Esik az eső ázik a heveder Esik az eső ázik a heveder gyenge lábamat szorítja a kengyel. Bársony lekötés szorítja lovamat, nehéz karabély nyomja a vállamat. Megjött a levél fekete pecséttel megjött a muszka százezer emberrel. 400 ágyúval áll a harc mezején így hát jó anyám elmasírozok én. Jött egy kapitány piros pej paripán. Kardja megvillan a jobbik oldalán. Kardja megvillan az ágyú eldurran, szép piros vére a földre kiloccsan. Sírhat ríhat már kinek az az édesanya kinek fiát viszik háborúba kezét vagy lábát golyóval átlővik meg se halt szegény mégis el temetik. Kezét vagy lábát átlövik meg se halt szegény mégis el temetik. Pajtás, hogyha látsz elesni engemet szállj le lovadról lőj agyon engemet. Vagy szuronyodat szegezd a mellemnek ne hagyj sokáig szenvedni engemet! Szalárd alatt  Szalárd alatt, Szalárd alatt, folyik el a Berettyó. Belé esett, belé esett Miklós huszár lovastól. ||: Lova lábát, kesely lábát bécsi orvos gyógyítja. Sej a szegény Miklós huszárt a babája siratja :|| Ezt a szegény Miklós huszárt viszik a temetőbe. Leteszik a, leteszik a hideg sír fenekére. ||: Fel van írva, de rá van írva piros rózsa levélre: Itt fekszik egy Miklós huszár, kinek nincs szeretője. :|| Meghallgatom  |
|
|
