 1848. esztendei „Váczi Nemzeti Őrsereg 4ik százada Név jegyzéke”


Történelmi áttekintés

A francia forradalmak Nemzeti Gárdája volt a példája a Magyar Nemzeti Őrsereg szervezetének.

A Nemzeti Őrsereg intézménye Batthyány Lajos nevéhez fűződik. Nemzetőri szolgálatra volt kötelezve minden olyan húsz és ötven év közötti férfi, aki városban vagy rendezett tanácsú községben házat, földelt birtokolt 200 pengő forintnyi értékben, egyéb községekben kizáró tulajdonnal bírt féltelket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot. Ha ilyen birtokkal nem is rendelkeztek, de 100 pengő forint tiszta jövedelemmel rendelkeztek, akkor is fegyveres szolgálatra kötelesek a nemzetőrségben.
A 12 pont követeléseiben is szerepelt, majd a Batthyány-kormány 1848. évi XXII. törvénycikke rendelkezik a nemzeti őrsereg felállításáról.


A nemzetőrség feladata "a személyes és vagyonbátorság, a közcsend és belbéke biztosítása". Lényegében rendvédelmi feladatokat kellett volna ellátnia. Például városokban, vidéki vásárokban rend védelme, foglyok őrzése, nagyobb városokban őrtállással, éjjeli őrjáratokkal a közbiztonság biztosítása.
Azonban főként a délszláv megmozdulások miatt, katonai feladatok ellátására kellett mozgósítani ezen seregeket.

Batthyány Lajos miniszterelnök létrehozta az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot. Az ország összes nemzetőr alakulata felett rendelkezett a Haditanács és hatálya alá tartozott a toborzás feladata is. Az ONH irányítását 1848 szeptemberétől Nádosy Sándor ezredes vette át Batthyánytól. Később ez beolvadt a Hadügyminisztériumba, ahol Mészáros Lázár, akkori honvédelmi miniszter, majd 1849. májusától Szemere Bertalan belügyminiszter jogkörébe tartozott.

A nemzeti őrsereg létszámát tekintve igen jelentős volt, 350-380 ezres főt számlált. A lovas nemzetőrség nagyjából 6000 főre rúgott.
Századosig maguk választották tisztjeiket. Az őrnagyokat és azok segédtisztjeit Batthyány előterjesztésére a nádor nevezte ki.

A felfegyverzés nagy gondot okozott. Lőfegyver körülbelül 40 000 ezer főnek jutott, azok is régi, katonai raktárakból kikerült, napóleoni háborúkból visszamaradt kovás fegyverek voltak. Batthyány gondoskodott külföldi fegyvervásárlásokról is, de az alig 25 000 korszerű fegyvert csak a honvédek, illetve a táborban szolgáló egyes nemzetőri alakulatok kaptak.  A nemzetőrség felfegyverzésére további 100 000 kiegyenesített kaszát, úgy nevezett "hadikaszát" gyártattak. Voltak olyan megyei hatóságok, melyek lándzsákat készíttettek nemzetőreik számára.

A kiképzéseket idősebb vagy sok esetben nyugdíjazott, de tapasztalt katonatisztekre bízták, akik a császári és királyi hadseregben szereztek tapasztalatokat. Sajnos a 4-8 hetes szolgálati idő alatt nem lehetett ütőképes és szolgálatra kész csapatokat kiállítani. Gyakran az otthoni dolgokért aggódó vagy éppen hazavágyódó emberek csak a kötelező időt töltötték le és nem mindig tudtak azonosulni a célokkal. Még ha egyet is értettek az eszmékkel, a hétköznapok dolgai járhattak a fejükben: - mi lesz a vetéssel? - az állatokkal rendben van-e minden? vagy épp - a családfő nélkül maradt otthoniak boldogulnak-e? Bizonyította is ezt a lázadó szerbek és horvátok ellen bevetett nemzetőrség hadászati kudarcai.
A Nemzetőrségi Haditanács belátta, hogy ebben a formában, a kötelező szolgálattal nem lehet hatékony ez a sereg. Batthyány Lajos augusztus 13-i rendeletében önkéntes nemzetőri alakulatok kiállítására utasította a hatóságokat. Ez már hasonló alapon szerveződött, mint a honvédség. Tagjaiknak a honvédekhez hasonlóan fizetés járt, 8 krajcáros napidíj. Nagyjából hat hónapnyi szolgálati időt kellett vállalni, de a megélhetés nehézsége miatt és az éhínségtől való félelem okán a biztos jövedelem reményében nagyon sokat tovább teljesítettek szolgálatot.

A nemzetőröket századokba szervezték és jobb kiképzést kaptak. Batthyány négy tábort jelölt ki számukra, melyek központjai Vác, Pápa, Szolnok és Arad voltak. Vác és Pápa négy zászlóaljnyi (4000 fős) nemzetőrséget állított ki. Szolnok és Arad egy zászlóaljnyi önkéntes tudott kiállítani.
A nemzetőr zászlóaljakat később beolvasztották a honvédségbe.


A nemzetőrség egyenruhája igen változatos volt, bár voltak szabályok, amik bevezetése nem igazán sikerült maradéktalanul a szegényes pénzügyi lehetőségek, illetve a beszerzési nehézségek miatt. Voltak városok, ahol az aktuális divat határozta meg, milyen szabású és színű lett az egyenruha. Máshol az épp rendelkezésre álló anyagokat hasznosították. Nagy hatással voltak a ruházatra a különböző tájegységek népviselete is.
A változatosság mellett azonban gyakran olyan ismertető jelvényt viseltek, amelyről egyértelműen felismerhetővé váltak a nemzetőrök. Ilyen a nemzeti színű karszalag, öv vagy a sok esetben a kokárda viselete.

A csákók homlokpántveretei is árulkodtak arról, hogy az egyes nemzetőr alakulatok mely megyei vagy városi nemzetőrséghez tartoztak.
A csákó- és gallérjelzések, az atilla ujjdíszítése, a zsinórzat illetve a paszományok jelezték, milyen rangban teljesít szolgálatot egy-egy nemzetőr. A lovasság piros csákót, a gyalogság feketét viselt. Például az orvosok megkülönböztetésére előírták csákójukra a fehér "kettős lobogós szalagot".
(A jobb oldali képre kattintva láthatók további részletek.)

A váci székhelyű Dunán inneni nemzetőrség parancsnoka 1848. augusztus 17-től Ivánka Imre őrnagy volt.


További hasznos információk, ismertetők a nemzetőrökről,  nemzetőrségről:
https://sites.google.com/site/vhnb48/nemzetor